Júniusi Pszicho-Kávéházunk fő témájáról, a mesékről kérdeztük állandó kerekasztal-tagjainkat, így dr. habil. Forgács Attila pszichoarcheológust, gasztropszichológust is. Villáminterjúnk.
Mi a legkedvesebb meséje, és miért pont az?
Minden archaikus történet érdekel, mert mindegyik rólunk szól, hiába Piroskát és a nagyanyót falja fel a farkas. Még a farkasok is mi vagyunk, csak szeretnénk másképpen gondolni. Ha meg akarjuk érteni magunkat, fel kell fedeznünk hogyan faltuk fel a nagyanyót és Piroskát is szépen sorban, valamint azt is, hogyan lehettünk ilyen naivak, hogy a saját farkasunk kap be szőröstül-bőröstül. És ez még szinte semmi, bele kell bújnunk Odüsszeusz bőrébe, hogy halljuk a Szirének hangját, és meg kell vívnunk Dávid és Góliát csatáját is minden más teendőnk mellett.
Mi a véleménye a klasszikus, régebbi mesék és a mai modern mesék párhuzamáról?
Számomra nincs régi és mai mese, csak hiteles vagy hiteltelen mese van. A hiteles mese felébreszti a bennünk szunnyadó gyermeki lelket vagy mondjuk az elnyomott-elfeledett neandervölgyi őstapasztalatot, vagy akár még régebbit. A modern rajzfilmen feldolgozott mese készen adja a történetet, mintegy előemészti számunkra, mint egy félkész ételt, ezért a modern rajzfilm egészen más agyi mechanizmusokat szólít meg, mondhatni hagyja elsorvadni a fantáziát. Ez igen nagy veszteség!
Véleménye szerint életünk milyen területén jelenhet meg a meseolvasás?
Neuropszichológiai értelemben legalább két agyunk – s ezért két realitásunk – van. Az egyik a tudatos, logikus és racionális „balféltekés” realitás, míg a másik a vizuális, intuitív, álomszerű és mesés „jobbféltekés” realitás. A mese tehát ez utóbbit szólítja meg. A modern világkép érdeklődésének fókuszában a külvilág áll: az univerzum, az atomok, a szervek működése és a maghasadás, a kettes számrendszer és egyéb érdekes környezeti tényezők. De magát érti-e már az ember? Hogyan szeretné megérteni? Teszteket vesz fel másokkal, és aztán bizonyos számmágia mentén összefüggéseket keres (hívjuk az eljárást statisztikának), furcsa extrém helyzeteket teremt és megfigyeli a reakciókat (hívjuk az eljárást kísérletnek), vagy éppen mélyen magába fordul, elviteti magát a legfurcsább tapasztalatokhoz a fantázia szárnyán (hívjuk az eljárást meditációnak vagy imaginációnak, ha úgy jobban tetszik).
A mese kollektív imagináció számomra.
Évszázadok és ezredek kollektív képzeleti munkája csiszolta tökéletesre, hogy az pontosan illeszkedjen a bennünk élő gyermek világképéhez, vagy ha tetszik az ős-szemlélethez. Akkor fontos a mese, amikor a gyermeki világképet kívánjuk megérteni vagy megszólítani. A mese nyelve egy pszichológus számára alapvető. Újra kell tanulnunk a mese vizuális nyelvén beszélni.
•••
Az Üveghegyen innen – Mesepszichológiával az érzelmi fejlődésért
Júniusi Pszicho-Kávéházunkban dr. Kádár Annamária pszichológus fog mesélni arról, hogy milyen belső erőforrásokat erősíthetünk gyermekeinkben, amelyek által később sikeresen küzdhetnek meg az eléjük kerülő akadályokkal. Mi az érzelmi intelligencia? Hogyan olvassunk mesét? Miért fontos ez a XXI. században?
Június 27-én ilyen kérdésekre keressük a választ! Dr. Kádár Annamária előadását Budapest egyetlen állandó pszichológiai kerekasztala követi (Orvos-Tóth Noémi, Kozma-Vízkeleti Dániel, Forgács Attila).
Az eseményről itt olvashattok bővebben.
