A lehangoltság, szomorúság ismerős élmény szinte minden ember számára. Enyhén depressziós állapotban a személy rágódik negatív élményein, borúlátó a jövőjét illetően, sokszor ingerlékeny vagy dühös, önmagát hibáztatja. A hangulatzavar mélyebbé válásával több panasz is megjelenhet. Ezek magukban foglalnak érzelmi változásokat (pl. nagyfokú lehangoltság, reménytelenség), kognitív változásokat (alacsony szintű önértékelés, koncentrálási nehézségek), magatartás változást (visszahúzódás), motiváció változást (energiahiány, kezdeményezőkészség eltűnése), valamint testi változásokat (alvászavar, étvágytalanság). Ha ezekből több mint öt tünet két hétnél tovább észlelhető, akkor felállítható a major depresszió diagnózisa.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az utóbbi évtizedekben a depresszió gyakorisága soha nem látott mértékben nőtt, 1990 és 2020 között 53,4 százalékkal, életük során a férfiak 12, a nők 20 szá - zalékánál alakul ki. Hazánkban a depresszió a tartós munkaképesség-csökkenés harmadik leggyakoribb oka, tehát népegészségügyi problémának tekinthető. A pszichés zavarral élők várható élettartama 12–15 évvel rövidebb az átlagosnál, hiszen a depressziós tünetek nagyon gyakoriak a szív- és érrendszeri betegségben szenvedők között is. A pszichés, ezen belül a hangulat- és szorongásos zavarok egyre növekvő száma, a szakellátás hiányosságai, valamint a pszichoterápiás ellátáshoz való hozzáférés világszerte, így hazánkban is nehézséget jelent. Európai felmérések szerint a depresszióban szenvedő betegek 45 százaléka nem részesül kezelésben, mert a hatékony kezelési formák nehezen érhetők el. Noha a hangulatzavarok kezelésében a gyógyszeres terápiák is hatékonyak, kognitív viselkedésterápia alkalmazása esetén a visszaesési arány sokkal alacsonyabb.
Szerző: Prof. dr. Perczel-Forintos Dóra
Olvasd végig prof. dr. Perczel-Forintos Dóra cikkét a Mindset kiadványában, és lapozd fel a többi szaktekintély írását is! Vásárold meg online honlapunkon!
Mindset Bookazine
