Mindennapjaink szerves része – az ember nem nagyon tud menekülni előle. De ki is akarna? A zene hosszú idők óta fontos része az emberi létnek. Identitást alakít, szórakoztat, megnyugtat és gyógyít. Adott hát az igény a zenei élmény folyamatainak mélyebb megismerésére. Miért ráz ki minket a hideg egyes művek hallatán? A zene okozta hidegrázásról beszélhetünk úgy, mint általánosan tapasztalt jelenségről? A neurológián át a pszichológiáig – számos terület kutat a válaszok után.
Az emberi túlélés fontos mozzanatainak listáján nem a zene szerepel az első helyen. Ennek ellenére az ember igényli és műveli vagy akár csak élvezi annak művészetét. A zenei élvezet fizikai megnyilvánulásai közé rengeteg jelenséget sorolhatunk, melyet az angol szakirodalom számos kifejezéssel próbál egybeölelni. Chills, thrills, skin orgasm – megannyi fogalom, de egyik sem az igazi. A kutatók emellett számos etimológiai problémába is ütköztek a jelenség megnevezésekor. A tanulmányokat olvasva gyorsan rájövünk, hogy a fiziológiai hasonlóság mellett kulturális különbségekről is beszélhetünk, melyek más-más asszociációkat kötnek ezekhez a szavakhoz. Egyes társadalmakban a zenére nincs konkrét szó,
más társadalmakban pedig mélyreható élvezete erotikus konnotációval bír.
Láthatjuk, hogy már magát a zene fogalmát is óriási kulturális különbségek övezik. Olyan jelenségről van szó, melynek összetettsége nehezíti az általa kiváltott testi reakciók megnevezését is.
De talán közel a megoldás. Az említett probléma kiküszöbölését a „frisson” kifejezésében látják a kutatók, mely (mellőzve a negatív jelleget) magyarul a borzongás kifejezéséhez hasonlítható. Ez magába foglalja a hidegrázás élményét és a komplex érzelmi aspektust is. Mégis a lényegessége a tisztaságában rejlik, hiszen mentes minden kulturális asszociációtól. Mindennek ellenére vannak hiányosságai – a fogalom nem terjed ki a torokban-gombóc, könnyezés és az izmok ernyedésének és feszülésének jelenségére.
Személyiség és a hidegrázás?
Kik élhetik át ezt az érdekes, zene okozta pszichofizikai jelenséget? Nusbaumm és Silvia 2011-es kutatásukban személyiségi- és szociálpszichológiai vonatkozásokban kutattak a válaszok után. Lehetséges, hogy adott személyiségjegyeknek köszönhetjük a frisson élményét? A Big5 kérdőív ígéretes eszköznek bizonyult a kérdés megválaszolásához. Ez az ötfaktoros modell az általános személyiségjellemzőket hivatott feltérképezni. Öt faktora közül:
- extroverzió
- lelkiismeretesség
- kellemesség
- érzelmi stabilitás
- intellektus
a nyitottság (extroverzió) faktora együttjárást mutatott a frisson élményének megélésével. Az új élményeket könnyen befogadó és kereső embereket nagyobb eséllyel rázta ki a hideg kedvenc zeneszámuk hallgatása közben. A nyitottság befolyást mutatott a zenei preferenciára is. Aki magas értékeket ért el ezen a skálán, nagyobb eséllyel kutat a komplexebb zenei műfajok mélységeiben.
Mélyen az agyban
Csökkenő vagy növekvő pulzus, izomtónus változása és a légzés lassulása vagy gyorsulása – számos fiziológiai reakciót válthat ki belőlünk egy váratlan hangerőváltás vagy éppen a vokálok harmonikus összjátéka. De mi történik a hidegrázás előtt és annak pillanataiban? A zenei élmény neurobiológiai háttere érdekes agyi mechanizmusokról árulkodik. Salimpoor és társai (2011) különböző képalkotó eljárásokkal és pszichofiziológiai mérőeszközökkel próbálták feltérképezni a zenei élmény agyban lejátszódó mechanizmusait. Növekvő dopaminaktivitást figyeltek meg a striátumban a zenei élmény kicsúcsosodásának pillanatában – konkrétabban a Nucleus Accumbensben. Az fMRI és a PET felvétel a tetőző pillanatot megelőző várakozó állapotban pedig a Nucleus Caudatus aktivitására engedett rátekintést. A megfigyelések alapján állítható, hogy a zenei élményért felelős hálózatok szorosan összefüggnek a jutalmazó rendszerrel és az élvezetért felelős neurális hálózattal.
A zene jelentése és jelentősége mélyen gyökerezik a társadalmakban, ám az általa kiváltott élmény – ha meg is osztjuk azt mással – egy szinten csak a miénk marad.
Élvezzük hát minden pillanatát!
