A helikopterszülő kifejezés egyre szélesebb körben válik ismertté. Azokról a szülőkről van szó, akik folyamatosan gyermekeik felett „lebegnek” – óvják őket a széltől is, mindenbe beleszólnak, folyton segíteni szeretnének. Mindezzel a probléma csupán az, hogy nagy eséllyel egy olyan gyermeket nevelnek fel, aki nincs felkészülve az életre. Mik a túlóvó szülői magatartás jellemzői és következményei? Cikkünkből kiderül.
Könnyen lehet, hogy a gyermek feletti folyamatos körözés a szülőt elégedetté teszi. Hiszen úgy is tekinthetünk az állandó kontrollálásra, mint saját, meg nem valósított tervek véghezvitelére. A problémát az okozza, hogy az elhanyagoláshoz hasonlóan, a túlzott gondoskodás is negatív következményekkel járhat a gyermek személyiségének fejlődésére nézve. A túlóvás oda vezethet, hogy a gyermek egyedül semmit sem lesz képes megoldani. Nem tanulja meg a függetlenséget, a hétköznapi problémákkal való megküzdést.
Dependens felnőtt válik belőle.
Fontos megemlítenünk a hóekézés jelenségét is. A szülők minden lehetséges akadályt elgördítenek a gyermek útjából. Nincs szükség a saját harcok megvívására. Nem kell a jó és rossz dolgok között különbséget tenni, hisz minden egyformán egyszerű, nincsenek problémák.
Holly Schiffrin és munkatársai – a Mary Washington Egyetem kutatói – azt vizsgálták, hogy a helikopterezés hogyan befolyásolja a gyermek önállóságát és jóllétét. Ehhez 297 egyetemi hallgatót kértek meg, hogy írják le édesanyjuk gondozói magatartását. Továbbá pontozzák saját autonómiájuk és kompetenciájuk szintjét, azt hogy hogyan jönnek ki más emberekkel, a depresszió és szorongás fokát és az általános jóllétük mértékét. Az eredmények szerint a szülői helikopterezés magasabb fokú szorongással, depresszióval, alacsonyabb szintű általános jólléttel, kisebb mértékű autonómiával, kompetenciával, valamint szociális készségekkel jár együtt.
Egy további kutatásban pszichológusok azt mutatták ki, hogy a helikopterszülők gyermekeiknek később
folyamatos megerősítésre van szükségük.
Életükben olyan viselkedésformákat részesítenek előnyben, amelyek az önbecsülésüket növelik, mint például a szex, az édesség-, és alkoholfogyasztás.
Ezek a gyerekek fürdenek a szeretetben. Azonban korántsem feltétel nélküli szeretetről van itt szó. A szeretet a szülők szeme fényényének sikerét szolgálja. Azt is mondhatjuk, hogy mindez teljesítményfüggő. A helikopterszülők akkor a legszeretetteljesebbek, amikor a gyerek keményen tanul, a legjobb eredményeket éri el, és a legelismertebb iskolába nyer felvételt. A gyerekek a szeretet áradat mellett, gyakran a szeretet és gondoskodás hiányát érezhetik még akkor is, amikor direkt módon nem tapasztalnak agressziót vagy elhanyagolást. Számos túlóvó szülő használja a szeretetet nevelési eszközként. Jó példaként szolgálnak minderre a következő mondatok: „Nem szeretlek, amikor hisztizel!”, „Szeretlek, amikor ilyen jól viselkedsz, mint ma este!”, „Kaptál egy ötöst angolból? Úgy szeretlek!”. Ebből azt a következtetést vonja le a gyermek, hogy
nem önmagáért szerethető,
csupán jó teljesítményéért. Így későbbi élete során is kizárólag átmeneti, érdemen alapuló szeretetet fog elvárni.
A helikopterszülők gyermekük összes lépéséről tudni szeretnének, többek között a közösségi oldalakon a belépési jelszavukat is. Életük minden pillanatában osztozni akarnak. Mindez azonban nem csak a gyermek számára lehet káros. Idővel, a gyermek növekedésével párhuzamosan a szülő elégedettsége is csökkenni kezd. Többé már nem érzik magukat elengedhetetlenül szükségesnek ahhoz, hogy gyermekük boldoguljon. Lassan tudatosul bennük, hogy a kisfiuk vagy kislányuk felnőtt, és saját életet kezdett. Ám a helikopterezés az önálló életre is rányomja bélyegét. Gyakori jelenség, hogy a helikopterszülők gyermekei felnőtt korukban is szüleikre támaszkodnak. Tőlük számítanak támogatásra egy-egy kudarc esetén, valamint apró döntésekben is az ő segítségüket kérik.
Levonhatjuk azt a konklúziót, miszerint a jó szándék ellenére is válhat a szülői viselkedés károssá, és eredményezheti egy másoktól függő személyiség kialakulását. Ezért fontos annak felismerése, mikor kell a szülőnek háttérbe vonulnia, több teret engednie a gyermeknek. Ezáltal fejlődhet megfelelő módon az autonómia és kompetencia, s így cseperedhet a gyermek önálló életre képes felnőtté.
