A 2016 június 23-án tartott népszavazáson résztvevő brit állampolgárok 52 százaléka az EU elhagyására szavazott. A sokak számára meghökkentő eredményt követve számos teória jelent meg a lehetséges mögöttes indokokkal kapcsolatban. Ezek gyakran említettek esetleges xenofóbiát, vagyis a külső csoportokból származó személyektől való félelmet, hiszen a Brexithez felvezető kampány erős hangsúlyt fektetett a külföldi, Nagy-Britanniában letelepedett személyek okozta lehetséges veszélyforrás, illetve az ország határainak védelmének kiemelésére. De valóban megalapozott a Brexit és a xenofóbia közötti kapcsolat? És amennyiben igen, vajon honnan ered ez a félelem és milyen következményei lehetnek?
Dr. Agnieszka Golec de Zavala és munkatársai friss kutatásukban azt vizsgálták, vajon a Brexit-szavazatok és az idegenektől való félelem között valóban felfedezhető-e kapcsolat, illetve hogy az EU elhagyására szavazó személyek vajon hajlamosabbak-e az előítéletességre (2017). A kutatásban a tekintélyelvűséget, a szociális dominancia orientációt, illetve a kollektív nárcizmust vizsgálták. Ez a három variáns erősen kapcsolódik az előítéletességhez és a xenofóbiához. A kutatók két fázisban töltettek ki kérdőíveket röviden a népszavazást követően több mint ötszáz, a szavazáson részt vevő brit állampolgárral.
Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy mind a tekintélyelvűség, mind a szociális dominancia orientáció az előítéletességen túl összefüggésben áll a radikális jobboldali pártok támogatásával. Így talán nem meglepő, hogy a jelen kutatás eredményei azt indikálják: mindkét tulajdonság kapcsolatban áll az idegenektől való félelemmel és azon keresztül, indirekt módon az EU elhagyásának pártolásával. Az izgalmasabb eredmény, hogy
a kollektív nárcizmus szintén ezt a kapcsolatot mutatta a xenofóbiával és azon keresztül a Brexit-szavazatokkal.
Ez a megállapítás nagyban hozzájárul a szakirodalomhoz, hiszen a kollektív nárcizmust ezelőtt még nem vizsgálták a szavazói magatartás kontextusában.
Fontos kiemelni, hogy mind a három variáns egymástól független módon jósolta be az idegenektől való félelmet, vagyis az ezt kiváltó indokok a három csoportban egymástól eltérőek lehetnek. Az analízisek által kimutatott kapcsolat pedig nemtől, kortól és iskolai végzettségtől függetlenül szignifikáns volt.
A kollektív nárcizmus mint a Brexit-szavazatok mögötti mechanizmus
A kollektív nárcizmus egy olyan csoport magasztalására utal, melynek az egyén önmagát tagjaként azonosítja (Golec de Zavala, Cichocka, Eidelson, és Jayawickreme, 2009). A kollektív nárcisztikus személy a csoportjához egy, a valóságtól elrugaszkodott, grandiózus képet társít. Bár ez önmagában nem feltételez negatív következményeket, a kutatások mégis ezt szemléltetik. Az egyéni nárcisztikus személyekhez hasonlóan a kollektív nárcisztikus személyek is szükséget éreznek egy folyamatos külső validálásra a csoportjuk nagyszerű képének fenntartása érdekében. Hiperszenzitívek bármilyen olyan jelre, mely szerint egy másik csoport a saját csoportot megillető különleges tiszteletet és bánásmódot mellőzi, esetleg teljes mértékben ignorálja a saját csoportot. A grandiózus kép bármilyen vélt vagy valós fenyegetettségére válaszul a kollektív nárcisztikus csoport gyakran agresszióhoz folyamodhat. Hiperszenzitivitásuk hatására pedig könnyedén félreértelmezhetik a külső csoportok cselekedeteit efféle fenyegetésként.
Az elutasításra a nárcisztikus személyek érzékenyebben reagálnak, mint az általános populáció (Chester és DeWall, 2016). Az elutasítás, a kirekesztettség érzetére mindannyian hajlamosak lehetünk agresszióval reagálni, az egyéni nárcisztikus személyek esetében pedig ez a megtorló agresszió fokozott mértékű. Bár pontos adataink még nincsenek, feltételezhetjük, a kollektív nárcizmus is hasonló mechanizmusokat aktiválhat, illetve hogy a kollektív nárcisztikus
agresszió az elutasításra való érzékenység hatására szintén hatványozódhat.
Jelenleg a Dr. Golec de Zavala által vezetett londoni kutatócsoportunk, a PrejudiceLab többek között ennek a lehetséges kapcsolatnak a felderítésén dolgozik.
Könnyen látható a kollektív nárcizmus szerepe az EU elhagyására kiírt népszavazáson. Az EU hatására valamelyest elmosódtak a határok a nemzeti saját csoport és az egyéb külső csoportok között (például EU-tagállamok állampolgárai). Az EU bizonyos szabályaihoz való alkalmazkodás továbbá kényelmetlennek, akár fenyegetőnek tűnhetett a brit kollektív nárcisztikus egyének szemében, akik saját csoportjukat felsőbbrendűnek ítélik. Ezt kihasználva a Brexit-kampány kihangsúlyozta, hogy az EU-s rendelkezések egy része nem feltétlenül egyezik meg a brit elvekkel és hagyományokkal.
Dr. Golec de Zavala és csapata kutatásának eredményei azonban azt is szemléltetik: pusztán a saját csoport megbecsülése, a brit nemzeti identitás és a nemzethez való kötődés nem állt kapcsolatban a xenofóbiával és a népszavazás eredményeivel. Ebből arra következtethetünk, az EU-s identitás és az egészséges nemzeti identitás igenis megférhet egymás mellett.
Kollektív nárcizmus a világpolitikában
A kollektív nárcizmus hatásait nem csak a Brexit-szavazatokhoz köthetjük napjainkban. A Kollektív Nárcizmus Skálán való eredmény bejósolta többek között a 2016-os amerikai elnökválasztáson a Donald Trumpra érkező szavazatokat (Federico és Golec de Zavala, 2017). A fenti eredmények fényében eszünkbe juthatnak a Trump-kampány bevándorlás-ellenes mozzanatai, melyek a kollektív nárcisztikus személyek számára vonzóak lehettek. Dr. Marta Marchlewska és munkatársai a Brexit-szavazatokat és a Trump-szavazatokat, illetve ezek kapcsolatát a kollektív nárcizmussal a populizmus kontextusában vizsgálták (2017). A kutatás-széria harmadik tagjában a szintén populista retorikával jellemezhető lengyel konzervatív párt, a Jog és Igazságosság támogatottságát is összefüggésbe hozták empirikus adatok alapján a kollektív nárcizmussal.
Marchlewskáék kutatása az első, melyben a kollektív nárcizmust úgy tűnik, sikerült experimentális módon előidézniük a külső csoportok fenyegetéséről szóló információ bemutatásán keresztül. Bár a fentebbi kutatások mindössze korrelációs adatokon alapulnak, vagyis ok-okozati következtetéseket nem tudunk biztosan levonni belőlük, ez a kutatás egészen új utat nyithat a jövőben a kutatók számára. Ennek jelentősége pedig nem kérdéses, hiszen a kollektív nárcisztikus csoportok hatalomra kerülésével fontos minél jobban megértenünk személyiségük működését, hogy az esetleges csoportok közötti konfliktusok kialakulását, illetve fokozódását megelőzhessük.
Felhasznált szakirodalom: Chester, D. S., DeWall, C. N. (2016): Sound the alarm: The effect of narcissism on retaliatory aggression is moderated by dACC reactivity to rejection. Journal of personality, 84(3), 361-368.
Federico, C., Golec de Zavala, A. (2017). Collective Narcissism and the 2016 United States Presidential Vote. Public Opinion Quarterly.
Golec de Zavala, A., Cichocka, A., Eidelson, R., Jayawickreme, N. (2009): Collective narcissism and its social consequences. Journal of personality and social psychology, 97(6), 1074.
Golec de Zavala, A., Guerra, R., Simão, C. (2017). The relationship between the Brexit vote and individual predictors of prejudice: collective narcissism, right wing authoritarianism, social dominance orientation. Frontiers in psychology, 8.
Marchlewska, M., Cichocka, A., Panayiotou, O., Castellanos, K., Batayneh, J. (2017):Populism as Identity Politics: Perceived In-Group Disadvantage, Collective Narcissism, and Support for Populism. Social Psychological and Personality Science, 1948550617732393.
