A dohányzás és egyéb függőségek pszichológiája 1. rész

A függőséget okozó szokások megkeseríthetik az életünket, főleg ha ki is alakul az addikció. Joggal merül fel a kérdés bennünk, vagy gondolkozunk el azon, vajon hogyan juthattunk el addig, hogy ez megtörtént. Akár rólunk vagy családtagunkról legyen szó, könnyebb a megelőzésre fókuszálni. De mit tegyünk, ha megtörtént a rászokás? Cikkemben egy kis önismereti utazásra hívlak ezzel kapcsolatban.

         Hogyan is kezdődött

Sokszor merülhet fel a kérdés, vajon mi volt az első lépés… Biztosra veszem, hogy a láncdohányosok életében is legalább egyszer eljön az a pillanat, amikor elgondolkodnak azon, hogy és hol kezdődött, és hogyan vált szokássá, életformává a dohányzás, hogy miért és hogyan tud rá ilyen nagy hatással lenni valami, ami miatt képes akár az egész napját a cigaretta szünetek mentén megtervezni. 

Judson Brewe pszichiáter a TED talk-jában beszélt a dohányzásra való rászokás, az addikció kialakulásának folyamatáról, illetve az általa alkalmazott mindfulness terápia hatékonyságáról a leszokás folyamatában való segítségben. Judson Brewe felvázolta, hogy amint az ember lát pl. egy kívánatos süteményt, az agy életben maradásra való törekvése bekapcsol, és ennek köszönhetően megesszük azt a jó nagy adag szénhidrátot, melyet kellemes érzés követ. Ennek megfelelően fogunk cselekedni újra és újra a süti láttán (látvány – evés – jó érzés, azaz kiváltó ok - tett - jutalom).

         Az általános szabályt agyunk sok területen használja

Köszönhetően annak, hogy agyunk kreatív, nem csak erre a helyzetre alkalmazza a folyamatot, hanem a kellemetlen, rossz érzéssel teli szituációkban is, hiszen ettől fogjuk magunkat jobban érezni. Ha megnézzük, akkor a folyamat ugyanaz, ami végbemegy, csak más a “trigger”, azaz a kiváltó ok.

Ugyanezt a gondolatmenetet adaptálja Judson Brewe a dohányzással kapcsolatosan. “See cool - smoke to be cool - feel good”, azaz – többnyire serdülő korunkban – menőnek látjuk a dohányzást, szeretnénk a népszerű kamaszok csoportjába tartozni, “cool”-nak tűnni, ezért rágyújtunk és ennek köszönhetően jól érezzük magunkat. A folyamat többször megismétlődik, majd szokássá válik. Tehát az agyunk gyakorlatilag eljutott oda, hogy az eredetileg túlélésre programozott ösztönével mérgezi a szervezetünket a káros szokásaink által. 

A prefrontális cortexünk felelős a kognitív kontrollért, mely gyakorlatilag kikapcsol nagy stresszterhelés alatt, így gyorsan visszajönnek a régi szokások, hiába tudjuk, tudtuk korábban, hogy a dohányzás nem jó dolog számunkra. 

Judson Brewe a mindfulness terápiát alkalmazza hatékonyan a dohányzásról való leszokásban. Hangsúlyozza, hogy ahelyett, hogy azonnal kielégítenénk a régi szokás szükségleteit, álljunk meg egy percre és nézzük meg mi történik bennünk, legyünk kiváncsiak, érdeklődőek az iránt, hogy mi zajlik bennünk ilyenkor. Engedjük el a régi szokást, és érezzük meg ennek örömét. Ezt a folyamatot ragadja meg és alakítja szokássá a szakember, mely hatékony segítségnek bizonyult pácienseinél a cigaretta letételében, és annak valós, szervezetünkre gyakorolt káros hatásainak felismerésében.

         Az elvárásaink rabjává válhatunk

Urbán Róbert a dohányzás következményeivel kapcsolatos elvárásokra teszi a hangsúlyt. Az elvárások azok a mentális reprezentációk, amelyekkel elővetítjük a viselkedés következményeit. A következményelvárás az egészségpszichológiában és a szerhasználó viselkedés kutatásában egyaránt központi magyarázó fogalom. A következményelvárások lehetnek azok a közvetítő tényezők, amelyek magyarázzák a társas-társadalmi és egyéb rizikótényezők dohányzásra hajlamosító hatásait. 

A dohányzás példájára gondolkozhatunk egyéb függőségi szerhasználatról is. A tudomány modelljei szerint a függőségi viselkedés célirányzott, amit a szer hatásaira vonatkozó tudatos kognitív elvárások valamint a kulcsingerek által kiváltott szokások irányítanak. Ebből következően a szerhasználat illetve

a dohányzás kialakulásában a tudatos, célorientált elvárásoknak nagyobb szerepe lehet, míg a kulcsingerek által kiváltott szokásjellegű szerkereső viselkedésnek nincs vagy minimális szerepe van. 

Az alkohol, a dohányzás és más szerek használatával összekapcsolódó következményelvárások dimenziói többnyire megragadhatók a negatív egészségi és más következmények, a pozitív megerősítés és a negatív megerősítés fogalmaival. Egyes szereknél további specifikusabb elvárás is megjelenhet, így a dohányzás esetében az étvágy- és testsúlykontrollal kapcsolatos elvárásokat azonosíthatjuk. 

         A dohányzás és a kávézás kapcsolata

Érdemes szót ejteni a kávéfogyasztás és a dohányzás kapcsolatáról. A kávé az egyik legnépszerűbb élvezeti cikknek számít világszerte, hiszen számos jótékony hatással bír, többek között a benne található koffeinnek köszönhetően éberebbnek, aktívabbnak érezzük magunkat. Csökken az unalom-, fáradtság-, és álmosságérzetünk.

Míg a kávé felgyorsít, a cigi épp ellentétes hatást vált ki. Tehát ha e két stimuláns egyszerre kerül a szervezetünkbe, a kapott energia egyenlőtlenül távozik a testből. Ennek hatásaként ingerlékenyek, fáradékonyabbak lehetünk, melynek leküzdésére egy újabb adag kávé és társaként egy újabb cigaretta lesz a „megoldás”.

Nem egyszerű ennek a körforgásnak a feloldása, és nem is ennek a cikknek a feladata, hanem sokkal inkább az egyén döntése, ami után együttműködve az addiktológiai szervezetekkel, egyéb megoldások születhetnek, amelyek nem veszélyeztetik az egyént. 

A dohányzáshoz társuló pozitív érzések elhitethetik velünk, hogy tulajdonképpen gyógyítjuk magunkat. Olyan kúrát alkalmazunk vágyott gyógyulásunk érdekében, amelynek a mellékhatásai sokkal súlyosabbak, mint bármely tünete annak a betegségnek, amelyben szenvedünk. Jelen esetben helytálló a gúnyos megjegyzés, mely szerint a gyógyszereknek lehet olyan mellékhatása, amitől jobban is leszünk. Jelen esetben a gyógyszer a cigaretta, melynek talán egyetlen pozitív mellékhatása, hogy jobban érezzük tőle magunkat.