A felejtés szerves része mindennapjainknak. Kivel nem fordult még elő, hogy elfelejtett egy fontos dátumot vagy egy olyan információt, amit a későbbiekben hasznosíthatott volna? Sokszor nem jut eszünkbe egy szó, vagy bárhogy is erőlködünk, nem tudjuk felidézni azt, mit ettünk tegnap este. Miért van ez? Hogyan dől el, mire emlékezünk életünk végéig, és mi veszik a feledés homályába? Cikkünkből kiderül!
A felejtésnek számos arca van. Előfordul olykor, hogy egy adott pillanatban éppen nem jut eszünkbe valami, de az is könnyen megesik az emberrel, hogy egy emléke örökre elveszik. Ezek általában nem kiemelkedően fontos részei életünknek. Néha azonban komoly következményekkel is járhat, ha nem emlékszünk valamire. Ez lehet egy sikertelen vizsga vagy egy elszalasztott lehetőség, ám még emberi sorsok is múlhatnak rajta: szemtanúként mindennél fontosabb, hogy emlékezetünk ne csaljon meg minket.
A felejtés okai
Az emlékezet igen összetett dolog, Nem meglepő tehát, hogy a felejtésben is több tényező játszik szerepet. Az idő, az információ megszerzésének körülményei és a motiváltság csak néhány példa erre. Elizabeth Loftus ismert emlékezetkutató négy fő magyarázatot ad a felejtésre:
- előhívási hibák
- egymásra hatás
- sikertelen tárolás
- motivált felejtés
Ezeket a lehetséges okokat járjuk most körbe.
Hova tűnik az információ?
Gyakran érezzük úgy, hogy amit elfelejtünk, az véglegesen törlődik is az emlékezetünkből. A feledés azonban rendszerint nem azt jelenti, hogy a keresett információ törlődik a hosszú távú memóriánkból. Sokkal inkább előhívási problémákkal magyarázható. Az információ valahol ott van az emlékezetünkben, ám a visszakeresése és felidézése akadályba ütközik.
Ennek az oka legtöbbször az, hogy nem rendelkezünk olyan előhívási jelzéssel, ami beindíthatná az emlékezés folyamatát. Ezek általában olyan hétköznapi dolgok, amik az emlék kialakulásának pillanatában kiugrónak tűntek számunkra. Így például könnyebben idézzük fel az első csók emlékét, ha valahol megérezzük annak a parfümnek az illatát, amit szerelmünk aznap viselt.
Gyakran azonban azért vagyunk képtelenek felidézni egy emléket, mert az sosem került be a hosszú távú emlékezetünkbe.
Tudjuk, hogy néz ki egy ötven forintos, de azt, hogy pontosan mi van az érme hátoldalán, csak kevesen képesek felidézni. A számunkra jelentéktelen információk ritkán ragadnak meg emlékezetünkben.
Az idő vas foga és a napok egyszínűsége
Létezik egy olyan elmélet is, mely szerint az emlék kialakulása utáni események egyáltalán nem befolyásolják azt, hogy később vissza tudunk-e emlékezni arra vagy sem. Eszerint a felejtés legmeghatározóbb tényezője az információ megszerzése és felidézése között eltelt idő. Ha ez csupán egy rövid időköz, akkor több mindenre vagyunk képesek emlékezni, ha pedig hosszabb, emlékezőképességünk is gyengülni fog.
A emlék pontos felidézését az is nehezíti, ha abból sok hasonlóval rendelkezünk.
A rutinszerűen végzett tevékenységek sajátságaira sokszor egyáltalán nem tudunk visszaemlékezni. A részletek elvesznek az emlékek hasonlóságában. Ezt nevezik az egymásra hatás jelenségének.
A különleges és jelentős eseményekre azonban pont emiatt emlékszünk olyan könnyedén. Továbbá az egymásra hatásnak van szerepe abban is, hogy hajlamosak vagyunk inkább az első és az utolsó információra emlékezni, a közöttük lévőket pedig elfelejteni.
Ne feledjük hát...
Az emlékezet és annak folyamatai a kognitív pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Ennek szerves része a felejtés is, amiről az évek során több különböző elmélet is született. Amint az cikkünkből is kiderült, sok oka lehet annak, hogy valamit képtelenek vagyunk felidézni, hiszen a felejtést több fontos tényező is befolyásolja. Egy azonban biztos: emlékezőképességünk fejleszthető, és igaz a mondás, miszerint az ismétlés a tudás anyja.
