Azt már a Cambridge Analytica botrány óta tudjuk, hogy – nem feltétlenül etikus módon – a Facebook sok esetben szolgáltatta ki a felhasználók adatait politikai célokra való felhasználásra. A Facebookon tárolt adatok ereje annyira jelentős, hogy ezen információk ismeretében választások eredményét is képesek voltak befolyásolni a múltban. Azonban nemcsak választások kimenetelére lehet hatással a közösségi média, hanem bizonyos csoportközi konfliktusok, gyűlölködések gerjesztésében is szerepet játszik. Legalábbis egy friss kutatás erre mutat rá.

A németországbeli Warwick Egyetem kutatói a Facebook hatását vizsgálták gyűlölet-bűncselekményekkel összefüggésben. Németország többek között azért tökéletes terepe egy ilyen kutatásnak, mert az elmúlt évek német bevándorláspolitikája talán az egyik olyan téma, ami leginkább megosztotta a társadalmat és a világ többi részét is. A II. világháború kompenzálásaként kialakított rendkívül engedékeny és inkluzív bevándorláspolitika sok kritikát kapott határon belülről és kívülről is. Mivel Németországban magasnak számít a befogadott bevándorlók száma, így statisztikailag itt magasabb a bevándorlóellenes bűncselekmények száma is.

Mi állhat a gyűlölet-bűncselekmények hátterében?

A kutatók összegyűjtötték az elmúlt két évből ezeket a bűncselekményeket, és igyekeztek feltárni, hogy számos változó közül melyik az, amelyik szignifikáns prediktora lehet a bevándorlók ellen irányuló támadásoknak. Mértek különféle demográfiai változókat – mint életkor, szocioökonómiai státusz, politikai irányultság –, de elemezték az adott területen befogadott menekültek számát, az ellenük irányuló tüntetések és mozgalmak számát, valamint a korábban elkövetett bevándorlóellenes bűncselekményeket is. A rengeteg változó közül egyet találtak, ami szignifikánsan korrelált a gyűlölet-bűncselekményekkel. Ez pedig a Facebbok-használat. Minél többet és gyakrabban facebookoznak egy adott terület lakosai, annál nagyobb valószínűséggel követnek el menekültek elleni támadást.

A Facebook torzíthatja a valóságészlelést, azáltal, hogy saját véleménybuborékjaink börtönébe zár.

A legérdekesebb a kutatásban, hogy ez az összefüggés minden településre igaz volt, függetlenül a politikai beállítottságtól vagy a település méretétől. Tehát

semmi más nem szítja annyira a gyűlöletet, mint a Facebook.

A közösségi médiáról már korábban is kiderült, hogy kifejezetten torzíthatja a valóságészlelést. Mesterséges, algoritmusokon alapuló véleménybuborékba zár minket. Abból a tartalomból, ami a saját értékeinkkel és vélekedéseinkkel megegyező, töménytelen mennyiségűt kapunk az arcunkba, minden egyéb ellentétes véleményt képviselő forrást eltűntet a saját hírfolyamunkból a Facebook. Ez azért is veszélyes, mert a saját véleményünkkel konzisztens források csak tovább erősítik saját nézeteinket, amelyek így tovább polarizálódhatnak. Így lehetséges, hogy a  menekültek szemben támasztott kezdeti előítéletből és sztereotípiából végül verbális vagy fizikai agresszió eszkalálódhat.

Párhuzamos univerzum a közösségi médiában

A Facebook tehát létrehoz egy személyreszabott valóságot, amiben folytonos megerősítést nyerünk, azonban ez közel sem a valóság. A közösségi média platformjai a legzsigeribb ösztöneinkre igyekeznek hatni (félelem, harag, gyűlölet), mivel ez generál a legtöbb emberből reakciót, ami pedig a legértékesebb elem a Facebookon. Ez növeli minden egyes bejegyzés és tartalom elérését, és így tartja életben a Facebook nevű „szörnyeteget”. Azonban a társadalom részeiként, a Facebookon terjedő gyűlölettel és félelemmel teli tartalmak jelentős hatást gyakorolnak a szocializációs folyamatra. A konformitás normájának értelmében általában igyekszünk a többségi, a társadalom által diktált viselkedési mintáknak megfelelni. Hiába a valóságban a gyűlölködés csak egy apró réteg sajátja,

a Facebook torzított „párhuzamos univerzumában” gyorsan kialakulhat az a téves illúzió, hogy ez a többségi norma.

Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy saját környezetében az a többségi norma, hogy valakit a származása miatt meg lehet különböztetni, sőt akár támadás célpontjává is válhat, akkor az legitimálja az amúgy elítélendő viselkedést.

 

Felhasznált szakirodalom: Kraemer, t., Donsbach, j., Heidenreich, s., & Gouthier. (é.n.) The good, the bad, and the ugly–how emotions affect online customer engagement behavior. Letöltve: https://iae-aix.univ-amu.fr/sites/iae-aix.univ-amu.fr/files/42_kraemer-the_good_rev.pdf Müller, K., & Schwarz, C. (2017). Fanning the Flames of Hate: Social Media and Hate Crime. Letöltve: https://ssrn.com/abstract=3082972