1917 óta hivatalosan március 8-a a nemzetközi nőnap. Ez az a nap, amikor megemlékezünk a hölgyekről az irántuk való tisztelet jeléül. Ma már a legtöbb helyen elfogadott, hogy a katonaság intézménye nyitott mind a férfiak, mind pedig a nők számára, ám ez nem volt mindig így. Sokáig csak a férfiak űzhették ezt a „sportot”. Miért választják a nők ezt a hivatást? Milyen nehézségekkel kell szembenézniük? Cikkünkben a hazai katonanők helyzetével foglalkozunk. Tartsatok velünk! 

Évszázadokon keresztül a nők nem harcolhattak hivatalosan a hadseregekben, ez a férfiak dolga volt. Pedig sok hölgy vágyott arra, hogy vállvetve harcolhasson férfi társaival, ha a haza megvédéséről volt szó. Magyarországon mára már teljesen természetes, hogy a nők a honvédségben, és azon belül is harcoló alakulatokban szolgálnak. Az évek igazolták őket: lehetnek ugyanolyan jó katonák, mint a férfiak.

Baljós árnyak

A harcos katona még részben ma is élő férfimodellje a 18–19. század terméke. Az első dokumentumok, amelyek bizonyítják a nők kizárására való törekvést az európai fegyveres erőkből, a 16–17. századból származik.

Ennek ellenére szép számmal találunk harcos nőket a történelemben.

Szilágyi Erzsébetet, Hunyadi László és Mátyás édesanyját már a kortársak is hős asszonynak nevezték, Zrínyi Ilona grófnő pedig részt vett a Habsburgok elleni kuruc felkelésben.

Sztereotípiáinkban az rögzült, hogy háborúzni férfi dolog. Többek között ezért is a nők sokáig csak kisegítő szerepet játszottak egy-egy háborúban, például ápolóként tevékenykedtek a front mögött. Így volt ez az 1945 utáni Magyar Néphadseregben is, ahol csak szakszolgálati beosztásokban alkalmaztak hölgyeket, főként egészségügyi, logisztikai, személyügyi és pénzügyi adminisztratív területeken.

Az ébredő erő

Manapság egyre gyakoribbá vált, hogy a nők férfias hivatást választanak maguknak. Magyarországon évről-évre emelkedik azon hölgyeknek a száma, akik a Magyar Honvédségnél vagy egyéb más fegyveres testületnél szolgálnak.

Hazánkban a nők 1996-tól tölthetnek be harci beosztást is.

Annak ellenére, hogy többségük még ma is egészségügyi területen dolgozik, vagy főként adminisztratív jellegű munkát végez, vannak olyanok is, akik külföldi katonai szolgálatra jelentkeznek, és ott a férfiakkal együtt szolgálnak, akár lövészként vagy harckocsizóként is.

A katonanők annyira tudják megőrizni nőiességüket, amennyire a környezetük hagyja, és amennyire azt saját maguknak engedik. A harcoló beosztásoknál erős a nyomás a férfias viselkedés irányába, ami sok esetben a külső megjelenést is befolyásolja – véli Györffy Ágnes katonapszichológus.

Több oka is van annak, hogy megnövekedett a nők aránya a pályán. Azok a fiatal lányok, akik a középiskola után valamely katonai alapképzési szakot választják, jórészt katonacsaládból származnak. Nagyszüleik vagy édesapjuk révén

sok legendás „katonatörténetet” hallhattak, így sokszor nem is kérdés, hogy milyen pálya felé orientálódnak.

Sokak pályaválasztásában megjelenik az a vágy is, hogy valami olyat csináljanak, ami különleges és távol áll a klasszikus női szerepnek megfelelő munkától. Végül, de nem utolsósorban, nem elhanyagolható szempont a biztos kereset és az előrelépési lehetőség sem.

„Nehéz a dolga a katonának”

A katonai szolgálat átlagon felüli fizikai és pszichikai állóképességet igényel. Sokszor merül fel érvként, hogy a nők nem rendelkeznek megfelelő fizikummal, ha harcoló alakulatokhoz jelentkeznek. Ilyenkor mindenki az átlagos férfi és nő közötti különbségekre gondol. Az keveseknek jut eszébe, hogy

azok a nők, akik katonának jelentkeznek, kiváló fizikális erőnléttel rendelkeznek.

Ez elengedhetetlen, hiszen a felvételi eljárás során nem kivételeznek senkivel. Az egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelmények az életkorhoz és a beosztáshoz igazodnak. Mindenkinek ugyanazokat a mozgásformákat kell teljesíteni a fizikai erőfelmérő teszten, csak a megkövetelt ismétlések számában tesznek különbséget a nők és férfiak között. Ez a két nem közti anatómiai különbségekből fakad.

„Többet ésszel, mint erővel”

Az évek igazolták, hogy több előnye is van annak, ha egy adott szakaszban szolgál női bajtárs. A missziók során a helyi lakosok sokkal hamarabb elfogadják őket, mint a férfiakat. A nőkből kedvesség és barátságosság sugárzik. Ezzel ellentétben, ha meglátnak egy egyenruhás férfit, akkor inkább az a jellemző, hogy a lakosok kezdetben távolságtartók. A nők sok olyan tulajdonsággal rendelkeznek – mint például az empátia –, amelyek hasznosak lehetnek akár az itthoni, akár missziós körülmények közt.

Györffy Ágnes szerint a harctéren történtek feldolgozása a női katonáknak nem nehezebb, csak más, mint a férfiaknak. A nőknél elfogadottabbá válik az érzelmek megélése, kimutatása, ebből adódóan könnyebben kaphatnak társas támaszt, illetve hosszú távon kevesebb az elfojtás.

A katonanők helytállnak mind az itthoni, mind pedig a missziós beosztásokban, ám katonaként való elfogadottságuk még nem teljes a férfiak és a társadalom körében sem. A beilleszkedést, elfogadtatást jelentős mértékben nehezítik a velük szemben felállított sztereotípiák. Mindezen nehézségek ellenére mégis azt mondhatjuk, szerencse, hogy kiteljesedhetnek azon a területen, ami valóban érdekli őket, és ami közel áll a szívükhöz.

 

Felhasznált irodalom: Bagi, K. (2014). Nők a Magyar Honvédségnél, Hadtudományi Szemle. 7(4), 127-131. Györffy, Á. (2016). A katonanők helyzetének pszichológiai szempontjai a magyar honvédségben – a katonai pályaszocializáció női oldala. Társadalom és honvédelem, 20(1), 66-80. Siposé, K. K. (2016). Nők a NATO-hadseregekben. Társadalom és honvédelem, 20(1), 100-111. Túri, V. (2009). Az előítéletek és sztereotípiák megjelenése a katonanők életében. Hadtudományi Szemle, 2(3), 101-111.