Az elmúlt időszakban egyre nehezebben megy a koncentráció és egyre gyakrabban felejtesz el dolgokat? Reggelenként fáradtabbnak érzed magad, mint ahogy lefeküdtél, annak ellenére, hogy elméletileg átaludtad az éjszakát? Gyakran érzed azt, hogy napközben is bármikor képes lennél aludni, esetleg el is alszol? Ha bármelyik kérdésünkre igen a válasz, tarts velünk az alvászavarok nyomában!
Az alvászavarokkal kapcsolatos tüneteket objektív és szubjektív csoportra oszthatjuk. Előbbiek három típusát különböztetjük meg: elalvás zavara, átalvás zavara és ébredés zavara. Szubjektív alvászavar esetében az elégtelen alvás, a rossz minőségű alvás és a másnapi fáradtság képezi a leggyakoribb panaszokat.
Inszomnia
A leggyakoribb alvással kapcsolatos panasz minden bizonnyal az álmatlanság, más néven inszomnia, hiszen a legóvatosabb becslések szerint is
a népesség minimum egyharmada szenved álmatlanságban.
Az ebben érintettek arról számolnak be, hogy vagy nagyon nehezen tudnak elaludni, vagy sokszor felébrednek az éjszaka folyamán, s ezt követően nehezen megy a visszaalvás, esetleg korábban felébrednek a kelleténél. Összességében a reggeli felkelést követően úgy érzik, a pihenésük nem volt kielégítő. Fontos a kezelése, ugyanis, hosszú időn át történő fennállása, kedvezőtlen hatással van a regenerálódásra, továbbá nem elhanyagolható, hogy fokozza a diabétesz, szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét. Az inszomniák hátterében az esetek 30-35%-ában emocionális problémákat találhatunk. A zavar jelentős része az életmód következménye, az életkor előrehaladtával ugyanis az agy érzékenyebben reagál olyan külső behatásokra, mint az alkohol, kávé, bőséges étkezés, melyek esetenként az alvás minőségének romlásához vezethetnek.
Alvási apnoé szindróma
Az alvási apnoé szindróma a leggyakoribb alvásfüggő légzészavar, amely a garat alvás alatti ismételt elzáródása következtében alakul ki. A betegség hátterében lévő garatelzáródás kizárólag alvás, illetve szendergés közben alakul ki. Alvási apnoé során ellazulnak a légzőizmok, a felső légút ismétlődően beszűkül, az alvó pedig akár 10 másodpercig nem jut oxigénhez. Az agy érzékeli a fellépő oxigénhiányt, ekkor az illető felébred és ismét aktiválódnak a légút izmai, újraindul a légzés. Mindez legtöbbször nem tudatos. A folyamat egy éjszaka alatt akár 50-60-szor is megismétlődhet, s végeredményként nem tud mély alvás létrejönni, mely elmaradhatatlan a pihentető alváshoz. A mellette alvó megfigyelheti az ettől szenvedőnél, hogy a hangos horkolást levegő után kapkodás szakít meg. Alvási apnoét követően másnap fáradtság, ingerlékenység, feledékenység, csökkent koncentráló képesség és szorongás jelentkezhet. Ébredéskor gyakran tapasztalnak tarkótáji izzadást, fejfájást, gyomorsavat és szájszárazságot.
Nyugtalan láb szindróma
Legfőbb tünete a végtagokban, főleg a lábakban érzett kellemetlen, nehezen leírható diszkomfort érzés, ami nem csak az elalvást, de a nappalokat is jelentősen megnehezíti, ugyanis a tünetek nemcsak alvás során, hanem akár passzív időtöltés közben is jelentkezhetnek.
Mozgási rendellenességről van szó, mely alvászavar kialakulásához vezet. Az érintettek lefekvés után kényszert éreznek lábmozgatásukra, mely állandóan ismétlődik, gátolva az elalvást. Okai egyelőre nem igazán tisztázottak, viszont az adatok szerint nőknél gyakoribb, mint férfiaknál.
Narkolepszia
Váratlan alvásrohamokkal, ébredés utáni átmeneti bénultsággal, hallucinációkkal járó narkolepszia a legnehezebben diagnosztizálható alvászavar, ami gyakran évtizedekig okoz nagyon kellemetlen tüneteket. Többnyire fiatal felnőttkorban kezdődik, viszont mivel a tünetek nem kifejezettek, ezért
gyakran krónikus fáradtságnak tekintik, ezért telhet el a helyes diagnózisig akár 10-15 év is.
Ez a genetikai betegség hirtelen fellépő, ellenállhatatlan elalvási rohamokkal jár, melyek 5-30 percig is tarthatnak. Egyes kutatások szerint a narkolepszia az autoimmun betegségek egy formáját képezik. Az esetek 70-95%-ában érzelmi hatásra izomtónusvesztés következik be, s a beteg egyszerűen összeesik, hasonlóan az ijedtség okozta összeeséshez, de ez a jelenség pozitív érzelmek hatására is megjelenhet. Kezelésében az elalvást stimuláló gyógyszerek mellett segíthet, ha a beteg nappal is 2-3 óránként tervezetten alszik 10-15 percet, valamint ugyanabban az időben fekszik le és kel fel.
Nemi különbség az alvászavarokban
Az alvászavarokban mindkét nem képviselői érintettek lehetnek, ennek ellenére megfigyelhetünk nemi különbségeket, hogy melyek fordulnak elő gyakrabban a férfiaknál, és melyek a nőnél.
Nőknél gyakrabban fordul elő inszomnia és nyugtalan láb szindróma, míg férfiaknál az alvási apnoé.
A férfiak körében a gyakoribb alvási apnoé hátterében a túlsúlyra való nagyobb hajlam áll. A nőknél az ösztrogén hormon egy ideig védettséget nyújt ellene, azáltal, hogy hatással van a garatizom tónusára, melynek köszönhetően a nők kevésbé horkolnak. A menopauza beköszöntével viszont a hölgyek körében is megnő az alvási apnoésok száma. Az inszomnia, vagyis álmatlanság gyakoribb a nőknél, mivel rájuk általában jellemzőbb a rágódás, aggodalmaskodás, s problémáikat éjszaka sem tudják félretenni.
Zárszó
Az alvászavarokat mindig komolyan kell venni, bármilyen intenzitással és bármely életszakaszban jelentkeznek. Alvászavarról abban az esetben beszélhetünk, ha a tünetek minimum 1 hónapja fennállnak és legalább heti háromszor előfordulnak. Alvászavar esetén lényeges az, hogy keressünk fel egy szakembert, aki részletes kivizsgálást kezdeményez. Ne nyúljunk orvosi konzultáció nélkül altatószerekhez, ami sajnos egyáltalán nem ritka a lakosság körében, melynek következtében sokszor gyógyszer-függőség alakul ki. Az alvászavarokat elsősorban a kiváltó és fenntartó okok kezelésével igyekszünk orvosolni. A nem organikus eredetű alvászavarok egy része az életmóddal kapcsolatos problémákra vezethető vissza, míg a krízisek, válságok esetén jelentkező alvászavar esetén érdemes pszichológus segítségét kérni.
Felhasznált irodalom Tringer, L. (2001). A pszichiátria tankönyve. Budapest, Semmelweis Kiadó.
