Szükségünk van egyéni célkitűzésekre, fogadalmakra, tervekre? Mi a célok pszichológiai jelentősége, valóban segítenek minket a boldogulásban? Cikkünkben áttekintjük, hogy az egyes megközelítések szerint milyen tényezők befolyásolják terveink kialakítását, illetve a célok és a szubjektív jóllét közötti pozitív kapcsolatról is beszámolunk.
Mindennapjainkban elengedhetetlen, hogy kisebb-nagyobb célok mentén szervezzük tevékenységeinket, majd azok alapján haladjunk előre. Nem könnyű azonban meghatározni azokat a lépéseket, melyek valóban segítségünkre lehetnek a kívánt eredmény eléréséhez. Martos Tamás (2009) tanulmányában összegzi, hogy a célok milyen szerepet töltenek be életünkben, személyiségünk alakulásában. A szerző pszichológiai jelentőségükkel kapcsolatban öt olyan érvet sorakoztat fel, melyek átgondolása közelebb vihet minket saját célkitűzéseink sikeres megvalósításához.
1. Szubjektív élmények
A fenomenológiai megközelítés szerint a célok mindennapi élményeink, személyes tapasztalataink szerves részét képezik. Saját gondolataink mentén kialakított elképzeléseink motiválnak minket, erőt adnak ahhoz, hogy tartalommal töltsük meg tevékenységeinket. Célkitűzéseinkez kognitív és affektív értékelések egyaránt tartoznak, érzelmekkel és bonyolult elméleti koncepciókkal szervezzük azokat. Terveket alakítunk ki, hogy lépésről-lépésre számításba vegyük törekvéseinket, majd boldogságot és elégedettséget élünk át, ha sikerült teljesíteni mindazt. Ugyanakkor félelem is kapcsolódhat egy-egy elérhetetlenebb cél kitűzéséhez, mely kontraproduktívan hathat tevékenységeinkre. Az egzisztencialista pszichológiából az is ismeretes, hogy
célok hiányában önmegvalósításunk háttérbe szorul, üresnek, lehangoltnak érezhetjük magunkat.
Ezek az állapotok különböző mentális zavarokhoz, Viktor Frankl szerint noogén neurózishoz vezethet.
2. Magatartásunk szabályozása
Az önszabályozás leírására számos elmélet született. Abban valamennyi feltevés egyetért, hogy magatartásunk irányítása céljaink szervezése nélkül nem mehetne végbe. Elképzeléseink megismerése kulcsfontosságú szerepet játszik önszabályozásunkban, hiszen csak úgy irányíthatjuk tevékenységeinket, ha tudatában vagyunk az azok mögött rejlő belső motivációknak.
3. Személyiségünk fejlődése
Céljaink rendkívül fontos szerepet játszanak személyiségünk alakulásában is. Saját átgondolt elképzeléseink mentén szervezzük cselekvéseinket, figyelembe véve a külső környezetet.
Empirikus és elméleti tanulmányok egyaránt beszámolnak róla, hogy a sikeres életvezetéshez elengedhetetlen a célok iránti elköteleződés. Ezen felül rendkívül fontos, hogy azokat a célokat, amelyek elérhetetlennek bizonyulnak, időben el tudjuk engedni.
A végeláthatatlan kudarcélmények, melyekkel irreális törekvéseink következtében kell szembesülnünk, nagy mértékben hátráltatják személyiségfejlődésünket. Számos káros hatása lehet az önbizalom alakulására, és az új, reális célok kitűzésének nehezítésében is.
4. Társas eszköz
A szociálpszichológia szemszögéből tekintve a célokra, azok folyamatos alakulása figyelhető meg a különböző társadalmi csoportok, normák szerint. Lehetnek egy kulturális közeggel kapcsolatos céljaink, melyek megegyeznek egy adott társadalmi csoport számos tagjáéval. Nem ritkaság, hogy ezeket sajátunknak, vagy mindennél előrébb valónak érezzük. Céljaink fűződhetnek kisebb szociális közeg, például egy baráti társaság, vagy a család köré is. A társadalom tudattalanul is alakítja egyéni elképzeléseinket, hatással van szubjektív megéléseinkre. Napjainkban az egyik legfontosabb befolyásoló tényező a média, melynek ingerei szinte kikerülhetetlenné váltak számunkra.
5. Testi és lelki egészség
Az egészségpszichológia a szubjektív jóllét és a fizikai egészség alakulásában jelentős szerepet tulajdonít az egyén céljainak. A hatékony önszabályozás, mely jól kialakított, logikus célok mentén szerveződik, hozzájárul a boldog élethez. Az egészségünk megőrzése vagy visszaszerzése érdekében tett lépések elengedhetetlenek testi-lelki jólétünk fenntartásához, melyekhez sok esetben nagyon tudatos elhatározások szükségesek. Ha olyan egészségkárosító magatartásokra gondolunk, mint a dohányzás, túlzott mértékű alkoholfogyasztás, vagy a mozgásszegény életmód, ezek megváltoztatása lehetetlen pontosan körülhatárolt célok nélkül.
Valóban segítenek a célok a boldogulásban?
Számos kutatási eredmény számolt be róla, hogy a megvalósítható tervekkel rendelkező személyek boldogságmutatója magasabb. Oláh Attila és Kapitány-Fövény Máté tanulmányukban egy olyan külföldi empirikus vizsgálatról számolnak be, melyben hormonális szinten mérték a szubjektív jóllét egyes mutatóit. Idős emberek csoportjában a nyálból kimutatható kortizol szintjét vizsgálták, melynek magas koncentrátuma, illetve gyakori ingadozása valamilyen stresszes állapothoz, mentális zavarhoz, alkoholizmushoz, illetve egyéb betegséghez is köthető. Azoknál a 75 év feletti vizsgálati személyeknél, akik a személyes növekedés és a célokkal teli élet dimenzióin magas értéket produkáltak, a nyál kortizolszintje alacsonyabb, a hormon napi ingadozása pedig kisebb volt. Ez az eredmény szignifikánsan eltért a személyes növekedés és célokkal teli élet dimenzión kisebb pontszámot elért személyekhez képest. A szerzők által ismertetett következő kutatási eredmény szintén hasonló konklúziót írt le. A stresszválasz egyik fontos komponenseként számon tartott immunmutató (IL-6 citokin) szignifikánsan összefügg a célokkal teli élet dimenziójával. Azok a mintában szereplő nők, akik képesek terveket alkotni, majd életüket ezek mentén szervezni, az említett citokinin alacsonyabb szintjével rendelkeztek, mely kisebb stresszre utal.
Nem mindig könnyű olyan célokat kitűznünk, melyek elősegítik boldogulásunkat, ám számos elméletalkotó és kutató egyetért annak szükségességében. Nem csak saját boldogulásunk, testi-lelki egészségünk miatt fontos a reális tervek, pontos lépések kidolgozása, szociális kapcsolatainkban egyaránt megjelennek ezen törekvések.
A célokkal kapcsolatban további cikkeinket itt olvashatjátok.
Felhasznált irodalom:
Frankl, V. E. (2016). Mégis mondj igent az életre!: Logoterápia dióhéjban. Európa Könyvkiadó.
Martos, T. (2009). Célok, tervek, törekvések. I. Elméleti megfontolások és alkalmazási lehetőségek. Magyar Pszichológiai Szemle, 64(2), 337-358.
Oláh, A., Kapitány-Fövény, M. (2012). A pozitív pszichológia tíz éve. Magyar Pszichológiai Szemle, 67(1), 19-45.