A félelemdémonok leküzdése – 4+1 tipp a változásért

Nagyon szeretnél változtatni valamin, de úgy érzed, képtelen vagy megoldást találni a problémádra? „A dolgok soha nem fognak megváltozni.” „Semmit nem tehetek.” „Ez már mindig így lesz.” Talán számodra is ismerősek ezek a kijelentések. A soha, a mindig és a semmi típusú meggyőződések kiszívják az összes erőnket; a félelem démonai pedig épp a reménytelenség és a véglegesség érzetét keltve igyekeznek eltántorítani bennünket. A legsebezhetőbb pontunkat keresik, és előfordulhat, hogy meg is találták... egészen mostanáig! Cikkünkben olyan technikákat és stratégiákat mutatunk, melyek segítségével visszaküldheted a démonaidat oda, ahonnan jöttek. 

Berne (2013) szerint mindenkinek van egy úgynevezett gyermeki, egy felnőtti és egy szülői énállapota, tehát minden emberben többféle lélektani realitás él, s ezek határozzák meg kapcsolatainkat. Amikor egy helyzetben a bennünk élő gyermek kerül előtérbe, úgy reagálunk, mint ahogyan pici gyermekként tettük volna. A szülő valamelyik szülőnk (vagy szülőpótlékunk) múltbéli reakcióját imitálja, a felnőtt pedig az objektív szemléletmódot képviseli. A változással kapcsolatos megrekedések hátterében szinte mindig a gyermekkorunkra visszavezethető, bénító félelmeink lapulnak (szeparációs szorongás, a veszteségektől való rettegés vagy a helytelenítéstől való félelem). Amikor az embert a félelmei vezérlik, elméjének felnőtt része a háttérbe húzódik, és elől hagyja a gyermeket, akinek tényleg szüksége van a szüleire a túléléshez. A gyermek számára az elhagyatottság egyet jelent a kiszolgáltatottsággal, s ezáltal a biztos halállal. Előfordulhat, hogy az évtizedek során elhitted, hogy nem élnéd túl érzelmileg, ha az életed fontos szereplői, a családtagjaid, a párod, esetleg a barátaid elítélnének vagy megharagudnának rád. Tudatosítsd magadban, hogy te már az erős felnőttek közé tartozol, s ahogyan a fizikális szükségleteid kielégítése sem függ a szüleidtől, úgy

az érzelmi jólléted sem függ mások elismerésétől.

Maga a félelem nem fog teljesen eltűnni az életedből, mivel egy teljesen természetes érzelemről van szó. Az élet velejárói a negatív érzelmek és gondolatok, azonban hasznot tudsz kovácsolni belőlük. Segítünk elérni, hogy többé ne irányítsák az életedet, valamint megmutatjuk, hogyan nyerhetsz erőt a félelmeidből.

1. Ne küzdj a félelemdémonok ellen

Előfordulhat, hogy túl sokat agyalsz a félelmeiden, és túl sok energiát ölsz a démonok elleni küzdelembe. Soha nem maga a félelem okoz igazán problémát, hanem az ellene folytatott harc. Ha elfogadod, hogy ez az érzelem már létezik, akár akarod, akár nem, azzal be is viszed az első ütést a démonoknak.

2. Papírra velük

A félelemdémonok a fényben összezsugorodnak, tehát ha kirángatod őket az árnyékból (a gondolataid mélyéről), az hatékony módja lehet a leküzdésüknek. Ahhoz, hogy higgadtabb tudatállapotba kerülhess, készíts egy félelemlistát. Bagatell kis gyakorlatnak tűnhet, de hidd el, segít általánosítani a félelmeket, és így nem kavarognak majd benned tovább ködös, szégyellnivaló formában.

Írd le az összes félelmedet, ami eszedbe jut, ha arra gondolsz, hogy kiállsz magadért. „Félek, hogy megharagszanak rám.” „Félek, hogy mindent elveszítek.” „Félek a visszautasítástól.” Valószínűleg úgy gondolod, hogy az ilyen típusú félelmek kizárólag rád jellemzőek, de ez nem igaz. Szinte mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy kívülről nézzünk másokat, és úgy gondoljuk: „ő mennyivel magabiztosabb és bátrabb, mint én.” Annak tudatában, hogy mi milyen bátortalanok vagyunk, néha nehéz észben tartani, de szinte

minden ember magabiztosnak tűnő külseje mögött ugyanazok a belső félelmek és bizonytalanságok dúlnak.

Ne feledd: ahhoz hasonlítjuk a belső világunkat, amit a felszínen látunk.

3. Önnyugtatás

A legtöbbünk káros félelemmantrákat használ a mindennapjai során: „félek”, „nem vagyok rá képes”, „ez túl nehéz”, „erre lehetetlen megoldást találni”; amelyeket addig játszunk le a fejünkben újra meg újra, amíg teljesen le nem bénít a rettegés. Cseréld le a saját félelemmantráidat azokra a hatékony, felszabadító mondatokra, amelyeket most megtanítunk neked:

•  Mindenki félni szokott a személyiségfejlődés időszaka alatt.
•  Ez a félelem azonnal eltűnik, amint a saját védelmemben cselekszem.
• Cselekedni, és közben félni sokkal jobb, mint a félelmeim bénító szorításában élni.
• Az első lépést úgy kell megtennem, hogy félek.

Ismételd el őket gondolatban, vagy ha lehetőséged nyílik rá, akkor hangosan is, naponta többször. Ezek a kijelentések azért fognak megnyugtatni téged, mert igazak. A fenti mondatokat bármikor elismételheted, amikor megérzed azt a bizonyos gyomrot görcsbe rándító szorongást.

Ha észreveszed, hogy ismét elkezd belecsúszni az elméd a „képtelen vagyok rá” üzemmódba, állj meg, vegyél pár mély lélegzetet, és ismételgesd addig a fenti kijelentéseket, amíg meg nem nyugszol. Minden egyes alkalommal, amikor ezt megteszed, még jobban megszilárdítod az igazságot.

4. Célkitűzés

Végezetül nagyon fontos, hogy célokat tűzz ki, még akkor is, ha nem érzed magad elég bátornak.

Ha arra vársz, hogy egy kicsit jobban érezd magad, mondván: akkor majd motiváltabb leszel, nagy valószínűséggel az örökkévalóságig fogod halogatni a dolgot. Ha viszont kitűzöl egy célt, lehet, hogy a bátorságod szintje még nagyon alacsony, de az érzelmeid gyorsan felzárkóznak majd a motivációs szintedhez.

+ 1. A harag felbukkanása és legyőzése Ahogyan a félelemdémonok elveszítik uralmukat, gyakran felüti a fejét egy másik intenzív érzelem, a harag. A harag irányulhat önmagad felé: az önhibáztatás egy bizonyos szinten természetes emberi reakció, azonban könnyű átesni a ló túloldalára.

Eddig azt tetted, amit a rendelkezésedre álló érzelmi eszközök birtokában a legjobbnak gondoltál.

Amennyiben épp azokra haragszol, akik a démonokat erősítették, akármennyi önuralmadba is kerül, állj ellen a késztetésnek, hogy leharapd a fejüket. Add ki a dühöd egyedül vagy egy olyan ember társaságában, akivel biztonságban érzed magad. Mondj ki mindent, amit eddig magadban tartottál. Ehhez a ventiláláshoz felhasználhatod az adott probléma forrásának fényképét, vagy bármit, ami elősegíti, hogy magad előtt lásd. Szükséged lesz néhány fizikai szelepre is, ugyanis a testmozgás serkenti az endorfintermelődést. Püfölj egy párnát, vagy egy bokszzsákot; járj el futni vagy kertészkedj, takaríts, végezz házimunkát stb. Válassz olyasmit, ami elégedettséget vált ki belőled. Ne feledd: nem az a célod, hogy bosszút állj, vagy másokra zúdítsd a haragod. A célod, hogy bátran, higgadtan és átgondoltan megoszd velük az érzéseidet, valamint az igényeidet.