A hétvége hatása – avagy miért utáljuk a hétfőt?

Míg a péntek a legtöbbünk számára egy ünnepelt napnak számít, a hétfőre gondolva már sokszor negatív érzések kerítenek minket hatalmukba. Vajon miért ennyire általános a hétfőtől való szorongás? Hogyan hat ránk a hétvége? A munka lenne az, ami ennyire nem nekünk való? Cikkünkből kiderül.

A hétvége hatásaival foglalkozó kutatások rámutattak: a munkavállalók szubjektív jólléte pénteken a legmagasabb, vasárnap drasztikus csökkenésbe kezd, és hétfőn éri el mélypontját. Hogyan lehet az, hogy a munka, illetve egy új hét kezdete ilyen szinten megviseli az emberek nagy százalékát?

Mit mond a pszichológia a hétvége hatásáról?

A hétfők negatív színben való feltüntetése a popkultúrától sem áll messze, miközben a pénteket a legtöbb sláger dicsőíti, a szórakozással asszociálja. A témában elég hosszú ideig nem született empirikus tanulmány, így ha a hétvége ránk gyakorolt hatásait szerettük volna vizsgálni, leginkább csak saját tapasztalatainkra és a társadalom általános vélekedésre hagyatkozhattunk. Richard Ryan és kutatótársai azonban észrevették, hogy a téma pszichológiai vonulatával kapcsolatban még nagyon sok a megválaszolatlan kérdés. A kutatók leginkább arra voltak kíváncsiak, hogyan hat szellemi és fizikai jóllétünkre a hétvége, mi áll a „hétvégi hatás” hátterében.

Sokak számára a hétköznapok egy állandó menetrendet követnek, a főszereplők pedig – a család és a barátok helyett – a kollégák. Függetlenül attól, hogy valaki még csak tanul vagy már dolgozik, általában a hétköznapokon kell teljesítenie „kötelességeit”, iskolába menni vagy épp dolgozni. Ezzel szemben a hétvége hagyományosan az olyan tevékenységekhez kapcsolódik, amelyeket nagy valószínűséggel szívesen végzünk. A péntek délutántól vasárnap estig tartó időintervallum a szakemberek szerint az önirányításhoz, a szoros kapcsolatokhoz és a szabadidőhöz kapcsolódik. Hétvégente a munkahelyen tapasztalt szabadság esetleges hiányából fakadó rossz érzéseket tudjuk csökkenteni olyan tevékenységekben való részvétellel, amelyek érdekelnek, mindezt pedig olyan emberekkel, akik fontosak az életünkben. A hétvége hatása tehát a pszichológiai szükségleteinken keresztül lép életbe.

Háttérben: a szükségleteink

A kutatók szerint három dolgot kell megtapasztalnunk annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat. Először is, kompetensnek kell éreznünk magunkat az általunk folytatott tevékenységekben. Másodszor, szükségünk van arra, hogy bizonyos döntéseket egyedül hozhassunk meg, így érezhessük, hogy szavunk van a hétköznapokban is. Harmadszor pedig pozitív és értelmes kapcsolatokat kell kialakítanunk. Azok a munkavállalók, akik kompetensnek érzik magukat, önálló döntéseket is hozhatnak, és képesek kapcsolódni, több pozitív érzelmeket tapasztalnak, kevésbé égnek ki, elkötelezettek a szervezetük iránt, és jobban teljesítenek.

A legnagyobb probléma abból fakad, hogy bár sokan kompetensnek érzik magukat a munkájukban, az önállóság és a másokkal való kapcsolódás dimenziói nem mindig valósulnak meg egy munkahelyen. A kutatások arra is rámutatnak, hogy ez a jelenség a létező összes munkavállalót érintheti – a fizikai dolgozókat és a fehérgallérosokat egyaránt. Mindez teljesen független a végzettségtől.

A pszichológiai szükségleteink kielégítése alapvető feltétele a jóllétünknek, azonban ha ez hét napból csak kétszer tud megvalósulni, az hosszú távon tarthatatlan. A hétvége könnyen válhat egy megmentő időszakká, amikor kicsit megpihenhetünk, és újra úgy érezhetjük, hogy az életünket mi irányítjuk. Ugyanakkor fontos megértenünk, hogy a vasárnap esti szorongás és a hétfő reggeli „világfájdalom” egy komoly jelzése annak, hogy a hétköznapokban nem elégítjük ki szükségleteinket. Vizsgáljuk meg a következő kérdéseket:

• Olyan munkát végzek, amely jól rímel a képességeimre? Ha vannak hiányosságaim, azokat hogyan tudnám pótolni?
• Van-e hatásom arra, mi történik velem a hétköznapokban? Van beleszólásom azokba a döntésekbe, amelyek engem is szervesen érintenek? Ha nem, hogyan tudnék ezen változtatni?
• Mennyire ismerem kollégáimat? Van-e legalább egyetlen olyan munkatársam, akivel szívesen beszélgetek? Mi a legközelebbi alkalom/esemény, amikor növelni tudom a pozitív munkahelyi kapcsolataim számát?

A hét folyamán zajló hangulatváltozásaink kontrollálhatóak, ha csökkentjük a kontrasztot a hétköznapok és a hétvége élménye között. Fontos, hogy a hét napjaiból ne csak kettő legyen olyan, amit epekedve várunk, mert az nem egészséges. Első körben iktassunk be valamit a hétfőinkbe, ami miatt várhatjuk majd. Mondjuk kezdjük a hetet egy baráti találkozóval!