A gyermekkori szexualitás kérdései – mikor problémás és mi okozhatja?

A gyermek- és serdülőkori szexuális viselkedés gyakran aggasztja a felnőtteket. Ma már számos kiváló ismeretterjesztő  irodalom segít bennünket abban, hogy az egészséges szexuális fejlődésről többet tudhassunk meg. Különböző szempontokkal gazdagítsuk szexuális nevelésünket, és ne rohanjunk rögtön szakemberhez aggódva, ha önkielégítésen kapjuk a lurkónkat. A gyermek vagy serdülő szexuális megnyilvánulásainak bizonyos mintázatai azonban különböző problémák jelzői lehetnek. Cikkünkben ezeket a mintákat és lehetséges okokat tárgyaljuk.

A szexuális nevelés és a felvilágosítást támogató források, mint például a Yelon applikáció témájában korábban már olvashattátok cikkeinket, ahol szintén megjelent az a gondolat, hogy születésünktől kezdve szexuális lények vagyunk. Sőt, már magzati korban is megfigyelhető a pénisz merevedése. Freud használta először a „polimorf perverz” kifejezést az embergyerekre, aki testének számos területén képes gyönyörhöz jutni. Fejlődésének előre haladtával ez a szexuális energia egyre inkább a genitáliákra fog összpontosulni, összekötődve a párkapcsolat kialakítási igényekkel. Még ha modern szülőnek is tartjuk magunkat, aki tisztában van a szexuális nevelés komplex jelenségével, mégis gyakran zavarba jövünk, amikor csemeténk vadul ring kedvenc hintalován. Esetleg merevedést produkál a szerető anyai ölben, vagy csak ártatlanul arról kérdez, hogy „Én úgy lettem, hogy ti dugtatok”? Elfelejtettük már, hogy nekünk is voltak akár hasonló megnyilvánulásaink Pistikével az oviban vagy Klárival az iskolában. Talán mi sem olyan reakciót kaptunk ezekre annak idején, amely igazán segítségünkre lett volna ott és akkor, valamint hosszú távon. Egy szó, mint száz

a genitáliák már gyermekkorban is reagálnak az örömet okozó ingerekre,

például erekcióval vagy nedvesedéssel. S érzés szintjén is kellemes élményt nyújtanak a gyermeknek ezek a pillanatok. A kisgyermekkorban megtapasztalt örömet okozó testi élmények azonban csak később, tanulás eredményeként kapnak szexuális címkét az egyénben, és kötődnek majd erotikus vágyhoz, a másik iránti vonzalom beteljesüléséhez.

Addig is nagyon fontos, hogy milyen élményeket, információkat szerez a gyermek a saját testével kapcsolatban, a nemét és az intim kapcsolatban lévők érintkezést illetően. Hogyan reagál a környezete szexuális megnyilvánulásaira, biztonsággal kérdezhet-e a témát érintő bizonytalanságaival kapcsolatban, és hiteles, korának megfelelő, számára kielégítő válaszokat, viszonyulásokat kap-e kérdéseire.

A szexuális megnyilvánulások számos formája valóban az egészséges fejlődés részei. Az önkielégítési próbálkozásoktól, a másik teste iránt mutatott fokozott érdeklődéstől, a papás-mamás, doktoros játékoktól lehet, hogy zavarba jön a felnőtt, azonban aggodalomra az esetek többségében egyáltalán nincs ok.

Nem kizárólag a nemi hormonok bulijától válik tehát szexuális lénnyé egy gyerek.

A kulturális sajátosságok különösen meghatározzák azt, hogy az egyén fejlődése során milyen szexuális viselkedési formák jelennek meg és mi tekinthető normálisnak. A szamoai lányok nem élnek meg például akkora felfordulást a szex körül serdülőkorban. A testükkel való kapcsolatuk ugyanis sokkal inkább magától értetődő, mint a nyugati kultúrákban. Az új-guineai fiúk a férfikorba lépés rituáléjaként orális kielégítésben részesítik a felnőtt férfiakat. A nyugati kultúrák számára ezek minimum elképzelhetetlen, de akár szexuális visszaélésnek minősülő események lennének.

Vannak azonban olyan tapasztalatok, amikor mind a felnőtt, mind egy szakember fantáziájában jogosan felmerülhet a szexuális viselkedés problémát jelző természete. Egyes gyerekek fokozott szexualitást tanúsítanak viselkedésükben (rendszeresen nemi szervüket mutogatják az osztálytársaknak a játszótéren, társaik fenekét simogatják visszatérően stb.). Ezeknek a gyerekeknek például problémájuk lehet a társas odafigyeléssel, az impulzusaik szabályozásával. Mindez szexuális megnyilvánulásokban kanalizálódhat, noha az okot nem feltétlenül a szexuális fejlődésben, esetleg átélt traumában kell keresni, sokkal inkább az önszabályozás elakadásában.

Sharon Lamb és Aleksandra Plocha négy pontban fogalmazta meg, hogy mi tekinthető normalitástól eltérő szexuális viselkedésnek gyermekkorban.

• A szexuális elemet tartalmazó játék nem kölcsönös beleegyezésen alapul (az egyik gyermek kényszeríti a másikat vagy visszaél korából adódó erejével).
• A szexuális viselkedés sérti az egyéni határokat, azaz az egyik fél kellemetlenül érzi magát a játékban való részvételtől, a viselkedés „felnőttszerű” (például a két gyermek közösüléssel, anális behatolással próbálkozik vagy szexuálisan kísérletezik egy állattal).
• A viselkedés ártalmas az egyénnek akár fizikai, társas vagy pszichológiai szempontból.
• A viselkedés repetitív, állandó vagy kényszeres.

A felsorolt sajátosságok gyakorlatilag bármely más nem szexuális gyermeki viselkedés esetén problémás jeleknek tekinthetőek. Továbbá találkozhatunk olyan serdülőkkel is, akik viselkedésükkel nem bántalmaznak másokat, de éppen magukat prezentálják szexuális tárgyként oly módon, mely aggodalomra adhat okot. Az a meleg fiú például, akinek nehézsége van hasonló korú fiúval kapcsolatot létesíteni orientációjának vállalásából fakadó félelmei miatt, online felületeken, bárokban próbálhat idősebb férfiakkal kapcsolódni, mely gyakran veszélyt jelenthet a számára. Az a tinédzser lány sincs könnyebb helyzetben, aki azt tanulta, hogy szexualitásával olyan előnyökhöz lehet jutni, melyeket saját erőforrásaiból még nem tud megteremteni. Így tehetős idősebb férfiak számára teszi elérhetővé testét, mellyel szintén veszélybe sodorhatja magát.

Milyen problémák húzódhatnak meg a szexuális viselkedés mögött?

• Túlzott stimuláció

A gyermekeket gyakran túlingerlik a szexuális üzenetek, melyek érkezhetnek a médiából, társaktól, családban látott szexuális jelenetekből. A szexuális játékok triggerei ezek az ingerek is lehetnek. A viselkedés normalitásának eldöntésénél fontos azonosítani, hogy a gyermeket érő ingeranyagok milyen forrásból származnak (média formái, bántalmazás, egyéb források).

• Szexuális bántalmazás

A szexuális bántalmazás szintén egy túlingerlési forma, mely megjelenhet a gyermek szokatlan szexuális játékaiban. A szülő által elszenvedett szexuális bántalmazás befolyásolhatja a szülői viselkedést, mely megmutatkozik a gyermek játékában. Amennyiben terápiás környezetben jelenik meg a szexuális anyag, figyelmeztető jel lehet a szakember számára, azonban nem ajánlott azonnal egy traumainterjút felvenni a gyermekkel. A játékban megjelenő szexualitás ugyanis elképzelhető, hogy egyáltalán nem kötődik szexuális traumához. A bántalmazáson átesett gyermekek játékában gyakran nem is bukkannak fel szexuális elemek, inkább a trauma egyéb körülményei és a kapcsolódó érzések exponálódnak.

• Kötődési problémák

A gyermek- vagy serdülőkori szexuális problémák központjában állhatnak kötődési nehézségek, rendszerszintű problémák, mint például elmosódott határok a családban, szerepkonfliktusok, gyenge szülői modellek vagy akár visszautasítás tapasztalása a szülő-gyermek kapcsolatban.

• Tudattalan konfliktusok

Egyes elméletalkotók szerint, ha az elsődleges gondozó nem képes a gyermek korai szexuális élményeire reflektálni, a gyermek arousal szintje növekedni fog, miközben azt idegennek érzi. Ez pedig a szexuális megnyilvánulások felerősödéséhez vezethet.

Nem mindig könnyű meghatározni, hogy milyen viselkedés minősül szexuális problémának gyermek- és serdülőkorban. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a szex többnyire még ma is tabu – kivétel a médiában –, valamint a társadalmi megítélés is folyamatosan változik azt illetően, hogy mi az elfogadható a szexet illetően. Akár problémás, akár harmonikus viselkedésről van szó, mindig is fontos lesz az a biztonságos közeg, ahol a gyermek vagy serdülő testi-lelki elfogadást tapasztalhat, ahol felvállalhatja bizonytalanságait, és ahol hiteles válaszokra találhat kérdéseit illetően.