A drogmentes társadalom csupán utópia – Az ártalomcsökkentésről

A tűcsere programok hallatán gyakori első reakció, hogy “semmi értelme, csak támogatjuk a drogfogyasztást”. Cikkünkben bemutatunk néhány ártalomcsökkentő beavatkozást, illetve arra szeretnénk rávilágítani, miért éri meg mégis támogatni ezeket a szolgáltatásokat.

A Nemzetközi Ártalomcsökkentés Társaság definíciója alapján az ártalomcsökkentés azokat a politikákat, programokat és projekteket takarja, amelyek célja a drogok használatához kapcsolódó egészségügyi, szociális és gazdasági károk csökkentése. Ahogy már a fogalom is jelzi, ilyenkor nem a drogmentességre törekszünk. Abból indulunk ki, hogy

az emberiség a kezdetektől fogva mindig is fogyasztott olyan növényeket, szereket, amelyek módosult tudatállapotot okoztak.

Utópisztikus lenne azt gondolni, hogy ez a jövőben tiltással vagy egyéb beavatkozásokkal megváltozna. Éppen ezért az ártalomcsökkentés a hangsúlyt a károk enyhítésére helyezi.

A különböző szerek, vagy akár szerencsejáték-függőség okozta károk sokfélék lehetnek. Az életminőség nagyon gyakran csökken, a függőséggel küzdők életének fókuszában az adott szer vagy tevékenység áll. Ennek következtében pedig a munka, család vagy akár a személyes higiénia kevesebb figyelmet kap. Mindez munkanélküliséghez, hajléktalansághoz, alultápláltsághoz, illetve az abból fakadó betegségekhez vezethet. A nehéz élethelyzet és anyagi problémák pedig akár illegális tevékenységek irányába is sodorhatja a függőt. Szintén a szerhasználat ártalmai közé sorolható az ittas (vagy bármilyen szer hatása alatt történő) vezetés is. A szerhasználók között gyakran fordulnak elő pszichiátriai zavarok is. Fontos kiemelni, hogy a felsoroltak nem minden esetben csak következményei a drogfogyasztásnak. Fordított eset is előfordulhat, amikor például egy munkahely elvesztése vezet szerhasználathoz.

Az ártalomcsökkentés alapelvei

Az ártalomcsökkentés alapelveit Riley és O’Hare (2000) a következőképpen fogalmazták meg: első pont a pragmatizmus, azaz el kell fogadnunk, hogy a drogmentes világ elérhetetlen, ennek következtében pedig olyan célokat kell kitűznünk, amelyek reálisak és megvalósíthatók. A második pontban a humanisztikus értékek szerepelnek, amelynek lényege, hogy tartózkodjunk a drogfogyasztó morális megítélésétől, fogadjuk el a döntését. Harmadik helyen áll az ártalomközpontúság, azaz nem a droghasználatot kezeljük, hanem a károk csökkentésén van a hangsúly. Az inkluzivitás fogalma azt jelenti, hogy belássuk: különböző esetekben más beavatkozási módok lehetnek hatékonyak. Az ötödik pont a célok hierarchiája, azaz azokat az egyén szükségleteihez illesztjük. Végül pedig a költségek és hasznok egyensúlya során folyamatosan elemzésre kerül a költséghatékonyság mértéke.

Milyen ártalomcsökkentő módszerek vannak?

Az ártalomcsökkentés fogalmába sokféle beavatkozás tartozik. Ezek összefoglalását segítette a Nemzeti Drog Fókuszpont (2019) éves kiadványa. A talán legismertebb ártalomcsökkentő beavatkozás a tűcsere program. Ennek célja a vér útján terjedő betegségek (HIV, Hepatitisz) terjedésének akadályozása. A szolgáltatást igénybe vevők itt leadhatják használt fecskendőit és helyette új, steril eszközt kapnak. Ráadásul igény szerint további információkhoz is juthatnak. A tűcsere programoknak a fertőzés terjedésének akadályozása mellett egy olyan járulékos előnyük is van, hogy az aktív szerhasználókat könnyebb figyelemmel kísérni, és esetlegesen tovább irányítani őket magasabb küszöbű ellátásokba (mint például drogambulenciára).

A fecskendők mellett gyakran kaphatók még egyéb steril eszközök, mint például óvszer vagy alkoholos törlőkendő. Kondomosztás ráadásul nem csak a tűcsere program helyszínein történhet. Egy másik ártalomcsökkentő beavatkozási mód a különböző szórakozóhelyeket célozza meg. Ebben a helyzetben

a cél a biztonságos szórakozás szemléletmódjának átadása,

főképp információátadással. Azonban szükség esetén ide tartozik még a krízisintervenció, elsősegélynyújtás, illetve az óvszer mellett víz, vitamin és egyéb rosszullétet javító ennivalók osztása.

Egy Magyarországon nem elérhető, de életmentő ártalomcsökkentési beavatkozás az elvihető naloxone és az ezzel kapcsolatos tájékoztatás. A naloxone egy olyan szer, amit akkor adnak be a személynek, ha valamilyen opoiod (például heroin) túladagolás történt. Hazánkban szintén nincsenek jelen, de más országokban léteznek felügyelt szerhasználói szobák. Itt általában képzett személyek felügyelete mellett, higiénikus környezetben adhatják be maguknak a drogfogyasztók a szert. A tűcsere programhoz hasonlóan az ide betérők plusz szolgáltatásokat is igénybe vehetnek, mint a tanácsadás vagy információnyújtás.

Végül pedig egy konkrét magyar példa az ártalomcsökkentésre: a Nemzeti Drog Fókuszpont (2019) adatai alapján 2018-ban 181 olyan közúti balesetet vizsgáltak ki, ahol felmerült valamilyen szerhasználat gyanúja. A 181 vér- és/vagy vizeletmintából 120 eset pozitív eredményt mutatott. Ellenőrizni mindig mindenkit nem lehet. Éppen ezért INDIT (Integrált Drogterápiás Intézet) Parti buszt indított Pécs városában. Habár jelenleg a szolgáltatás inaktív, kitűnő példa lehet a biztonságos hazajutás elősegítésére.

Alacsony küszöbű szolgáltatások

Az ártalomcsökkentő szolgáltatások jelentős része alacsony küszöbű tevékenységi formának bizonyul. Ez azt jelenti, hogy

a szolgáltatáshoz fordulóktól nem várnak el magas követelményeket, azaz szinte feltétel nélkül igénybe vehetők.

Nem szükséges betegbiztosítással rendelkezni, nem kell absztinenciát, azaz szermentességet fogadni, illetve maradhatunk anonim módon is. A szakemberek az ártalomcsökkentő beavatkozás mellett nyújthatnak a betérőknek pszichés és szociális támogatást és életviteli tanácsadást, méghozzá ingyenesen. Alacsony küszöbű szolgáltatásnak minősülnek az alábbi tevékenységi formák (Szemelyácz és mtsai., 2006):

• „Pszicho-szociális intervenciók

• Információs, valamint felvilágosító szolgáltatások

• Telefonos, információs vonal fenntartása

• Megkereső munka

• Drop In („Toppanj be” központok)

• Tű- és fecskendőcsere szolgáltatások”

És hogy miért fontosak ezek a szolgáltatások? Ahogyan a cikkünket is kezdtük, a drogmentes társadalom egy utópia. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a különböző drogambulenciák és rehabilitációs intézmények feleslegesek lennének, vagy hogy a szerhasználókkal nem érdemes foglalkozni. Az ártalomcsökkentés inkább egy köztes lépcsőfok lehet a leszokás és a drogfogyasztás között. A személy még ugyan fogyaszt drogot, de már tudja, hogy hol talál segítséget a leszokáshoz, újrakezdéshez. Láthatja, hogy lehet élni szermentesen is. Ha azonban nem találkozik olyan intézményekkel, személyekkel, vagy csak szórólapokkal, amik egy másik irányba mutatnak, akkor még ha fel is merül benne a józanság gondolata, nem biztos hogy tudja, merre induljon. Addig viszont tegyünk valamit azért, hogy minél kevesebb kár keletkezzen benne, bennünk és a környezetünkben.