Míg sokan várakozással telve tekintenek az ünnepek elébe, olyanokból is bőven akad, akik mindent megtennének azért, hogy átugorhassanak ezen az időszakon. Számukra a karácsony a lelkiismeretfurdalásról, a családi konfliktusokról és a másokhoz való alkalmazkodásról szól. Míg a béke és a szeretet ünnepére vágyunk, valójában a családi rendszer diszfunkcióinak erősödését jelentheti a decemberi végi időszak. Kovács Orsolya tanácsadó pszichológus véleménycikke.
„Már most gyomorgörcsöm van, ha a karácsonyra gondolkodok. Haza kell utaznom a szüleimhez, különben megsértődnének, és hallgathatom egész évben a szemrehányásaikat. Ott meg csak szokás szerint veszekedés lesz. Én meg jópofát vághatok az egészhez.”
„Amióta elváltam minden karácsony nagyon nehéz. Képtelenség összeszerveznem, hogy a gyerekeknek, az exemnek, a nagyszülőknek és az új páromnak is teljesüljenek az elvárásai. Utálom az egészet. A rohanásról szól és arról, hogy valaki úgyis elégedetlen lesz, bármit is csinálok.”
Karácsony közeledtével egyre többen számolnak be szorongásaikról, amelyekkel szemben teljesen tehetetlennek érzik magukat. Az egyik leggyakoribb probléma, ahogy az a fenti kliensek által mondott gondolatokból látszik, hogy az emberek éppen arról feledkeznek el, hogy ők hogyan szeretnék megélni a karácsonyt. Azaz megpróbálnak egyensúlyozni a környezetükben észlelt elvárások rengetegében, azzal a reménnyel, hogy sikerül egy optimális megoldást találniuk. Csakhogy ezeknek a rendszereknek éppen az a sajátossága, hogy nincs bennük optimum. Minél inkább az egyik fél kedvére teszünk, a másik annál kiábrándultabb lesz, és fordítva.
Az egyik klasszikus dilemma, hogy az egyén a szüleivel vagy a párja körében töltse az év egyik legközpontibb ünnepét, azon belül főképp a szentestét. A probléma olyan helyzetekben éleződik ki, ahol a pár egyik tagja már idejét érezné annak, hogy közösen éljék meg a karácsonyt, de a másik még nem tud elszakadni a szülői háztól. Ez könnyen vezethet komoly párkapcsolati konfliktusokhoz, mivel kölcsönösen azt érezhetik, a másik nem érti meg őket. Ilyenkor érdemes lehet elgondolkodni azon, vajon tényleg a családi melegség húzza haza a személyt, vagy inkább a szülők reakciójától való félelem. A szülőkről való leválás nehézségére utal, ha ez utóbbi ok húzódik meg a háttérben. Ilyenkor nyílt vagy burkolt érzelmi zsarolással bírják rá a szülők gyermeküket arra, hogy valódi igényeit háttérbe szorítva hazamenjen. Tipikusan ide tartozó mondatok: „Hiszen olyan ritkán jársz haza, ennyit megérdemlünk”, „Legalább ilyenkor együtt van a család, ne legyél önző”, „Csináld ahogy jónak látod, de ne felejtsd el, honnan jöttél.”
A megérzésekre való hagyatkozást tovább nehezíti, ha mozaikcsaládról van szó, és a gyerekek érdekeihez, valamint az exek terveihez is alkalmazkodni kell a program kialakítása során. Végképp az az érzés telepedhet az emberre, hogy nem tudja kontrollálni, hogyan alakulnak majd az ünnepnapok, és saját szempontjai nem tudnak érvényesülni. Bár tényleg szűkebbé teszi a keresztmetszetet ha mások szempontjaihoz is alkalmazkodnunk kell, a gyakorlatban valójában
az énhatárai meghúzásával akad nehézsége azoknak,
akik hasonló helyzetben találják magukat. Nem tudnak, mernek ráhangolódni arra, mit szeretnének ők maguk az ünnepektől, és azt eltökélten képviselni a család többi tagja felé.
Emögött gyakran olyan szocializációs minták figyelhetők meg, amelyben kicsi gyerekként igényeik kifejezésével feldühítették vagy elszomorították szüleiket, akik erre szeretetmegvonással reagáltak. Így tulajdonképpen azt tanulták meg, hogy negatív következményei vannak annak, ha felvállalják azt, amit szeretnének. Felnőttként is nehéz kilépni ebből a gondolkodási sémából, és csak nagyfokú tudatosítás és érzelmi erőforrás mozgósítása mellett sikerül átírni a rögzült viselkedést.
Mit tehetünk annak érdekében, hogy minél jobban éljük meg a karácsonyt?
- Még az ünnepek előtt gondolkodjunk arról, hogyan szeretnénk megélni a karácsonyt, és saját igényeink mentén állítsuk fel a prioritásokat!
- Ne vegyük fel a sértéseket, amelyekkel nekünk támadnak! Lehetnek ugyanis olyan családtagok, akik a karácsonyi időszakot a negatív családi dinamikák felerősítésére használják, akár kiélezve a testvérkonfliktusokat és egyéb érzékeny pontokat. Zavaró megjegyzéseket tesznek, fájó kérdéseket feszegetnek, vagy idegessé, esetleg csalódottá akarnak minket tenni. Legjobb védekezés, ha nem vesszük fel a kesztyűt, egyszerűen csak elengedjük a fülünk mellett a másik provokációit. Érdemes ügyelnünk indulatainkra. Ezt egyrészt az alkohol mérsékelt fogyasztásával érhetjük el, másrészt ha hirtelen impulzusainknak időt hagyva veszünk néhány mély levegőt.
- Hagyjunk magunknak olyan időt még a nagy karácsonyi nyüzsgésben is, amikor önmagunkkal foglalkozunk, akár visszavonulunk a teendők és a családtagok mellől.
- Helyezkedjünk megfigyelői pozícióba! Ez azt jelenti, hogy érzelmileg megterhelő helyzetben próbáljunk úgy tekinteni a szituációra, mintha kívülről látnánk, akár egy mozifilmet: ez segít meggátolni, hogy túlságosan bevonódjunk a konfliktusba.
- Tartsuk az összképet szem előtt! Bár mindenki vágyik az ideális szünidőre, reális elvárásokkal elkerülhetjük a családi drámákat és csalódottságot. Valójában néhány nap vagy óra leforgásáról van szó, amelyet követően visszatérhetünk a mindennapi életünkbe. Ezt a rövid időt pedig érdemes ennek súlyával közelíteni.
