Mindannyian vágyunk a fejlődésre, törekszünk önmagunk legjobb verziójának megtalálására. De létezik egyáltalán ez a bizonyos legjobb verzió? Mit tehetünk az elérése érdekében? A Be Smart Klub 2018-as év utolsó előadásán Matyi Csongor pszichológus segítségével kaphattunk választ kérdéseinkre. Tudósításunk.
Egy mostanában kifejezetten felkapott téma került terítékre a Be Smart Klub Hogyan legyünk önmagunk legjobb verziója – 7 szempont a tartós változás elősegítéséhez című előadásán. Az interneten rákeresve számos „sikerkalauzba”, tippbe, tanácsba ütközhetünk arra vonatkozóan, hogyan is érhetjük el önmagunk legjobb verzióját. De tényleg ennyire egyszerű lenne? Elolvasunk egy cikket az adott témában, megveszünk egy témába vágó könyvet, rákeresünk, hogyan is érhetnénk el három lépés alatt a céljainkat, és ennyi? Ennyire egyszerű lenne?
Nem. Soha nem ilyen egyszerű. Nincs olyan, hogy sikerkalauz, de még a tippek, trükkök se fognak előrébb vinni, ha azokat nem szabjuk testre, nem tesszük sajátunkká – állítja Matyi Csongor. Viszont ha kritikusan végiggondolva próbáljuk meg a saját életünkre alkalmazni ezeket a tanácsokat, akkor annak lehet értelme.
„Úgyhogy amikor azt mondom, hogy 7 szempont a tartós változás eléréséhez, akkor ezt is kezeld fenntartással. Gondold végig, hogy neked személyesen melyik az a pont, amivel dolgoznod kell” – tette hozzá az előadó. Hiszen az sincs sehol kőbe vésve, hogy ennek a folyamatnak csak 7 lépése lehet, vagy hogy van egyáltalán 7 lépése.
Létezik egyáltalán olyan, hogy önmagunk „legjobb” verziója?
Önmagunk fejlesztése egy egész életen át tartó folyamat, így nem is beszélhetünk „legjobb” verziónkról. Hiszen az élethelyzetünk folyamatosan változik, és mindig más és más módon tudnánk az adott szerepünknek a lehető legjobban megfelelni.
Azonban ebben az állandó változásban is törekedhetünk arra, hogy folyamatosan az eggyel jobb verziónk felé tartsunk.
Matyi Csongor 7 olyan lépést mutatott be előadása során, amelyek elsajátítása és a saját életünkre történő alkalmazása elősegítheti, hogy tartós változásokat tudjunk elérni életünk során, és ezáltal képesek legyünk mindig az eggyel jobb verziónk elérésére törekedni.
1. Megfelelő és alapos önismeret
Az emberek nagyon gyakran még a saját fizikai tulajdonságaikkal – mint például a vércsoportjuk – sincsenek tisztában teljesen. Ez a belső lelki működésünkre fokozottan igaz. A pszichológiai jellemzők ugyanúgy értelmezhetőek minden emberre, legyen szó akár a személyiségtípusunkról, kötődési stílusunkról vagy a stressztűrő képességünkről. Nem ismerjük önmagunkat, pedig ezek az információk sok-sok választ adhatnának számunkra.
Már az ókori Görögországban, a jóslás szentélyénél, rögtön a bejáratnál a következő felirat volt olvasható: „Ismerd meg önmagad!”. A görögök már ekkor tisztában voltak vele, hogy a jövőnk nagyon könnyen összekapcsolható az önismeretünkkel. Amennyiben tisztában vagyunk bizonyos pszichés, lelki tulajdonságainkkal, jellemzőinkkel, vagyis eléggé ismerjük erősségeinket és gyengeségeinket, van esélyünk redukálni a rossz döntéseink számát, az önismeretünknek köszönhetően. „A kérdés csak az, hogy ismered-e önmagad eléggé ahhoz, hogy tudd, hol tartasz most. Hiszen ha van egy célod, amely felé törekedni szeretnél, tudnod kell, hol állsz most, honnan indulsz” – vázolta fel a helyzetet az előadó.
Így a változást mindenképpen önmagunk megismerésével kell kezdenünk, történjen ez akár saját tapasztalatszerzés, vagy egy szakembernél kitöltött személyiségteszt segítségével.
2. Reális célkitűzések
Bármennyire is közhelyesnek hangzik, a változást csak apró lépések megtételével lehet elkezdeni. Éppen ezért reális, elérhető célokat kell kitűznünk magunk elé, például nem szabad egyből fejest ugrani a legkeményebb diétába, mert nem leszünk képesek hosszú távon betartani azt, így máris bukott az egész változás és az összes távoli célunk. Hiszen a személyiségünk eddig másképpen működött.
Önmagunkhoz és a jelenlegi énünkhöz igazodva kell célokat kitűznünk: mi az a következő lépés, amit reálisan el tudunk képzelni? Ha ennek a megfogalmazására képesek vagyunk, akkor máris eggyel közelebb kerültünk a változáshoz.
3. Hiedelmek, meggyőződések
Matyi Csongor többször is kihangsúlyozta az előadás során a saját meggyőződések fontosságát, miszerint ezen áll vagy bukik az egész folyamat.
Ha belegondolunk, mindannyian szeretnénk nyerni az ötös lottón. Miért is ne akarnánk? Valamilyen oknál fogva azonban mégis csak az emberek nagyon kis százaléka megy el ténylegesen a lottózóba és veszi meg azt a bizonyos szelvényt, amely az esélyt biztosítaná neki a győzelemre. Vagyis a legtöbben semmit nem teszünk, hogy elérjük ezt a vágyunkat,
Ugyanis nem hisszük el, nem tudjuk realisztikusan elképzelni, hogy megtörténjen a vágyott cél, és a mi számainkat húzzák ki a sorsoláson. Éppen ezért nem teszünk lépéseket a cél elérése érdekében. A személyiségünknek van egy olyan része (nevezhetjük akár egónak is), amely folyamatosan figyeli a céljaink valószínűségét, és próbál a realitás talaján tartani minket. A vágyainkból és a minket körülvevő korlátokból próbáljuk összegezni a reális lehetőségeket, így nem a vágyaink az egyedüli meghatározók döntéseink során, hanem az is, hogy elhisszük-e, hogy az adott dolog megtörténhet.
„Ha nem hiszel benne, hogy sikerülhet, az az egyik legnagyobb buktató.”
Ezért ezzel a bizonyos egóval, a valószínűség-szűrőnkkel kell dolgoznunk. Énünk ezen részét kell meggyőznünk, ugyanis ez gátol le minket. Akkor lesz változás, ha ezeket a berögzült hiedelmeket felül tudjuk írni. Ez történhet akár önállóan, akár egy szakember segítségével.
4. Első lépés megtétele
Ezidáig mentálisan harcoltunk a változásért. Az, hogy elhittük, hogy képesek vagyunk a változásra, bár szükséges, de nem elégséges feltétele a változás bekövetkezésének. Annak a bizonyos első lépésnek a megtétele lesz a bizonyíték rá, hogy ténylegesen magunkévá tettük az új hiedelemrendszerünket.
Mindig az első lépés megtétele a legnehezebb. Ahogy azt már Seneca, a híres ókori filozófus is mondta: „Az egész munkának a felét már elvégezte az, aki hozzákezdett.”
5. Gyakorlás – a cselekvés szokássá emelése
Rendszeressé, a napi rutin részévé kell tennünk a tevékenységet, amely a céljaink elérése felé visz minket. Mentálisan is folyamatosan tréningeznünk kell magunkat, erősíteni az ahhoz kapcsolódó hiedelmünket, hogy az új cselekvés minden egyes megismétlésével, minden apró belefektetett energiával egy lépéssel közelebb kerülünk a végső nagy célunk eléréséhez.
„Kicsi kétség mindig lesz bennünk, ilyen az emberi psziché. Éppen csak annyi meggyőződést kell összegyűjtenünk, hogy ezt a kicsi kétséget át tudjuk ugrani” – emelte ki előadónk. Hiszen ha mentálisan képesek vagyunk az akadályok legyőzésére, akkor a valóságban is sikerülni fognak erőfeszítéseink.
A gyakorlás fontossága itt emelkedik ki a legjobban. Hiszen tény: legtöbbször szükséges, ám nem elégséges a tehetség megléte. Rengeteg gyakorlásra, és mindenekelőtt arra a hitre van szükségünk, hogy sikerülhet.
6. Önjutalmazás
A viselkedésszabályozás legprimitívebb módja a büntetés és jutalmazás általi szabályozás. Természetesen nem szabad, hogy ez legyen az elsődleges motivációnk, de ha néhány apró, a cél érdekében tett erőfeszítés után megjutalmazzuk önmagunkat, annak pszichológiailag óriási haszna lesz. Egyrészt a pozitív közérzetnek, kellemes érzelmi állapotnak kiemelkedően fontos szerepe van a céljaink elérésében. Másrészt jutalmazás során az agyunk serkenti a dopamintermelést, így biológiai szinten is fogunk kapni egy megerősítést, miszerint most valami kellemes és jó dolog történt velünk.
„A kellemes érzelmi állapot fenntartása az, ami igazán fontos, mert ez fog téged rajta tartani a pályán” – erősítette meg Csongor. Hiszen a változás nem fog egyik napról a másikra lezajlani, és igenis ahhoz, hogy képesek legyünk végigcsinálni, kitartásra lesz szükségünk.
7. Hála
„A hála mint érzelem megélése, nemcsak a közérzetünkre, hanem a fizikai egészségünkre is jó hatással van.”
Próbáljuk meg hát belecsempészni az életünkbe ezt az érzést! Mindig van mód arra, hogy kétfelé tekintsünk. Ne csak azt lássuk, hogy honnan estünk le, vagy milyen sok van még hátra. Azt is láthatjuk, hogy mennyivel mélyebben is lehetnénk, és hogy mennyi mindent elértünk már. Mindig lehet találni egy-egy újabb dolgot, amiért hálásak lehetünk.
Akármennyire is megszokott vagy mindennapi, tanuljunk meg hálásnak lenni mindenért, mert van, akinek ez sem adatott meg. Közben magunkon is segítünk, hiszen ahogy Osho is mondta: „A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot.”
