Nehéz olyan embert találni, aki ne készített volna már valamit a saját kezével, legyen szó akár csak egy üdvözlőlapról vagy iskolai feladatról. Vannak viszont olyan emberek is, akik nemhogy készítettek már ilyet, de élvezetüket lelik az olyan alkalmak felkutatásában, amikor létrehozhatnak valamit saját elképzeléseik szerint, barkácsolhatnak vagy kihívást jelentő felújításba kezdhetnek.
Bármi lehet „Do it yourself” (DIY), magyarul „Csináld magad!”: a lényeg az, hogy saját kezűleg történjen a munka. A DIY jelentése kezdetben arra irányult, hogy az ember képes önmaga boldogulni, és hordozza a képességet, hogy megjavítson vagy létrehozzon eszközöket, anyagokat. A DIY követői vallják, hogy az ember szinte akármit képes megtanulni, készség szinten elsajátítani, nem szükséges szakembert hívni a munkák elvégzéséhez. Bármilyen eszköz, anyag lehet a tevékenység tárgya: kütyük, zene, kötés, technikai vívmányok, bútorok stb.
A „Csináld magad” tevékenységekkel kapcsolatba hozható pszichológiai jelenségek
Korábban több megállapítás is született arról, hogy az olyan tárgyak, produktumok, amelyek elkészítéséhez, kialakításához jelentős idő- és energiabefektetés társul, sokkal inkább lesznek számunkra fontosak, inkább fogunk azokhoz kötődni. Az IKEA-effektus kapcsán készített kutatásokból kiderül, hogy az emberek több pénzt hajlandóak fizetni azokért a termékekért, amelyek összeszerelésében, létrehozásában önmaguk is aktívan részt vettek. Tehát a DIY dolgok esetében is elmondható, hogy nehezebben válunk meg tőlük, mint az olyan tárgyaktól, amelyek elkészítésében nem vállaltunk aktív szerepet. A csináld magad projektek vélhetően nemcsak a befektetett energia szempontjából, hanem a cselekvés mentén megtapasztalt, a tárgyhoz kapcsolódó kompetenciaérzés miatt is válnak számunkra értékesebbé. Viszont azt is fontos megjegyezni, hogy a befejezetlen DIY dolgok, vagy azok, amelyekhez kudarcélmény kötődik, nem váltanak ki ilyen hatást.
A DIY tevékenységek felfoghatóak munka- vagy foglalkoztató terápiaként is, amikor a teljes figyelmi kapacitásunkat valami konstruktív, többnyire fizikai formát öltő dolog létrehozására fordítjuk. A tevékenység során megélt sikerélmény hozzájárulhat ahhoz, hogy a személy magasabb, pozitívabb önértékelést vagy nagyobb énhatékonyságot éljen át. Az énhatékonyság az ember azon saját képességeibe vetetett meggyőződéseként definiálható, hogy kompetens, képes célokat kitűzni és azokat megvalósítani. A magas énhatékonysággal rendelkező személyek a környezetük, saját életkörülményeik aktív alakítójaként tekintenek önmagukra. Emellett a választott tevékenységgel járó autonómia érzése, a személy döntési szabadsága miatt a cselekvés során nagy kontrollérzést tapasztalható meg, azáltal hogy a DIY fókuszában álló dolgot úgy alakíthatják, ahogy az leginkább megfelelő számunkra.
A DIY akár a felnőttek játékaként is felfogható, attól függően, hogy mennyi örömöt él meg az illető az átalakítás, alkotás kapcsán. Az emberek akár küldetésként is megélhetnek egy-egy projektet, sok esetben inkább az elkészítést, mint magát a produktum látványát, létrejöttét élvezik.
A fent említettek és Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow élmény között több hasonlóságot is felfedezhetünk. Ennek oka nem más, mint hogy a DIY cselekvések akár flow élményként is megjelenhetnek. A flow élményt, mint egy, a tevékenység során magával ragadó áramlatként írja le a szerző. A flow jellemzői az alábbiak: képesség a cselekvés végrehajtására, cselekvés és figyelem egybeolvadása, cél a tevékenységben, a külvilág megszűnése a feladatra való összpontosítás során, a kontroll megléte és hiánya, az éntudat elvesztése, és az időészlelés megváltozása.
5 érv a DO IT YOURSELF mellett
- Egyre szélesebb körben érhetőek el különböző DIY közösségek, ahol a csoport tagjai megmutatják egymásnak felújított/elkészített dolgaikat. A tapasztalatcsere és tanácsadás alatt egymástól is tanulhatnak, szerezhetnek információkat különböző technikák, alapanyagok használatáról. Nem mellesleg támogató, baráti kapcsolatok is születhetnek a közös érdeklődés mentén. Egy 2010-ben végzett kutatásból kiderült, hogy a befektetett munkaórák számától is függ, hogy ilyen közösségekben megmutatják-e egymásnak munkájukat a csoport tagjai. Az alkotóknak, akik kevesebb mint 5 óra alatt hoztak létre valamit, 70%-a tárta a publikum elé a munkáját, míg a hosszú projektekben – több mint 30 óra munka – az alkotók 95%-a mutatta meg a kész terméket.
- DIY egyfajta környezettudatosságot is képvisel azzal, hogy régi vagy használhatatlannak tűnő dolgokat újít fel, tesz értékessé. Ezáltal személyre szabott termékeket hoz létre, melyek hozzáadott értéket képviselnek, szemben a piacon megtalálható hasonló funkciót betöltő árukkal.
- Életvezetési szempontból is praktikus lehet valamit saját kezűleg elkészítenünk, ezzel jelentős megtakarítást érhetünk el a mindennapokban, nem is beszélve a megszerzett tudás piaci értékéről. Érdemes azonban figyelnünk arra, hogy a feladat ne mutasson túl készségeinken: ha alapos utánanézés informálódás során sem hisszük, hogy a feladat professzionális segítség nélkül elvégezhető, akkor feltétlen hívjunk szakembert (különös tekintettel a veszéllyel járó munkavégzésekre).
- A saját készítésű produktumok lehetnek egészen aprók, de nagy méretet is ölthetnek. Az viszont többnyire közös ezekben a dolgokban, hogy a kezünkkel hozzuk őket létre. Ezáltal ha valami apró tárgyon vagy annak részletein dolgozunk, az jelentősen megdolgoztatja agyunkat, valamint a finommotoros funkcióink és a kézügyességünk is fejlődhetnek.
- Nők szerszámokkal a kezükben vagy férfiak a varrógép mögött? A DIY hatalmas „IGEN” –nel válaszol. Az alkotásban nincsenek nemi határok, nőies vagy férfias munkák. A DIY projektekben átélt siker nem gender kérdése.
Forrás:
Carter, T., J. (2012). The IKEA Effect: Why We Cherish Things We Build. Psychology Today
Kuznetsov, S. & Paulos, E. (2010). Rise of the Expert Amateur: DIY Projects, Comunities, and Cultures. NordiCHI
