Noha előszeretettel tekintünk magunkra felvilágosult nyugati társadalmakként, úgy tűnik, bizonyos tendenciákban az idő előrehaladtával sem tudtuk meghazudtolni magunkat. A Milgram kísérlet több mint 50 évvel ezelőtt bebizonyította az emberek hajlamát kegyetlen tettek elkövetésére, melyet az engedelmesség és a tekintély tisztelete motivált. Azóta kétségkívül intenzív fejlődésen ment át a Nyugat, mely a társadalmat érintő kérdésekben is érezteti hatását. Érdemes azonban mélyebbre ásnunk.
A klasszikus Stanley Milgram által megalkotott kísérletet a legtöbbet emlegetett pszichológiai vizsgálatok között tartják számon. A kutatásnak nem kisebb célja volt, mint az, hogy választ adjon az emberiség egyik legégetőbb kérdésére. Fejlett társadalmak hogyan voltak képesek elkövetni a népirtással kapcsolatos borzalmakat? Joggal feltételezhetné magáról bárki, hogy képtelen azonosulni a népirtás gondolatával, így parancsra sem követne el emberölést, ám a helyzet valójában ennél jóval aggasztóbb – ugyanis mindenki ezt gondolja magáról. Úgy tűnik, az emberiség ennyi év távlatából sem tanult saját hibáiból. Egy lengyel kutatócsoport újra lefolytatta a Milgram kísérletet 2015-ben, mely publikáció formájában csak az idei évben látott napvilágot. Azt találták a szociálpszichológusok, hogy az emberek egyformán reagáltak a tekintélyek kérésére – azaz képesek lettek volna egy számukra ismeretlen személyt parancs hatására eljuttatni az életveszélyes állapotig.
még azok is, akik magukat alapvetően jó embernek tartják!
A kísérleti helyzet a következőképpen alakult. A „kutató” egy fehér köpenyes férfi volt, kinek munkájáról egyébként nem volt tudomása a vizsgálati személyeknek, így csak feltételezhették, hogy az illető orvos. Az említett kutató leültette az oktatót egy speciálisan kialakított elektronikai hálózaton működtetett pulthoz, melyen gombok és mérőszámok, mutatók sorakoztak. A kutató kiadta a feladatot az „oktatónak”, hogy elektrosokk módszerével kezdje „tanítani" a másik szobában helyet foglalt „tanulót”.
A tanuló egyébként minden esetben képzett színész volt, aki minden áramütés esetén látott egy felvillanó jelzőlámpát a helyiség falán. Ha a jelzés felvillant el kellett játszania, hogy annak erősségétől függően megfeszül és testi fájdalmak gyötrik. Az oktató feladata az volt, hogy szópárokat tanítson a szomszéd szobában helyet foglaló férfinak vagy nőnek, ám hibás válasz esetén elektrosokkal kellett „megbüntetnie" az illetőt. A kutató végig bátorította a bizonytalan oktatót, hogy nyugodtan folytassa a megkezdett folyamatot, noha az elektrosokk erősségét jelző mutató lassan felcsúszott az életveszélyes tartományig. Az alábbi ösztönző frázisok hangoztak el sorrendben:
Prod 1: „Kérem folytassa."
Prod 2: „A kísérlet sikerességéhez szükség van magára."
Prod 3: „Nélkülözhetetlen ebben a kísérletben."
Prod 4: „Nincs más választása, mint hogy folytatja."
Illetve további megnyilvánulások, melyek idomultak az elektrosokk erősségének szintjéhez.
A kísérletben 80 önkéntes vett részt, 40 férfi és 40 nő. A korosztály 18 és 69 év között változott. Az eredeti kísérletben az emberek 65%-a jutott el a legfelső tartományig, ám abban a vizsgálatban halálos tartomány volt megjelölve végpontként. Ezt a szintet etikai okok miatt nem alkalmazhatta a kísérletet végző kutatócsoport. Az eredmény ennek ellenére egészen váratlannak bizonyult, a résztvevők 90%-a képes volt a legmagasabb szintig tekerni az elektrosokk potenciálját, holott az már kimondottan károsnak tűnt az egészségre nézve. A kísérleti remake eredménye pontosan ebből kifolyólag súlyos üzeneteket hordoz magában. Egyrészt, hogy
tekintélyek parancsára képesek vagyunk kvázi bármilyen cselekedet megtételére,
másrészt pedig, hogy még a jó emberek is képesek rossz dolgok elkövetésére, nemtől függetlenül.
Fontos lenne párhuzamot vonnunk az élet különböző területein, és kicsit továbbgondolnunk a kísérlet alapvető jelentésén. Érdemes felülvizsgálnunk azokat a kérdéseket, amelyek napjainkban állandó napirendi pontként szerepelnek a különböző sajtóorgánumokban és rendkívül egyoldalú megközelítéseket alkalmaznak. Vegyük például a terrorizmust, még ha nem is kapcsolódik szorosan a kísérleti eredményhez. Vajon a terroristák mind rossz emberek, vagy csak hasonló nyomást gyakorló helyzetben képesek szörnyű bűntettek elkövetésére? Esetleg saját életünkből merített példákon keresztül is megközelíthetjük a fent összefoglalt gondolatokat. Minden esetben igaza van egy szakértőnek? Mi történik akkor, ha megtagadjuk egy tekintély parancsát, vajon tényleg büntetést kapnánk érte? Látnunk kell, hogy valójában több alkalommal viselkedünk konformista módon, mint ahogyan kellene vagy szükséges volna. Ha rendelkezünk egy alapvető morális értékrendszerrel, ahhoz minden esetben ragaszkodjunk! Máskülönben a helyzet fogja cselekedeteinket alakítani, nem pedig fordítva.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=21s
