A radikális PC éppúgy termeli ki a szélsőséges ellentábor megmondóembereit, mint a Babiloni zűrzavart. De mit is képviselnek ők és miért veszélyes ez? Mit mond a neuropszichológia a nyelvek összezavarásáról? Van még módszer a megmondóemberek követőinek védelmére?

Az amerikai campusok szélsőséges PC hadjáratairól már korábban is volt szó: ha az eredeti céljuk egymás tiszteletben tartása vagy az egyenlőség hirdetése is lett volna, az mára már nyomokban is alig fedezhető fel tetteikben.

A szólásszabadság intézményének falait bombázzák kifacsart terminológiákkal,

emellett pedig végtelenül kontraproduktívak is: a magukat feministának hívó, egyébként nősoviniszta csoportok termelik ki magukból például azokat a nőket, akik kis túlzással még saját szavazathoz való jogukat is visszaadnák és önkéntelenül rendelődnének alá a patriarchizmusnak. A magyar konzervatív körökben is népszerűségnek örvendő, „The Conservative Millennial” névvel blogoló Allie Stuckey is lassan közéjük sorolható. Egy, a férfiakat degradáló szélsőséges monológja nem csak a szélsőséges PC csoportokat, de a józan ész luxusát maguknak megengedőket is felháborította. „Erős férfiakra van szükségünk. Nem félős, gyenge férfiakra vagy olyanokra, akiket megijeszt férfi mivoltuk vagy saját erejük. Olyan férfiakra van szükségünk, akik büszkék arra, hogy férfiak és mindenre, amit ez jelent” – mondja a videóban. Állítása szerint, amíg a kislányokat bátorítják, hogy legyenek erősek és bátrak, a kisfiúknak azt mondják ne legyenek erősek, elveszik tőlük a lehetőséget, hogy „férfiasak” lehessenek, sőt: még szégyent is keltenek bennük férfi mivoltuk irányába. Szerinte rendben van, ha a férfiak néha agresszívek, hiszen a fiúk már csak ilyenek.

Ezek alapján, ha Allie Stuckey-n múlna, egy emberként tarolná le a valódi feminista csoportok – akik épp úgy küzdenek a férfi, mint a női egyenjogúságért és egyenlőségért – eddig elért erőfeszítéseit például, hogy

ne ítéljünk már valakit „férfiatlannak” csak azért, mert ki merészeli mutatni érzéseit,

neadjisten még sírni is tud. A nyugati radikális PC kontraproduktivitása az olyan országokban is felfedezhető, ahova a híre már eljutott, de a hatása még egyáltalán nem érezhető. Az ilyen térségekben radikális eszközökkel tiltakoznak ellene úgy, hogy az ott sincs, ezzel csak tovább mélyítve az amúgy is hátrányosan megkülönböztetett csoportokat érő elutasítást. A radikális ellentáborok vagy az Allie Stuckey-féle megmondó emberek megjelenése azonban csak a felszínét jelentik a PC okozta károknak.

Neurodivergensek Babilonban

A PC a „használati utasításaival” betarthatatlan viselkedési normákat szab ki olyan emberekre is, akik nem neurotipikusak, mint például az autizmussal élők vagy akár bipolárisok, Tourette szindrómások. Az informális beszédnormák, melyek meghatározzák mit és hogyan mondhatunk, mind neurotipikusok más neurotipikusoknak szánt szüleményei.

Az feltételezik, hogy mindenki 100%-ban képes folyamatosan arra, hogy verbális intelligenciájára és kulturális hátterére támaszkodva megértse ezeket a szabályokat, amik viszont szándékosan határozatlanok, túl tágan értelmezhetőek, és szépítettek. Azt gondolják, a mentalizációra, vagyis a mások viselkedésének bejóslására, megértésére, szándékának értelmezésére mindenki képes, így bejósolható, milyen beszéd számít sértőnek: pedig az autizmusban érintetteknél ennek hiánya az egyik leggyakoribb tünet.

A beszédhasználati szabályok téves emberi természetet feltételeznek:

azt, hogy mindenki egyforma típusú aggyal rendelkezik, azonos „normális” személyiségjegy készlettel, kognitív és verbális képességekkel és kommunikációs stílusokkal.

A különböző emberek azonban különböző génkészletet örökölnek, mely befolyásolja hogyan fejlődik és funkcionál az agyuk, továbbá minden mentális tulajdonság jelentős örökletességet mutat. Ezek az öröklődő mentális tulajdonságok mélyen gyökereznek, stabilak a serdülőkor és felnőttkor során is, befolyásolnak mindent a szociális intelligenciától a politikai attitűdig. Továbbá az emberi kommunikáció több jellegét is meghatározzák, feltehetőleg a beszédhasználati szabályok és beszéd normák megértésének és követésének a képességét is. A radikális PC nyelvezet és annak másokra erőltetése rövidebb távon is csak Babiloni zűrzavarhoz vezethet, a kontraproduktivitásról nem is beszélve.

Megmondóemberek világában élünk

Allie Stuckey szerint az a társadalom, ahol gyenge, érzelmeiket kimutató, érzékeny férfiak vannak, szintén gyenge lesz, viszont, ha erősnek neveljük fiú gyermekeinket, a társadalmunkat is erőssé tesszük. Az egyre terjedő PC és aktivistái támadják a hasonlóan szélsőséges gondolatok hirdetőit,

a szólásszabadsághoz való jog azonban nem akadályozhatja meg az önjelölt igazságosztókat,

bármennyire is károsak gondolataik. A Magyarországon látható Szabó Péter-, Kasza Tibi-vagy Tibi Atya-effektus is hasonló problémát hordoz magában: a nagy követőtáborral bíró emberek még mindig nem érzik, mekkora felelősség a meggondolatlan, ellenőrizetlen gondolataik, véleményeik tényként való terjesztése.

Bár a PC rendőrség felállítása veszélyes gondolat, a sok százezer rajongó pedig szimpátia és nem szakértelem alapján követi a megmondókat, a kérdés továbbra is áll: Vajon további korlátokat kellene szabni a szólásszabadságnak? És ha igen: lehet ezt nem szélsőségesen csinálni?