A munkahely elvesztése az anyagi bizonytalanság okozta feszültségek mellett rengeteg pszichológiai veszélyt is jelent. Az állásunk és az identitásunk közé gyakran teszünk egyenlőségjelet, így egy kirúgás akár komoly zavarokat is okozhat bennünk. A szakértők felhívják rá a figyelmet: ilyenkor ugyanazon a folyamaton megyünk át, mint amikor egy közeli hozzátartozókat veszítjük el. Kik vagyunk mi a munkánk nélkül? Hogyan lehet feldolgozni az elbocsátás okozta gyászt? Mi segíthet a továbblépésben? Cikkünkből kiderül.

Egy állás elvesztése rengeteg belső vívódást és harcot indíthat el. Gondoljunk bele: amikor arra kérnek minket, hogy mondjunk pár szót magunkról, a munkánk valószínűleg benne van a top 3 megosztott információban. Ez nem véletlen, hiszen napjaink nagy részét a munkával töltött idő tölti ki, így ez nagyban meghatározza, kik is vagyunk mi. Arról nem is beszélve, hogy mindenki pénzből él, a megélhetésünk zálogának elvesztése pedig senkinek sem könnyű. A kétségbeesés, az identitásvesztés, a düh, de akár saját magunk hibáztatása is természetes része lehet a folyamatnak. Sőt, akár depresszió is kialakulhat, ami pedig további komoly problémák forrása.

A munkánk elvesztése egy gyászfolyamat, amely megélése bár nehéz, de a következő pontok betartása segíthet átlendülni a mélyponton:

  1. Figyeljünk oda az egészségünkre! – Lehet, hogy csalódottak vagyunk, lehet, hogy kiábrándultunk, de önmagunkat nem hagyhatjuk cserben. Az ilyen nehéz időszakban is próbáljunk meg odafigyelni a megfelelő étkezésre, a kielégítő alvásra és a mozgásra. Ezek segítenek abban, hogy legyen egy rendszerünk, és így ne essenek szét a napjaink.

  2. Tanuljunk abból, ami történt! – Mi vezetett idáig? Hol van a mi részünk ebben? Ha rajtunk kívül álló okok miatt, például egy részleg bezárása következtében építettek le minket, akkor pedig tegyük fel a kérdést: valóban ez volt életem állása? Miért ne jöhetne most valami sokkal jobb?

  3. Adjunk időt magunknak! – Ez nem azt jelenti, hogy az elkövetkezendő hónapokban be kellene vonulnunk egy sötét szobába és addig szomorkodni, amíg valahogy jobban nem leszünk, de meg kell értenünk, hogy ami történt, az egy trauma, amit fel kell dolgoznunk. Ha ehhez szükségünk van egy kis időre, akkor azt adjuk meg magunknak.

  4. Ne ítélkezzünk az érzéseink felett! – Az érzelmeinknek nem tudunk parancsolni, az érzelmek szintjén bizony bármi jogos lehet. Ez persze nem jogosít fel minket arra, hogy például a dühünket a volt főnökünkön vezessük le, de semmiképpen ne nyomjuk el. Engedjük meg magunknak a negatív érzelmeket is, majd hagyjuk őket menni.

Fontos leszögeznünk, hogy bár a gyász átélése normális, ugyanakkor ha teljesen átadjuk magunkat a negativitás-spirálnak, önsorsrontóvá válhatunk. Fontos feldolgoznunk a történteket, de

ne ragadjunk bele a múltba!

Az elbocsátás után nem könnyű elhinni a „ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik” tanácsot, pedig a hosszútávon pesszimista hozzáállás csak még több negativitást szül.

Az elkerülendő buktatók

Pánik. A sokk természetes, de érdemes minél előbb kikászálódni a pánik-hangulatból, az ugyanis csak ront a helyzeten. Pánik idején nem igazán születnek jó döntések, nem látunk tisztán, így a továbblépés is nehézkes lehet.

Izoláció. Ne nyalogassuk a sebeinket túl sokáig, főleg ne egyedül. Társas támogatással sokkal messzebbre juthatunk, ráadásul sokkal korábban. Nem is hinnénk, mennyi lehetőséget rejt egy jó kapcsolati háló… Beszélgessünk a családunkkal, rokonokkal, barátokkal, és ki tudja, talán egy új lehetőség is szembejön általuk!

,,Mi lett volna ha?” kérdések. Ezekre nem létezik jó válasz, az erről való fantáziálás pedig csak a múltban tart minket. Keressük inkább arra a választ, hogy „mi legyen a következő lépés?”.

A munkanélküliség egy átmeneti állapot, és jóval szerencsésebb, ha

Nem „munkanélküliként”, hanem inkább „álláskeresőként” tekintünk magunkra

ebben a szakaszban. Amint sikerült túllendülnünk a kezdeti sokkon, értsük meg és éljük meg a velünk történteket, majd álljunk fel és induljunk el újra az úton! Idézzük fel minden sikerünket, amelyet korábbi munkahelyünkön vagy a szakmánkban értünk el, és vágjunk bele önbizalommal az álláskeresésbe!

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!