A filozófia hivatása a mindennapi ember tanítása. Így feladata az is, hogy a tudomány legújabb felfedezéseit a laikusok számára megfelelően értelmezze. A Magyar Tudományos Akadémián rendezett Mit tanít a filozófia ma? elnevezésű konferencián a filozófia és a kutató szakma olyan kiválóságai tették tiszteletüket, mint Fábri György, Hunyady György vagy éppen Fehér M. István. Milyen kérdésekre adhat választ a filozófia? Mégis milyen kapcsolatban áll egymással a filozófia és a tudomány? Tudósításunk első részében Nyíri Kristóf filozófus és Pléh Csaba pszichológus előadását foglaltuk össze.
A konferenciát Nyíri Kristóf filozófus, az MTA rendes tagjának előadása nyitotta meg. Az előadó idézte 2002-ben megjelent tanulmányát, melyben azt állította, hogy a filozófia feladata legfőképpen a tudományban, a politikában és más területeken felmerülő fogalmi problémák tisztázása. Végső soron tehát ez a terület kommunikációs problémákkal foglalkozik. Nyíri kiemelte azonban, hogy ma már ennél radikálisabb formulát használna. A filozófia tárgya immár elsősorban az, hogy a tudományos kutatások eredményeit az egyszerű művelt ember felé kommunikálja, ezzel elősegítve azt, hogy megismerkedjen a táguló világgal.
Nyíri önmagát a kommon szensz realizmus irányzatába sorolja. Ez a felfogás a világ egységének elvét vallja, és úgy véli, egyetlen közös világban létezünk mindannyian. Ez független bárki gondolataitól és tapasztalataitól. A következetes realizmus nem képzelhető el a vizualitás és a képiség kognitív szerepének felismerése nélkül.
A tudomány érvényes adatokkal szolgál a világról. Működő elméleteket állít fel, melyek alátámasztása kísérletekkel történik. A tudomány azonban nem ad véleményt.
A filozófia feladata az, hogy megszűrje és értelmezze a tudományos elméleteket.
A szónyelv és a beszélt nyelv történetileg az arcjáték, a mimika és a gesztusok mentén alakult ki. Nyelvünk egyszerre vizuális, motorikus és muzikális. Nyelvünk a közvetítetlen világhoz tartozás nyelve, nem leíró, hanem a világot leképező eszköz. A leképezés és a valóság szoros kapcsolatban áll egymással. Gyakran vagyunk optikai csalódások áldozatai, mégis amit észlelünk, az maga a valóság. Túlnyomórészt egyetértünk egymással abban, hogy valóban mit is látunk.
A gestalt mozgalom egyik korai képviselője, Wertheimer így ír: „Idegrendszerünk a biológiai környezet körülményei között jött létre. Az alakfelismerő tendencia, amely az evolúció közben alakult ki, a minket körülvevő világnak felel meg.” A kommon szensz realizmus nézete szerint az emberi evolúció sikeressége észlelő képességünk fejlődésén alapszik.
A filozófiai hagyományból kiindulva lehet és kell vizsgálódni a kisérleti pszichológusoknak.
Pléh Csaba pszichológus, az MTA rendes tagjának előadása az Agy vagy az ember gondolkodik? címet kapta. A pszichológus azonban egy különös szemszögből közelítette meg a kérdéskört. Pléh szerint ezen kérdések értelme többszörös fordítási problémából adódik. A kisérleti pszichológia valahogy lefordít bizonyos filozófiai, műveltségi kérdéseket, amit később az idegtudomány értelmez valahogy. A szakadék nem is az idegi értelemben van, hanem abban, ahogy a pszichológus a fenomenális élményt megpróbálja lefordítani a saját nyelvére. Pléh tudománytörténeti példákon szemléltette ezt a jelenséget. Az alábbi példákban a kísérleti pszichológusok egy filozófiai fogalmat kezdtek el vizsgálni kisérletekkel.
Először a tudatelméletet említette meg az előadó. Dennett emeli be először az intencionalitás fogalmát a filozófiába. Pléh egy esetet mesélt el, melyben kisérleti pszichológusok csimpánzokkal vizsgálódtak. Az állatok videókat néztek arról, hogy egy ember elvesztette a kulcsát és szeretné megtalálni, éppen keresi. A csimpánzok szerint ilyenkor valami célirányos esemény zajlik. Kutatások bebizonyították, hogy ez a típusú tulajdonítás jelen van 12 hónapos, még beszélni nem tudó gyerekeknél is.
A következő, prototípus-elmélet Eleanor Rosch nevéhez köthető. Szerinte hasonló szerveződése van a spontán megjelenő szavainknak. Rosch megállapítása az, hogy a szemantika feladata a prototípus kijelölése. Kisérletekben kutattak bizonyos új név, új tárgy helyzeteket. A taxonómiai meghatározások alapján az ember gyorsan, három-négy ismétlés után képes kombinálni az új tárgyat és nevet. Ezzel szemben a csimpánz csak négyszáz-ötszáz interakció után hajtja ezt végre.
A pszichológusok a kultúra, a kategóriaelemzés és a filozófiai hagyományból kiindulva próbálnak új jelenséget kimutatni. A neurobiológus feladata, hogy megnézze azt, van-e ennek valami megfelelője az idegrendszerben.
Nem hagyható ki A filozófiai kategória által feltett kérdés átfordítása a kisérletezés nyelvére
– zárta mondandóját Pléh Csaba.
Tudósításunk második része az Európáról szóló kerekasztal-beszélgetésről számol be.
