Legyen szó egyéni vagy csapatsportról, a teljesítmény számtalan tényezőtől függ – a sportoló(k) mentális felkészültségétől kezdve a sportoló-edző kommunikáción át egészen akár a hazai pályán való jelenlétig. Azonban ismerős lehet az a helyzet is, amikor az ellenfél csapatában van a „legjobb”, s pusztán a jelenléte miatt kevésbé tudunk koncentrálni és folyamatosan hibázunk. A jelenséget egyszerűen Tiger Woods-hatásnak nevezték el.
Tiger Woods még azok számára is ismert golfjátékos, akik sosem fogtak a kezükbe golfütőt – ha máshol nem is, a nevével ellátott Nike termékekről is visszaköszönt, illetve a magánéleti botrányai is címlapokon szerepeltek. Azonban Woods tehetsége szinte születésétől fogva látható volt: már kétévesen megnyerte a 10 éves kor alatti gyerekek számára megrendezett „pitch and putt” versenyt, nyolcévesen megnyerte a 10 év alattiak egyik junior világversenyét. Sportkarrierje első évtizedében a versenyei több mint felén kimagasló eredményt ért el – a 279 PGA-versenyből 54-et megnyert, 93 alkalommal került fel legalább a dobogóra és 132-szer az első tízben. A PGA, azaz a Professzionális Golfozók Szövetsége történetében neki van a legalacsonyabb ütésszámátlaga a pályákon. Azonban Tiger Woods-nak nemcsak saját teljesítményét volt képes meghatározni, hanem másokét is. Méghozzá negatívan.
A Tiger Woods-hatás a számok tükrében
Számtalanszor halljuk, hogy a kiélezett versenyhelyzetekben a sportolók sokkal jobban koncentrálnak, „felszívják magukat”, jobban teljesítenek. Azonban Jennifer Brown közgazdász 2008-as tanulmányában ennek teljesen ellentmondó eredményt kapott. A 1999 és 2006 között rendezett PGA-versenyek valamennyi játékosának valamennyi ütését és teljesítményét tanulmányozta.
Az adatok szerint valamennyi játékos közel 0,2 ütéssel többet használt el, amikor Tiger Woods is részt vett az adott versenyen. Ez ugyan nem egy nagy arány, azonban azok a golfozók, akik hasonlóan magasan jegyzettek voltak, mint Woods, az első fordulóban átlagosan 0,6 ütéssel többet használtak el – tehát ennyivel rosszabbul játszottak. Ez a hatás tovább fokozódott, amikor Tiger Woods kiemelt versenyen vett részt. Ez esetben az ellenfelek átlagosan 0,7–1,3 ütéssel használtak többet, mint amennyit egyébként szoktak. Ez a szám akár a végső győzelmet is jelentheti, annak függvényében, hogy a golfversenyeken átlagosan kettő ütés eltérés szokott lenni az első és a második helyezett között. A tanulmány ugyanakkor megjegyzi, hogy a Tiger Woods-hatást csakis akkor jelentkezett, ha magának Woodsnak is jól ment a játék – ellenkező esetben egyáltalán nem volt hatása.
Mi lehet a magyarázat? – Szakújságírónk véleménye
Brown a tanulmányában nem tér ki a jelenség pszichológiai vonzatára, így a lehetséges magyarázatokat szakirodalmi áttekintés hiányában kell felvetni. A Tiger Woods-hatást leginkább szupersztárok válthatják ki, akikre azonban a média is sokkal nagyobb figyelmet fordít. Tiger Woods hatása a tévéközvetítéseknél is érezhető volt már a profi karrierje elején is: a 1997-es PGA golftornák átlagos nézettségi mutatója negyvenöt százalékkal emelkedett az előző évhez képest, amit csakis Tiger Woods jelenlétének tulajdonítottak. Így a kamerák nem csupán Woods teljesítményét követték, hanem az ellenfeleiét is.
A megfelelő koncentráció és figyelem alapvető feltétele a megfelelő teljesítménynek. A figyelem azonban könnyen elterelődhet. Ahogy egy korábbi cikkünkben írtuk,
zavaró tényező lehet a média jelenléte és kritikája.
Ezek dühöt és feszültséget válthatnak ki a sportolókból, ami akár a teljesítményük romlásához is vezethet. Ahogy Tiger Woods-t a kimagasló teljesítményéért követték a kamerák, addig az ellenfelei a rivaldafény árnyékos oldalát élhették meg, akár „eleve vesztesnek” is érezhették magukat. Az ebből adódó szorongás pedig a teljesítményük romlásához és negatív belső beszédhez is vezethetett, mint például: „Van egyáltalán esélyem egy szupersztár ellen?”
A Tiger Woods-hatás elszenvedőinek azonban segítséget nyújthatnak különböző relaxációs technikák a szorongás leküzdésére, illetve a sportpszichológussal folytatott közös munka. A sportolók a szakemberekkel együtt kidolgozhatnak jól működő belső beszéd technikákat, amelyek szintén a szorongás leküzdésére és a teljesítmény növelésére alkalmazhatók.
Felhasznált irodalom: Barabási Albert-László (2018). A képlet: A siker egyetemes törvényei. Budapest: Libri. Brown, J. (2011). Quitters never win: The (adverse) incentive effects of competing with superstars. Journal of Political Economy, 119(5), 982-1013. Farrell, K. A., Karels, G. V., Montfort, K. W., & McClatchey, C. A. (2000). Celebrity performance and endorsement value: the case of Tiger Woods. Managerial Finance, 26(7), 1-15.
