5 lecke, amit diszfunkcionális környezetben felnőve tanulunk

A családok egészségtelen mintái hozzájárulhatnak a negatív belső üzenetekhez, amelyeket a gyermekek felnőttkorukban hordoznak. Sokan nincsenek tudatában annak, hogy ez a hiedelem bennük van, amíg észre nem veszik az egészségtelen interperszonális és romantikus kapcsolataikban. Az évekig tartó rossz bánásmód során felvett hiedelmek átírása javíthatja az önbecsülést és javíthatja az interperszonális kapcsolatokat.

Amikor zűrzavaros vagy akár diszfunkcionális családban növünk fel, megtanulunk kimondatlan szabályokat és üzeneteket. Noha ezek az üzenetek szükségesek egy gyermek túléléséhez abban a családi egységben, azonban azon a környezeten kívül az üzeneteknek nincs értelme, sőt károsak is lehetnek, mivel továbbra is a traumák áldozatává teszik az átélőt.

Az alábbiakban bemutatjuk az 5 leggyakoribb kimondatlan üzenetet, amelyet a gyermekkori traumát túlélők felnőttkorukban hordoznak, ezek gyakran olyan káros hiedelmek, amelyek egészségtelen kapcsolati mintákként nyilvánulnak meg:

1. Meg kell bocsátanod, vagy figyelmen kívül kell hagynod a rossz viselkedést.

A fiatalabb korunkban fellépő diszfunkció gyakran tele van olyan példákkal, amikor szüleink, gondozóink és rokonaink megbocsátják a bántalmazó viselkedést. Ennek eredménye, hogy a következő nemzedék felmenti és elutasítja a rossz viselkedést: "A te anyád, meg kell bocsátanod neki", "A nagybátyád háborúban volt, figyelmen kívül kell hagynunk az ivását és az erőszakot", vagy: "Nézd, mit tesznek érted; ne légy olyan hálátlan."

A traumatikus családban felnövő gyerekek megtanulják, hogy ez a rossz viselkedés elkerülhetetlen, és értelmetlen bocsánatkérést vagy bármilyen empátiát várni érzéseikkel vagy tapasztalataikkal kapcsolatban. Bár igaz lehet, hogy a legtöbb nevelő megteszi a tőle telhető legjobbat a rendelkezésére álló eszközökkel és tudással, de az is igaz, hogy az ezekben a családokban elsajátított diszfunkcionális minták arra tanítanak bennünket, hogy ez úgysem számít, meg kell bocsátanunk, csak azért lépjünk tovább, mert a szüleink a mi szüleink.

2. A kapcsolatok fájdalmasak lesznek.

Az, hogy olyan emberek között nőttek fel, akik gyakran veszekednek, vagy akár teljesen kerülik a kommunikációt, arra tanítja a gyerekeket, hogy a konfliktusok elkerülhetetlen részei a kapcsolatoknak. És bár ez részben igaz – az emberi konfliktusok elkerülhetetlenek –, a diszfunkcionális családok egészségtelen és nem biztonságos módszereket tanítanak a konfliktus kezelésére.

Egészséges családokban a különbségek megvitatásának együttérző és tiszteletteljes módjait figyelik és tapasztalják meg a gyerekek, akik így megtanulják, hogy társaikkal is hasonlóképpen viselkedjenek. Ha azonban a gyerekek olyan nevelőket figyelnek meg, akik lekicsinylik, megkövezik egymást, kritizálnak másokat, kegyetlenséget tanúsítanak, és általában nem veszik figyelembe és nem éreznek együtt mások érzéseivel, akkor a gyerekek ezeket a viselkedéseket tanulják és ismétlik meg.

3. A bizalom nem garantált a kapcsolatokban.

Amikor olyan környezetben növünk fel, amelyben a nevelők nem megbízhatóak, például érzelmileg vagy fizikailag elérhetetlenek, megtanuljuk, hogy szükség esetén nem számíthatunk rájuk. Sok olyan gyermek, aki szerhasználó vagy illegális tevékenységet folytató szülőkkel nő fel, megtanulja elrejteni a pénzét és vagyonát, attól tartva, hogy saját otthonában kirabolják.

Nincs privát szféra, a gyerekek sebezhetőnek és kiszolgáltatottnak érzik magukat, amikor a naplóbejegyzéseiket elolvassák, a privát beszélgetéseiket megismétlik, a telefonhívásaikat figyelik, és a hálószobák sem biztonságos helyek többé. Az ígéreteket megszegik, a rossz viselkedés nem változik, ami hatással van a fejlődő gyermekre. Ha a határokat következetesen és szándékosan megsértik, az érzelmileg bántalmazó viselkedés.

4. A te hibád. Bármi is az.

A diszfunkcionális családokban, különösen azokban, amelyekben egy vagy több szülőnek személyiségzavara van, szinte mindig van legalább egy családi bűnbak. Ezt a személyt fogják okolni a család problémáiért, mivel ez elvonja a figyelmet a működési zavarokról, és megadja a családnak azt az együttérzést, amelyre a társadalmi körökben vágynak. Ha olyan környezetben nőnek fel, amelyben mindig ők a hibásak, az káros hatással van a fejlődő gyermekre.

Míg sok kultúra és néhány korábbi generáció úgy gondolja, hogy a felnőttek megkérdőjelezése tiszteletlenség, ez azért más. Míg sok család arra tanítja a gyerekeket, hogy ne beszéljenek vissza a szülőknek vagy az idősebb gondozóknak, vannak módok arra, hogy ezt tiszteletteljesen megtegyék anélkül, hogy a gyermekeket igazságtalanul hibáztatnák, vagy önvád érzését keltenék a fejlődő gyermekben, aki életkorának megfelelő módon viselkedik.

5. Nem biztonságos a családhoz fordulni támogatásért.

A bántalmazó háztartásban felnövő gyerekek gyorsan megtanulják, hogy nem fordulhatnak nevelőikhez támogatásért. Legyen szó kortársakkal való konfliktusokról vagy romantikus kapcsolatokról, iskolai problémákról vagy életük más területeiről, ezek a gyerekek elkerülik, hogy a szülőkhöz forduljanak támogatásért, mert félnek a megtorlástól, a hibáztatástól vagy akár a büntetéstől.

Ezeket a gyerekeket gyakran látják idősebb társaikkal lógni, akikhez védelemért mennek, és gyakran érettebbnek tekintik őket, mint a tényleges életkoruk. Ha a fejlődő gyerekek mellett nincs biztonságos felnőtt, akihez fordulhatnak növekedésük és tanulásuk során, megnő a drogfogyasztás, a nem biztonságos szexuális viselkedés és más veszélyes tevékenységek esélye.

Fontos kiemelni, hogy ezek a hiedelmek többéves családi működési zavar, visszaélés és helytelen bánásmód miatt jöttek létre, és egyáltalán nem igazak. Nem közvetlenül hozták létre ezeket az üzeneteket: születéskor nem kaptak kézi vagy írásos üzenetet erről a gyermekek. Ehelyett a család összes tagjának viselkedési mintája és tétlensége járult hozzá kialakulásukhoz.

A káros üzenetek átírása történhet önképzéssel, naplóírással, mentálhigiénés támogató csoportokhoz való csatlakozással, terapeuta látogatásával vagy belső reflexióval és növekedéssel. A hiedelmek és minták átírása javíthatja az önbecsülést és az önértékelést, valamint mélyítheti az ember önismeretét, és javíthatja öntudatát a romantikus, sőt plátói kapcsolatokban is.

A fordítás Kaytee Gillis cikke alapján készült.