Az ünnepek és kiemelt események, napok a legtöbb kultúrában megtalálhatók. Ezen ünnepek tárgya és formája jelentősen eltérhet, mégis számos közös jellemzővel bírnak. Gyakran kötődnek természeti jelenségekhez, évszakokhoz, és az adott kultúra hiedelemrendszeréből táplálkoznak, ugyanakkor nyitottak arra, hogy lassú befolyásolás, keveredés útján átvegyenek elemeket más népek kultúrájából is. Az ünnepi alkalmak többé-kevésbé meghatározott formával és számos rituáléval járnak, ezek szerepe a kultúra megőrzése és a fontos eseményekre való emlékezés, de a legfontosabb egyetemes céljuk a közösség erősítése. Cikkünkben a jelenleg ismert karácsonyi ünnep kialakulásának folyamatán keresztül mutatjuk be az ünnepi alkalmak lélektanát.
A karácsonyt a keresztény világ második legfontosabb ünnepi eseményének tekintik a húsvét után, ugyanakkor a legtöbbek számára inkább a karácsony az emlékezetesebb, nagyobb hatással bíró esemény. (Cikkünkben inkább a legjobban elterjedt, a katolikus és református egyházak december 24 és 25-i karácsonyát említjük, az ortodox egyház január 7-én ünnepel.) Ez valószínűleg az egyre szekulárisabb, a keresztény vallástól eltávolodó társadalmakból ered. A karácsony mint a „szeretet ünnepe”, a karácsonyi zenék, szokások és hangulat olyanoknak is jó érzést adnak, akik kevéssé foglalkoznak a vallással, míg a húsvétnak erősebb a vallásos tartalma. (Habár ajándékozni mindkét alkalomkor szokás, a karácsony és húsvét közti különbség a gazdasági mutatókon és költési szokásokon is jelentősen meglátszik – a karácsonyi áruforgalom a húsvétinak a sokszorosa.)
Történelmi kezdetek
A modern karácsony egyik gyökere a Yule ünnepe volt. Ezt a germán és skandináv népek körében elterjedt szokást a téli napfordulóra időzítették, december 21-e környékére, ami után már egyre hosszabb napokra számíthattak. A Yule jelentős mulatozással, lakomázással járt és 12 napig is eltarthatott. Az ünnep időzítésében szintén jelentős szerepet játszott, hogy ekkor tudták ideális időpontban levágni a marhákat, amelyeket így nem kellett a szűkös tél folyamán végig etetni. A Yule ünnepéből a skandináv országokban számos szokás máig fennmaradt, például a jókora farönkökből összerakott máglyák égetése karácsony idején.
A Római Birodalomban a téli napforduló a Saturnalia ünnepével esett egybe. Ez az ünnep eredetileg az őszi vetés végét és a természet megtisztulását ünnepelte december elején. Itt megfigyelhető a környezeti hatások szerepe a kultúra alakulásában: december a skandináv kultúrákban már a nehéz, nélkülöző hónapok közé számított, aminek a végét megünnepelték, míg a mediterrán Rómában ekkor fejeződött be az utolsó vetést. Később ez az ünnepet eltolták december 25. környékére. A Saturnalia Rómában is az összetartozás ünnepe volt: az ünnep idejére a rabszolgák szabadok voltak, szolgák és urak egyenrangúnak számítottak, közös asztalnál ettek.
Egy ünnep születése
Mint látható, a karácsony ünnepének gyökerei visszanyúlnak egészen az ókorig. A téli napforduló számos kultúrában ünnepelt esemény volt, és a korai keresztények felismerték, hogy vallásukat sokkal könnyebb elterjeszteni, ha nem akarják a meglévő kultúrákat és ünnepeket teljes mértékben eltüntetni, és újakat bevezetni és átformálni, hanem inkább alkalmazkodnak hozzájuk és a meglévőkhöz formálják saját rítusaikat, ily módon belülről megváltoztatva az ünnep jellegét. A korai kereszténység nem ünnepelte Jézus születésnapját, a 4. században született meg a döntés, hogy a húsvéton kívül bevezetnek még egy ünnepet, és ezt minden valószínűség szerint a korabeli szokásokhoz, például a Saturnaliákhoz igazították.
Az első feljegyzések egyike a Jézus születését ünneplő december 25-i karácsonyról egy római naptárból származik, Kr. u 354-ből.
Ahogy korábban a római és skandináv kultúrát is átformálta, a karácsonyozás szokása a nem-keresztény alapú kultúrákban jelenleg is terjed. Példának okáért Japánban az elmúlt évtizedekben szokás lett ünnepelni a karácsonyt. Habár nem számít nemzeti ünnepnek, nem szabadnap, a városok terein állítanak karácsonyfákat, valamint egyfajta romantikus ünnepként tekintenek rá, amikor a párok és családok együtt töltenek egy napot és megajándékozzák egymást.
A karácsony mint a „szeretet ünnepe” filozófiáját átemelték, a vallási tartalom nélkül. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a karácsony terjedésének gazdasági aspektusait sem: mivel az ajándékozás hatalmas vásárlási lázzal jár együtt, így jelentős, profitorientált marketingtevékenység van a mögött, hogy az ünnep egyre népszerűbb a nem-keresztény gyökerű országokban is. A karácsony terjedésének kulturális és szakrális hajtóerejét jelentős részben átvette a gazdasági motiváció.
Miért van szükségünk az ünnepekre?
Mint említettük, az ünnepek, ünnepelni való események szinte minden kultúrának a sajátjai, de tulajdonképpen miért is van szükségünk az ilyen alkalmakra? A Project Happiness cikke alapján öt szükségletet elégít ki az időnkénti ünneplés.
A közösség erősítése, a közösséghez való tartozás érzése. Az ember társas lény, és kutatások garmadája mutatta már ki, hogy a magány milyen káros hatással bír pszichés és akár testi egészségünkre is. Az ünnepek lehetőséget teremtenek, hogy egy darabig feltölthessük társas erőforrásainkat. (Vagy pedig a karácsonyi veszekedések gyakoriságát tekintve rájöjjünk, hogy bizonyos személyek azzal tesznek pszichés egészségünknek a legjobbat, ha csak évente egyszer látjuk őket. Habár ennek a megjegyzésnek cinikus éle is lehet, a mentális jóllét szempontjából fontos, hogy olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik gazdagítják életünket, nem pedig olyanokkal, akik feszültséget generálnak benne.
Jelentéstudat, értelemkeresés. Az ünnepek olyan alkalmakat és értékeket jelenítenek meg, amelyek értelmet és irányt adnak az életnek. A szeretet és összetartozás ünneplése, a régi év elbúcsúztatása, a házasság, a felnőttkorba lépés (régen beavatási szertartás, ma ballagás vagy diplomaosztó) mind olyan alkalmak, amik irányt mutatnak életünk folyásának. Az ekkor elvégzett rítusokkal (ajándékozás, torta felvágása, pezsgőbontás) belehelyezkedünk egy olyan szerepbe, amellyel elfogadjuk és megerősítjük azt az irányt és értéket, amelyet éppen ünneplünk.
Szép emlékek elraktározása. Életünkben sokszor akadnak nehéz, sötétebb, unalmasabb pillanatok, és az emberi elme szeret nosztalgiázni a szép pillanatokon, hogy azokból gyűjtsön pozitív erőforrást. Az ünnepi emlékek ennek remek táptalajt adnak.
Szórakozás és izgalom. Különösebb magyarázatra ez az ok nem szorul – az ünnepek remek feszültségoldó és kikapcsolódásra lehetőséget adó alkalmak, amikor kiszakadhatunk a szürke mindennapok körforgásából.
„Az élet körforgásának” átélése. Ahogy fentebb is részleteztük, az ünnepek révén kapcsolódhatunk őseinkhez, azon emberek sorához, akik a történelem folyamán ugyanúgy ünnepeltek és nevettek mint mi, és habár más korokban és más körülmények közt éltek, az emberi tapasztalás, amit átéltek, sokban nem különbözhetett a mienktől. Kisebb léptékben tekintve pedig az ünnepek saját életünknek körforgását is követik, hiszen ilyenkor realizálhatjuk, hogy ismét eltelt egy év, és számot vethetünk azzal, hogy merre haladtunk az elmúlt időszak alatt.
