Ha a kapcsolati tőke, a kapcsolatépítés fontosságáról beszélünk elsősorban az üzleti élet, a versenyszféra juthat eszünkbe, habár valójában semelyik szektorban sem idegen a jelenség. A gazdasági magyarázatán túl milyen pszichés hasznokat tartogathat számunka a networking gyakorlása?
A legtöbb munkahelyen egy megüresedett álláshelyre első körben a már ott dolgozó kollégáktól kérnek ajánlásokat, sok vállalat bónuszt is ígér, ha valamelyik ismerős elnyeri az adott pozíciót. Ilyenformán igen explicit módon jelenik meg az ismeretségi kör aktív mozgatásának előnye, mely gyakorlatilag a networking. Ez tulajdonképpen olyan viselkedés, mely az informális kapcsolatok építése, karbantartása által potenciális munkahelyi előnyökhöz vagy többlet erőforráshoz juttat. Több kutatás bizonyítja, hogy a networking elősegíti a munkával való szubjektív elégedettséget és objektív sikerességet is, mint például a magasabb fizetést vagy az előléptetéseket.
A networking gazdasági-szociológiai fogalma a pszichológiában sem teljesen ismeretlen, bár egészen más kontextusban használjuk. A pszichológiai immunrendszer hasonlóan működik biológiai immunrendszerünkhöz. Olyan komplex viselkedések, képességek és erőforrások alkotják, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy meg tudjuk védeni magunkat stresszes helyzetben. Ide tartozik például a pozitív gondolkodás vagy az öntisztelet.
A szociális források monitorozása és mobilizálása szintén pszichológiai immunitásunkat erősíti, mely fogalmak a networkinghez nagyban hasonlítanak: a társas környezet információinak érzékelését, felhasználását, a másokban rejlő erőforrások kiaknázását és támogatásuk elnyerését jelentik.
Így tehát ez a rideg, üzleti készség, amit a lelki szemeink előtt megjelenő célvezérelt, törtető manager gyakorol, valójában nem feltétlenül számító viselkedésre utal, saját pszichés jól-létünk alapja is lehet.
A networking eredménye maga a szociális tőke, a szociális háló, amely a segítségünkre lehet, megtarthat. Igen érdekes módszerek vannak arra, hogy felmérjük, milyen nagy is a szociális hálónk. A szociológiában a kapcsolathálózatokra ránézhetünk például úgy, hogy összegyűjtjük a fontos embereket az életünkben. Ez történhet szabadon, vagy olyan kérdések mentén, melyek aszerint tematizálhatóak mire is vagyunk kíváncsiak igazából: például, ha azt szeretnénk megtudni, hogy társadalmi tőkénken keresztül milyen lehetőségeink lehetnek, válaszolhatunk olyan kérdésekre, amelyek ismerősi körünkben dolgozó személyek pozícióit, státuszait gyűjtik össze, mivel a társadalmi erőforrásokhoz való hozzáférést befolyásolhatja, hogy milyen az ismeretségi körünk átlagos státusza, vagy milyen pozícióban dolgozik a legmagasabb státuszú ismerősünk. Ugyanakkor olyan felmérő eszközök is léteznek például, amely olyan hétköznapi kérdésekre keresi a választ, hogy van-e akit felhívhatunk, ha elromlott az autónk, segítene-e valaki a költözésben vagy van-e olyan ismerősünk, akitől tudunk tanácsot kérni pénzügyekben?
Természetesen annál jobb, minél nagyobb és változatosabb szociális hálóval rendelkezünk. Ez nem csak az erőforrásokhoz jutást, hanem olyan, boldogulásunkhoz nélkülözhetetlen készségek fejlődését is elősegíti, mint például a tolerancia. A kapcsolatépítésre számos lehetőségünk adódik. Az internet segítségével nagy távolságok is áthidalhatóak, így módunk van rá, hogy egész csoportokat ismerjünk meg saját szakmánkon belül, szinte ismeretlenül is tudjunk kapcsolódni.
Kiváló alkalmak lehetnek az egy szakma képviselőivel való személyes találkozásra a konferenciák, továbbképzések, oktatási napok, nyílt napok, előadások.
Ezeken a találkozókon érdemes a tapasztalatszerzésen túl a kollégákkal való „small talk” gyakorlása is. A csevegés olyan készségünk, ami egyénenként változatos szinteken mozog: akad, aki bárkivel, bármikor bármiről tud diskurálni, míg sokaknak stresszes vagy egyenesen riasztó szituáció, ha egy ismeretlen személlyel kell társalogni. Szerencsére ebben a készségben is lehet fejlődni, hiszen mi a legrosszabb, ami történhet egy informális csevely alatt? Legfeljebb butaságot mondunk vagy meg sem mukkanunk, biztosak lehetünk abban, hogy beszélgetőpartnerünk nem fog álmatlanul forgolódni ügyetlenségünk miatt.
Ugyanakkor a társadalmi tőke növelése még önmagában kevés. Annak használata, mobilizálása is egy újabb megtanulható készség. Ennek első lépése, hogy tudatosítjuk, nem kínos használni a meglévő kapcsolatainkat, kérhetünk segítséget, sőt szívességet is, amennyiben a viszonosság és az egyensúly ésszerű határait betartjuk, hiszen a kapcsolatépítés segít megőrizni saját pszichés jól-létünket, a szociális kapcsolódások által pedig erősödik a valahová tartozás érzése.
Felhasznált irodalom: Baron, R. A. & Markman, G. D. (2000). Beyond social capital: How social skills can enhance entrepreneurs’ success. Academy of Management Perspectives, 14(1), 106-116. Hirschi, A., Nagy N., Baumeler, F., Johnston, C. S. & Spurk, D. (2018). Assessing key predictors of career success: Development and validation of the Career Resources Questionnaire. Journal of Career Assessment, 26(2), 338-358. Kmetty Z. & Koltai J. A. (2015). Kapcsolathálózatok mérése: Elméleti és gyakorlati dilemmák, lehetőségek. Socio. hu, 2015(4), 34-49. Oláh A. (2005). Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. Belső világunk mérésének módszerei. Budapest: Trefort Kiadó. Wok, S. & Hashim, J. (2017). Communication power as a mediator on networking and career success: A Structural Equation Modeling Approach. Communications of the IBIMA.
