„Először éreztem azt életemben, hogy elfogadnak úgy, ahogy vagyok, és azzal együtt szeretnek” – idézte fel dr. Bányai Éva agydaganatos páciensének arra a kérdésre adott válaszát, hogy mitől gyógyult meg. A hipnóziskutató pszichológus a támogató környezet és az erőforrások jelentőségét hangsúlyozta a gyógyulási folyamatban. A beszélgetés másik meghívottja, dr. Schwab Richárd gasztroenterológus kutatóorvos az alvás–mozgás–szűrések élethosszabbító mesterhármasával rázta fel a közönséget. A daganatos betegség dilemmái: megelőzés, megküzdés, poszttraumás növekedés című eseményünkön innovatív kutatási eredményekből, személyes történetekből és megrázó tapasztalatokból sem volt hiány. Tudósításunk.
A daganatos megbetegedéseket övező negatív asszociációkra reflektálva dr. Bányai Éva kiemelte, hogy a rák mítoszának paradigmája (vagyis, hogy a rák egyenlő a halállal) ma is uralja a közgondolkodást, annak ellenére, hogy a tudományos tények ezt már régen nem támasztják alá. Az egyik leginnovatívabb, leggyorsabban fejlődő orvostudományi terület a rákkutatás.
„Ma már egy melldaganattal diagnosztizált betegnek 70% esélye van a hosszú távú (tehát több mint 5 éves) túlélésre” – nyomatékosította a professzor asszony.
Dr. Schwab Richárd is csatlakozott ehhez: „az objektív gyógyulási és túlélési esély olyan drámai mértékben nőtt a daganatok vonatkozásában az elmúlt 20 évben, mint semmilyen más betegség esetében” – hangsúlyozta. A meghívottak felfedték a közönség előtt, hogy pályadöntésükben meghatározó a személyes érintettség. Dr. Bányai Éva egy rossz prognózisú, nyirokáttétes mellrák túlélőjeként döntött úgy, hogy azután a daganatos betegeknek szenteli az életét. Dr. Schwab Richárd az édesanyját daganatos betegségben vesztette el – ezért lett orvos.
dr. Schwab Richárd, dr. Bányai Éva és Kovács Kristóf moderátor, a Mindset pszichológusa
Orvosok és terapeuták a kiégés szélén
Egy ilyen lesújtó diagnózist követően az egyén talajvesztett állapotba kerül, egészségügyi és lelki támogatásra szorul. Sokszor az sem egyértelmű, hogy hova forduljon segítségért, hiszen kevés terapeuta foglalkozik daganatos betegekkel.
„Rájöttem, hogy ennek az az oka, hogy maga a terapeuta is a saját halálfélelmével szembesül” – világított rá dr. Bányai Éva.
Mindeközben Dr. Schwab Richárd arra hívta fel a figyelmet, hogy „nagyon kevés onkológus ússza meg komoly lelki sérülések és kiégés nélkül ezt a pályát”. Ennek legfőbb oka a túlterheltség: a személyzethiányból fakadó túlzott adminisztrációs teendők miatt pont arra nem marad idő, ami a legfontosabb lenne: az orvos–páciens kapcsolat ápolására, a betegekkel való mély beszélgetésekre és elhivatott támogatásra.
„Sok esetben a tartós szorongás áll a daganatos megbetegedések hátterében”
A haladó tudományos gondolkodás már nem veti ki magából, hanem felismeri és integrálja test és lélek állapotának összefonódásait, így ma már az sem titok, hogy milyen élettani hatásai vannak a különböző pszichoszociális tényezőknek, és hogyan járulnak hozzá a daganatos betegségek kialakulásához.
Dr. Bányai Éva röviden összefoglalta a hatásmechanizmus lényegét: „A rák, nagyon általánosítva, az immunrendszer alulműködése. Mindannyiunkban keringenek rákos sejtek, de az immunrendszer felismeri és elpusztítja ezeket. A tartós és kivédhetetlen stressz állapota viszont kimeríti és megakadályozza az immunrendszert abban, hogy megsemmisítse ezeket a mutáns sejteket, így kialakul a rákos megbetegedés.” A szakember hétköznapi példával szemléltette a lelki bántalmazás negatív hatásait. „Ha valakit rendszeresen megaláz a főnöke munkahelyi környezetben, kimutatható módon sokkal negatívabban hat rá, mint a fizikai bántalmazás. És ha ez rendszeresen történik, ahhoz nem lehet adaptálódni.” A rendszeres lelki bántalmazás következményei idővel testi szinten is megmutatkoznak. A pszichológus–hipnoterapeuta két lehetséges utat is felvázolt, ahogy megbetegítheti ez az állapot a testünket. Mindkettő a hipotalamuszhoz köthető, ami az agynak azon része, ahol az összes létfontosságú központunk található, és mindkét esetben a hatásláncolat végén az immunrendszerhez jutunk, amit negatív hatások érnek.
A statisztikai adatok fényében is komoly a baj. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legutóbbi statisztikája és a KSH adatai alapján szomorú diagnózis rajzolódik ki az ország pszichoszociális állapotáról – világított rá a helyzet drámaiságára a szakember.
A mikrobiom helyreállítása lehet a titok
Dr. Schwab Richárd számára a mikrobiom jelentette a kulcsot az összefüggések feltárásához. A daganatos betegségek kialakulása belgyógyászati szempontból is pontosan végigkövethető. A kiindulópont a stressz, ami szorosan egymásba kapaszkodó testi események láncolatát idézi elő. Dr. Schwab azt is kiemelte, hogy nem csak a negatív distressz, hanem a pozitív, úgynevezett eustressz is tud megbetegítő hatású lenni.
Dr. Schwab Richárd elmagyarázta, hogyan hat a stressz a bélflórára
„A daganatos sejtek nem random, hanem a folyamatos stresszhatás alatt képződnek. A stressz hatására megváltozik a gyomor- és bélrendszer nyálkahártyafelszínének a miliője, tehát sérül a szervezet természetes védőflórája” – magyarázta dr. Schwab Richárd.
A gasztroenterológus-belgyógyász egy botanikus kert analógiáján keresztül szemléltette a folyamatot: „Képzeljünk el egy botanikus kertet ezerféle vadvirággal, amelyek megakadályozzák, hogy például a parlagfű elszaporodjon. Ha a természetes diverzitás csökken (nem ritkán akár 90%-kal), akkor evolúciós teret ad annak, hogy az ellenállóbb, sok esetben invazívabb és gyulladást generáló fajok felnövekedhessenek.”
Ebből következik, hogy a mikrobiom helyreállítása kulcsfontosságú lehet a prevenció szempontjából, hiszen „egyszerre csökkenti a daganatos transzformáció kockázatát, és segíti az immunrendszer működését”.
Megelőzés és poszttraumás növekedés
A megelőzés lépései: mit tehetünk a testünkért-lelkünkért?
A daganatos betegségek vonatkozásában az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen lépéseket tehetünk a megelőzés érdekében. A meghívott szakemberek részletesen kifejtették álláspontjukat azzal kapcsolatban, hogy – nemtől és kortól függetlenül – milyen szokásokat lenne kötelező beépítenünk az életvitelünkbe.
Nincs több kifogás: ha tovább szeretnénk élni, mozognunk kell!
Dr. Bányai Éva meggyőződése, hogy azért él még 22,5 évvel a daganattal való küzdelme után, mert minden reggel „ha esik, ha fúj”, tornázik 30 percet (hetente 7x30 perc). Ismertette, hogy az Amerikai Sportegészségügyi Intézet kutatásai alapján a rendszeres testmozgásnak a rákos betegségek megelőzésében és a túlélés hosszában is szignifikáns szerepe van. Dr. Schwab Richárd megjegyezte, hogy a testmozgás tekintetében a nemzetközi ajánlás az 5x30 perc/hét, tehát min. 150 perc egy héten, lehetőleg 140-es pulzusszám elérésével. A mozgásszegény életmódnak meglátása szerint szociokulturális okai is vannak, hiszen a közösségi találkozások apropója leggyakrabban az evés-ivás, és legritkább esetben a közös sportolás élménye. Pontosan azért nehéz az embereket leszoktatni az ivásról vagy a dohányzásról, mert ezek a káros szokások társasági eseményként kereteződnek.
Kockázati tényező a zsíros étrend és a túlzott húsfogyasztás
Nem újdonság az információ, hogy ha az étrendünk egyoldalú, szegényes vagy egészségtelen, az nem képes a szervezet tápanyagszükségletének megfelelő kielégítésére. Dr. Schwab Richárd kiemelte, hogy a húsfogyasztás is kockázati tényezőt jelent: „Bizonyos baktériumok kolonizációja, amely összefüggésbe hozható a nagyüzemi állattartással, megnöveli az onkogén baktériumok gyakoriságát a szervezetben.” Ezt elősegíti az is, hogy a húsáru az egyetlen, aminek a szabvány szerint nem kell sterilnek lennie. „Erre mindig az a válasz, hogy de hát a húst megsütjük, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az előkészület műveletei közben a baktériumok minden konyhai felületre rákerülnek” – fejtette ki a szakember. Dr. Bányai Éva hozzátette, hogy a túlzott műtrágyázás és a feldolgozott élelmiszerekben megtalálható nitrózaminok (rákkeltő hatású vegyületek) növelik a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát. A zsíros, húsközpontú magyar konyha szintén nem támogatja megfelelően szervezetünket, így véleménye szerint érdemes a könnyedebb, mediterrán étrend felé venni az irányt.
Az alvásunk elárulja, mennyire vagyunk egyben lelkileg
„Van egy nagyon jó aforizma, hogy az ember az egyetlen faj, amely korlátozza az alvását. Nincs még egy állatfaj, amelyik önként lemondana az alvásról” – vezette be az alvás témáját dr. Schwab Richárd, majd megkérdezte a közönséget, hogy ki az, aki egy héten legfeljebb egyszer ébred fel éjszaka. Az országos statisztikai arány szerinte 15%–85% azok javára, akik egyszer vagy többször rendszeresen felébrednek éjszakánként, ami az alvászavar tünete. Az alvászavar segíti a nyákbontó baktériumok elszaporodását, amelyek fokozzák a bél áteresztőképességét, így közvetetten hozzájárulhatnak a daganatos betegségek kialakulásához. „Az alvás egy nagyon érzékeny metrikája annak, hogy mennyire vagyunk egyben lelkileg” – tette hozzá a szakember. A cél az lenne, hogy helyreállítsuk a cirkadián ritmusunkat (szerk. vagyis a 24 órára vetített biológiai ritmusunkat, amely szabályozza a szervezet számos belső folyamatát, pl. az alvás–ébrenlét ciklusát, a testhőmérsékletet, a hormonális változásokat, az anyagcserét.), és elérjük az éjszakánként legalább 2 órán át tartó (!) mélyalvást (okosórával mérhető), azonban meglátása szerint ennek a feltételei városi környezetben – például a fényszennyezés miatt – nem mindig adottak.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni a szűrés fontosságát
A szűrések fontosságára minden irányból igyekeznek felhívni a figyelmünket, mégis sokan legyintenek rá, vagy halogatják, hogy utánajárjanak egészségügyi problémáiknak. Pedig a korai felfedezés életet menthet – erről a meghívott szakemberek is rengeteget tudnának mesélni. Dr. Schwab Richárd egy friss esetet ismertetett a hallgatósággal. Egy 31 éves férfi fordult hozzá, akinél az endoszkópos vizsgálat kimutatta, hogy utolsó stádiumú polipja van, ami még biztonságosan eltávolítható. Ha ez a fiatalember nem megy el szűrésre, egy vagy két éven belül előreláthatóan invazív rák, három éven belül májáttét és halál várt volna rá – állapította meg a belgyógyász. Talán kevésbé ismert tény, hogy a HPV-szűrés a férfiak számára is lényeges; a közönség soraiból is csak egyvalaki jelezte, hogy ez számára nem új információ. „Ez egy méhnyakrák elleni oltás – miért kellene egy férfinak?” – tette fel a kérdést dr. Schwab Richárd, majd meg is válaszolta: „Az USA-ban a fej- és nyakdaganatok 30%-a HPV-eredetű férfiaknál is. A fertőzés szexuális kontaktus útján kerül a szervezetbe.” Megelőzés céljából felírathatjuk háziorvossal, és beadathatjuk magunknak a Gardasil oltást, ami a legjobb vakcina HPV ellen. A szakember szerint az ilyen típusú vakcinákra azért nem születnek ajánlások, mert akkor államilag finanszírozni kellene, amire nincs lehetőség. Dr. Schwab Richárd elmondta, hogy kollégáival együtt egy olyan „kockázati mátrix elemzés” modelljét is kidolgozta, amely irányadó lehet a daganatos betegségek megelőzése szempontjából.
Az elemzés az áteresztőképesség-változás, a diverzitáscsökkenés és a szervezetben jelen lévő, onkogén tulajdonságú mikroorganizmusok feltérképezésére is kiterjed, és képes megjósolni, hogy az adott individuumban mekkora a daganatos betegségek kialakulásának kockázata.
Vigyázzunk a belső erőforrásainkra!
A fizikai mellett a lelki tényezők is kulcsfontosságúak a prevenció és a gyógyulás szempontjából. Dr. Bányai Éva elmondta, miért is fontos annyira, hogy az ember ne hanyagolja el az erőforrásait, és legyenek örömei az életében: „Az öröm beindít rengeteg élettani mechanizmust, amelyek egészségesebbé és erősebbé tesznek minket.” Örömforrásunk bármi lehet, amit szívesen végzünk, akár a leghétköznapibb tevékenységek is (pl. főzés). A professzor asszony személyes történetén keresztül világított rá, hogy az ember könnyen áldozatává válhat a túlterheltségnek, kiégésnek, majd levonta a konklúziót: „Én most már nemet mondok akkor, hogyha az erőforrásaimtól akar valaki megfosztani” – és ezt ajánlotta mások számára is.
Poszttraumás növekedés a daganatos betegeknél – Inspiráló történet a gyógyuláshoz
A poszttraumás növekedés az utóbbi évek pszichológiai szakirodalmának divatos témája, amelynek hatásait a daganatos betegségekkel kapcsolatban is vizsgálják. Dr. Bányai Éva elmesélte, hogy az Országos Onkológiai Intézetben a diagnózist követően három évig követik nyomon a páciensek állapotát. A végén egy kutatászáró interjúval zárják a folyamatot, és a visszajelzéseket részletes tartalomelemzésnek vetik alá. A poszttraumás növekedést mérő kutatás során a pácienseket három csoportra osztották: azokra, akik hipnózist hallgattak, azokra, akik zenét hallgattak, és azokra, akik nem vállalták a hipnózisos részvételt.
Meglepő és egyben örömteli eredmény született, hiszen a betegek 95%-ánál volt tapasztalható poszttraumás növekedés függetlenül attól, hogy melyik csoportba tartoztak.
Az életminőségbeli javulás terén viszont egyértelműen a hipnózist választók javára dőlt a mérleg, hiszen nyolc tényezőben javult az életminőségük három év után, a zenés csoporté két tényezőben, azoké pedig, akik nem hallgattak semmit, egy tényezőben: az egészségügyi rendszer megítélésében, hiszen odafigyeltek rájuk.
Dr. Bányai Éva szerint a lelki erőforrásainkra is szükség van a gyógyuláshoz
„Van egy módszer, a lineáris regresszió, amivel kimutattuk, hogy mi az előrejelzője annak, hogy be fog-e következni poszttraumás növekedés. Tehát, hogy erősebben kerül-e ki egy ilyen megküzdés után valaki ebből a küzdelemből, vagy összeomlik. Az egyik előrejelzője az életminőség. Tehát nagyobb valószínűséggel fog növekedést mutatni az, akinek viszonylag jobb az életminősége. A másik pedig a pszichológiai immunkompetencia” – fejtette ki a hipnóziskutató. Dr. Bányai Éva elmondta, a pszichológiai megküzdőképességet szignifikánsan rontják a kora gyermekkori (3 éves kor alatti) traumák, és egy megrázó pácienstörténetet is megosztott az érdeklődőkkel. „Az egyik páciensemről, aki négyes stádiumú tüdőrákban szenvedett, ami a legrosszabb prognózisú a rákfajták közül, kiderült, hogy magzati korában kötőtűvel el akarta hajtani az anyja. Életem egyik legnagyobb boldogsága, hogy ez a beteg, akit halálra ítéltek, azt mondták, hogy két hónapja van hátra, immár 25 éve él, egészséges, és fölnevelte a két pici gyerekét.”
„Azért tudott megerősödve kikerülni a betegségből, mert megkapta a terápiában azt a korrektív támogatást, amit nem kapott meg az anyjától kiskorában” – vonta le a tanulságot.
Dr. Bányai Éva szerint nincs általános recept a támogatásra, „mindenkinek a helyzetéhez és a szenvedési szintjéhez mérten kell korrektív élményt adni”. Ő az előbbi traumatizált páciens esetében teljesen ösztönös módon reagált. „Az első reakcióm az volt, hogy megfogtam a kezét. Amikor lezártuk a terápiát, akkor azt mondta, hogy úgy érezte, mintha az ölembe vettem volna és elringattam volna őt. Pedig nyilván nem így történt. De amint megfogtam a kezét, és többes szám első személyben beszéltem hozzá, megértette, hogy vele vagyok” – részletezte a megindító történetet a professzor asszony.
A beszélgetés végén a nézők is aktívan bekapcsolódtak a kérdezz-felelekbe, és mint kiderült, a közönség soraiban is sok bátor túlélő és támogató hozzátartozó foglalt helyet.
Választ kaptunk többek között arra, hogy:
- Mi az az Onko GPT, és mire használható?
- Hogyan tudjuk lelkileg támogatni daganattal küzdő hozzátartozóinkat?
- Hogyan tud segíteni a hipnoterápia a betegséggel való megküzdésben?
Az esemény bevételét a nőgyógyászati betegséggel küzdőket támogató Mályvavirág Alapítvány számára ajánlottuk fel.
