A motiváció témakörében készült kutatásoknak hála már régóta tudjuk: egy-egy projekt elején és a legvégén vagyunk igazán lelkesek. A két végpont között található ugyanis mindaz, ami a valódi munkát jelenti. Itt halmozódhatnak fel a problémák, amelyek könnyen megtörhetik a kezdeti elhatározásunkat. Milyen fajta terv segítheti leginkább a motivációnk hosszú távú fennmaradását? Mit mond a tudomány a tervezés forradalmasításáról? Hogyan segítheti céljaink elérését a képzelőerőnk? Cikkünkből kiderül.

A Pekingi Egyetem, a Koreai Egyetem és az Iowa Egyetem kutatói egy közös kutatásba kezdtek annak érdekében, hogy megállapítsák: a célok tervezésének módszerei vajon hatással vannak-e a motivációra és a célok valódi elérésére. A kutatás során több diákcsoport tervezését és annak hatásait figyelték meg. A résztvevő diákok hétköznapi feladatokkal, tesztekkel, nagy súlyú vizsgákkal és állásinterjúra való felkészüléssel kapcsolatban készítettek terveket. A diákok egy része a klasszikus, időrendi sorrendben előre történő tervezésben gondolkodott. A többi hallgató viszont időrendben visszafelé tervezett, vagyis a céljaik megvalósulásának időpontjából indultak ki, és onnan haladtak visszafelé egészen addig, amíg a jelentől számított legközelebbi jövőhöz nem értek a munkában. Lényegében „időutazást” iktattak be a tervezésükbe, elképzelték a megvalósult célt, és onnan kiindulva tervezték meg a szükséges lépéseket – hátrafelé.

A tervezés hatása az eredményre

A kutatást vezető szakemberek szerint a kérdést azért nagyon fontos vizsgálni, mert bár már sokan rámutattak a tervezés előnyeire, eddig kevés figyelmet fordított a tudomány arra, részleteiben hogyan történik a tervezés, és hogy mindez milyen következményekkel jár a későbbi célok elérésére.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a konkrét tervek készítése és a célok vizualizálása elősegíti a célorientált cselekvést és gondolkodást. A tervezéssel párhuzamosan ugyanakkor sok olyan gondolkodási folyamat is elindulhat a fejünkben, amely épp, hogy gátol minket az előrelépésben. Vágyainktól egyre távolabb lökhet minket a töprengés és a céltól való túlzott távolság érzése.

Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a viszonylag egyszerű célok esetén nem mutatkozik különbség az előre haladó tervezés és a céltól visszafelé történő tervezés között. Ha egy cél rövid távú vagy csak néhány lépést igényel, a két módszer nem tér el egymástól hatékonyság terén. Viszont bonyolult feladatok tervezésénél (pl. egy nagy súlyú vizsgára való felkészülésnél) a céltól visszafelé haladó diákok tisztábban látták a szükséges lépéseket, és könnyebben tudták követni a tervüket.

Az így tervezők sokkal kevésbé érezték az idői nyomást,

mert jobban átlátták, hogy az egyes lépések mennyi időt igényelnek majd tőlük. Az eredmények különlegessége, hogy a hátrafelé történő tervezés nemcsak azok számára volt motiváló, akik saját céljaikkal kapcsolatban készítettek tervet a kutatás során, de azoknak is segített, akik egy külső, a kutatók által megfogalmazott célhoz készítettek tervet.

A kutatók szerint mindez azt sugallja, hogy ha egyszerűen megváltoztatjuk a terveink elkészítésének módját, az általuk elért eredmények is eltérőek lesznek. A kapott eredmények nem csak egyetemi környezetben segíthetnek: komoly támaszt jelenthetnek karrierünk tervezésénél is.

Hogyan működik a hátrafelé tervezés?

A kutatók számos magyarázatot adnak arra vonatkozóan, hogy a hátrafelé tervezés miért lehet ennyire eredményes. A célállítás, a tervezés és a motiváció területein végzett korábbi kutatómunka a képzelőerőt erős motiváló eszközként határozta meg. Ha „visszatekintésre” gondolunk, akkor inkább egy nosztalgiázó ember képe ugorhat be nekünk, aki megtörtént eseményeket elevenít fel a memóriájában. A képzeletre való képességünk azonban jövőbeli „visszatekintést” is lehetővé tesz a számunkra. A képzeletünk felhasználásával, ha egy jövőbeli eseményre, például egyik célunk elérésére gondolunk, el tudjuk képzelni, hogy az már megtörtént, így az oda vezető lépések is tisztábban megjelenhetnek. Ez a „jövőbeli visszapillantás” általában növeli az öröm iránti várakozást, amelyet feltételezhetően a célunk elérésével élünk majd át. A várakozás pedig sokban elősegíti a célirányos gondolkodás és viselkedés megvalósulását.

Ha a végcélból indulunk ki, akkor azt feltételezzük, hogy az erőfeszítéseink sikert hoznak.

Amikor azonban a jelenből a jövőbe próbálunk elmozdulni fejben, nem feltétlenül asszociálunk sikerekre. Könnyen elmerülhetünk az olyan gondolatokban, amelyek inkább az akadályokra, félelmekre és gátakra fókuszálnak. A kutatások kimutatták, hogy a cél eléréséhez szükséges lépések megfogalmazása csökkenti a szorongást, növeli a bizalmat és erőteljesebb fellépést eredményez. Ezeket a lépéseket pedig egy-egy bonyolultabb cél esetében tisztábban látjuk, ha elképzeljük annak elérését. A sikert vizionálva sokkal közelebb érezzük magunkat ahhoz, amire vágyunk, mint ha a kudarctól rettegve vágnánk bele a tervezésbe.

•••

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://youtu.be/z-htXgkYeeE