A belátás művészete - a kulcs önmagunk megismeréséhez?

„Őszintének lenni önmagunkkal - ez a legnagyobb erőfeszítés, amire egy emberi lény képes lehet.”  Ez az igencsak helytálló állítás Freud-tól származik, valóságalapja pedig napjainkban is kétségtelenül töretlen. De mi vezethet el és mi gátolhatja az önmagunkkal való szembenézést? Habár az önismeret folyamata minden bizonnyal sokrétű, éntudatosságunk sikerességének egyik kulcstényezőjét a saját magunkkal kapcsolatos belátás mértéke is képezheti.

Napjainkban az önismeret kérdése igen népszerű, már-már divatos jelenségnek számít. Ennek gyökere azon igényünkből fakad, hogy végeredményben mindannyian szeretnénk tisztában lenni önnön működésünkkel, megérteni saját magunkat és a külvilágra adott reakcióinkat, még ha ez nem is feltétlenül tudatos vágyakozás.

Mindemellett, ezen igényünk szoros összefüggésben áll önmagunk, valós énünk elfogadásának kérdésével, mely szintén létezésünk egyik központi elemét képezi. Jóban lenni önmagunkkal, zöld ágra vergődni saját, belső világunkkal természetes emberi szükséglet, melynek elérését komplex tényezők befolyásolják.

De mi is állhat önmagunk megértésének, egyúttal elfogadásának útjába?

A kellő tudatosság meghatározó szerepe az önismeretben kétségtelenül ésszerű – lévén, hogy énünk számos tudattalan motivációt, vágyat, érzelmet, védekezést és gondolategyüttest hordoz magában, evidensnek tűnhet, hogy ezek megismerése és tudatosítása nagymértékben növelheti az esélyünket ezen tényezők kontrollálására és irányítására.

A pszichológiai értelemben vett belátás (insight) azon jelenséget tükrözi, melyben az egyén fel- és megismeri saját, önmagával kapcsolatos hitrendszerét és pszichés valóságát, ezáltal egy újszerű, átkeretezett ismerettel gazdagodik saját magáról. Ily módon, a belátás pszichés változásaink lehetőségének mozgatórugóját képezi.

Terápiás közegben belátásnak azt a felismerést nevezzük, amikor az egyén egy önmagára vonatkozó aspektussal kapcsolatban megvilágosodik, ezáltal tisztább képet kap saját működésének egy részletéről. Az ilyen jellegű „aha-élmények” emiatt a terápiás folyamat meghatározó pillanatait képezik. A belátás szegényességének vagy hiányosságának esetén az illető csupán féligazságok mentén konceptualizálja önmagát, ennek eredményeképpen a valóságtól bizonyos mértékig távolálló, hamis énképet hordoz magában.

Az önmagunkkal kapcsolatos belátást számos tényező gátolhatja. Hibáink, gyengeségeink, sebezhetőségünk tudatosítása és elfogadása az önismereti folyamat kevésbé zökkenőmentes részét képezi. Amikor ezek feltérképezését meghiúsítjuk, annak oka részben saját, sokszor tudattalan félelmeinkben keresendő. Ezek elősegítik elhárító mechanizmusaink túlontúl tartós fennmaradását, amely tovább erősíti valószerűtlen énképünket, nehezítve valódi énünk feltárását.

Freud szerint a megfelelő belátás megteremtésének kulcsa, az önmagunkra vonatkozó tudás megszerzésén felül, az ellenállás vagy rezisztencia megtörésében, az ezen való túljutásban rejlik.

Épp ezért, a saját magunkkal kapcsolatos puszta felismerés és megértés valójában nem elegendő – belső ellenállásunk megtörésén át érhetjük el a pszichés valóságunkra irányuló önbelátást.

Bell és Leite (2016) a belátás jelenségét, mint a tapasztalatok által nyert önmegismerést fogalmazták meg. Meghatározásuk szerint a belátás maga négy kulcstényezőn keresztül formálódik és jön létre: (1) elsődlegesen elkülönül a csupán intellektuális szintre szorítkozott önismerettől, tehát túlmutat az önmagunkkal kapcsolatos tudás meglétén. Emellett, (2) a belátás közvetlenül a megtapasztalt élményeinken keresztül születik, tehát feltétele a belső élményvilágunkhoz való igazodás. Ily módon (3) egy, már általunk megélt, elsajátított perspektívát vagy világnézetet foglal magában. Végezetül pedig (4) szoros feltétele a belső ellenállásunk hatékony leküzdése.

Hogyan is növelhetjük az önmagunkkal kapcsolatos belátás mértékét?

Az önbelátás hatékony elősegítője lehet a rendszeres önreflexió. Saját énképünk, az önmagunkra vonatkozó tudásunk és önértékelésünk rendszeres és tudatos megfigyelése, vizsgálata elősegítheti kedvező pszichés gyarapodásunkat. Ily módon képesek leszünk tudatosítani viselkedésünket, motivációinkat és érzelmeinket, melyek ezáltal értelmet is nyernek.

Fontos tényező továbbá, hogy a belátás megteremtésével és az éntudatosság növelésével nemcsak belső világunk folyamataira, de reakcióink, viselkedésünk és cselekedeteink következményeire is fény derül. Mindezek fényében, a saját magunkkal kapcsolatos érdemi belátás megszerzése nemcsak saját belső világunk, de társas kapcsolataink alakulásának szempontjából is kulcsfontosságú tényező. Mindemellett, szociális kapcsolataink és kapcsolódásaink az önreflexiós képességünket is tovább növelhetik.

Végezetül, kétségkívül hasznunkra válhat, ha az önismereti út egy részén képzett szakember kísér el minket, hiszen külső segítséggel önmagunk megértésének elmélyítése is lényegesen könnyebb, mint egyedül.

Összességében, a megfelelő belátás és éntudatosság hatására nagyobb erőfeszítések nélkül tudunk jelen lenni mind belső világunkban, mind a külvilágban, így pedig nagyobb eséllyel békélhetünk meg saját magunkkal, elősegítve az önelfogadást. Az önmagunkkal való megbékélés kétségkívül páratlan előnyökkel bír, kellő tudatossággal pedig közelebb kerülhetünk a mindannyiunk által, veleszületetten megérdemelt belső béke megteremtéséhez.