A kollektív nárcizmus kora, III. rész

Cikksorozatunk első részében arról írtunk, mi is az a kollektív nárcizmus, és miként jelenik meg a világpolitikában. A sorozat második része a kollektív nárcizmus mögötti egyéni pszichológiai mechanizmusokba adott betekintést. A sorozat harmadik, befejező részében a kollektív nárcizmus, illetve az összeesküvés-elméletekbe vetett hit kapcsolatát vizsgáljuk.

Bár az összeesküvés-elméletekre ártalmatlan szórakoztatásként tekinthetünk, komolyabb társadalmi következményeik is lehetnek. A konteókkal való gyakori találkozás többek között csökkentheti a politikai elkötelezettséget, illetve a környezettudatos viselkedést (Jolley & Douglas, 2014). Amennyiben az efféle elméletek valóban hatással lehetnek a társadalomra, szükségszerű lehet tanulmányozni a mögöttük rejlő pszichológiai folyamatokat.

Összeesküvés-elméletek és a kollektív nárcizmus

A kollektív nárcizmust a saját csoport eltúlzott nagyszerűségébe vetett hit jellemzi, melyben központi szerepet játszik egy folyamatos külső visszaigazolás szüksége (Golec de Zavala, Cichocka, Eidelson, & Jayawickreme, 2009). Amennyiben a kollektív nárcisztikus csoport a külvilág felőli elismerést nem kapja meg, ellenséges viselkedéssel, akár nyílt agresszióval is reagálhat. Az elismerés hiányán túl hiperszenzitivitást mutatnak bármilyen külső jelre, mely a saját csoport kiváltságos pozíciójának fenyegetettségére utalhat. Így talán nem meglepő, hogy a kollektív nárcisztikus egyének

a külső fenyegetettség szubjektív érzetét könnyedén magyarázhatják egy külső csoport konspirációjával,

mely a saját csoportra irányul. Számos kutatás szemlélteti a kollektív nárcizmus és az összeesküvés-elméletékbeli hit közötti kapcsolatot.

Dr. Aleksandra Cichocka és munkatársai (2016) lengyel származású résztvevőket kérdeztek a 2010-es Szmolenszki légikatasztrófáról nem sokkal az esemény után. Az akkori lengyel elnök, Lech Kaczyński, a felesége, illetve az ország vezetésének közel 100 tagja a katyńi vérengzés 70. évfordulójának megemlékezésére tartott. A végzetes balesetet a repülőgépen tartózkodók közül senki nem élte túl. Hamar elterjedt egy elmélet, mely az oroszokhoz kötötte a tragédiát.

A kutatás eredményei azt mutatták, hogy a Kollektív Nárcizmus Skálán való magas pontszám elérése bejósolta a konteóval való egyetértést. A kutatásban ugyanakkor a saját csoport iránti pozitivizmus egy másik fajtáját is mérték. A saját csoporttal való azonosulás (ingroup identification) azt mutatja, hogy saját csoport tagsága mennyire fontos az identitásunk szempontjából. A kollektív nárcizmussal ellentétben a saját csoporttal való azonosulás és az légikatasztrófában játszott orosz közreműködés között nem mutatkozott kapcsolat.

Ugyanez a kutatócsoport egy másik kontextusban is vizsgálta a kollektív nárcizmus és a külső csoportok felőli fenyegetettség érzete közötti asszociációt. Ebben a kutatásban a nemzeti (saját csoport) illetve külföldi (külső csoport) személyekhez kötött összeesküvés-elméletekbe vetett hitet hasonlították össze. Amerikai résztvevők egyéb kérdőívek kitöltése mellett olyan általános konspirációs állításokkal való egyetértésüket indikálták, mint „A külföldi kormányok saját érdekük miatt szándékosan elhallgatnak fontos információkat a világtól”. Ez és az ehhez hasonló állítások azonban véletlenszerűen a saját kormányról is szólhattak, például: „Az amerikai kormány saját érdeke miatt szándékosan elhallgat fontos információkat a világtól”. A kutatás eredményei szerint a kollektív nárcizmus változatlanul bejósolta az olyan konteókba vetett hitet, melyek egy külső csoporthoz köthetőek. A saját csoport által irányított konteókkal azonban nem mutatkozott ilyen kapcsolat. Tehát a kollektív nárcisztikus csoport tagjai a saját csoportról nem feltételezték azon állításokat, melyeket más csoportokról könnyedén elhittek.

Mögöttes pszichológiai mechanizmusok

Több kutatás is azt indikálja, hogy az összeesküvés-elméletekre való fogékonyság egyfelől alacsony önbecsüléssel, másfelől egyéni nárcisztikus tendenciákkal jár együtt (Cichocka, Marchlewska, & Golec de Zavala, 2016). Az alacsony önbecsülésű egyének egyfajta

védekező mechanizmusként használhatják fel az összeesküvés-elméleteket,

melyek felhatalmazzák őket arra, hogy másokat hibáztassanak személyes problémáikért. Ugyanakkor az egyéni nárcizmus együtt jár azzal az eltúlzott érzéssel, miszerint az egyén folyamatosan mások figyelmének a középpontjában van, illetve azzal a hittel, hogy mások esetlegesen ellenséges cselekedetei, megnyilvánulásai szándékosan az egyén ellen irányulnak. Ennek következtében hajlamosabbak a paranoid képzetekre, melyek szoros kapcsolatban állnak az összeesküvés-elméletekbe vetett hittel (Grzesiak-Feldman, 2015; Kramer, 1998).

Amint az a cikksorozat második részéből kiderült, a kollektív nárcizmus gyakran együtt jár sérülékeny egyéni nárcizmussal, mely egyik fő tulajdonsága az alacsony önbecsülés. Sőt, a kollektív nárcisztikus attitűdök talán pontosan az ezzel való megbirkózásban segítik az egyént: Egy hatalmi pozícióban lévő csoport tagjaként azonosítva önmagát az egyén saját alacsony önbecsülését kompenzálhatja. Bár az összeesküvés-elméletek eddigi vizsgálatánál nem disztingváltak a grandiózus és a sérülékeny egyéni nárcizmus között, mégis következtethetünk arra, hogy itt is a sérülékeny nárcizmus rejlik a háttérben.

Ennek alátámasztására természetesen további kutatások szükségesek. A kollektív nárcizmussal illetve az konteókba vetett hittel együtt járó egyéni pszichológiai mechanizmusok hasonlósága azonban szembetűnő. A köztük lévő kapcsolatot pedig számos kutatás igazolja.

Források:

Cichocka, A., Marchlewska, M., & Golec de Zavala, A. (2016). Does self-love or self-hate predict conspiracy beliefs? Narcissism, self-esteem, and the endorsement of conspiracy theories. Social Psychological and Personality Science, 7(2), 157-166.

Cichocka, A., Marchlewska, M., Golec de Zavala, A., & Olechowski, M. (2016). ‘They will not control us’: Ingroup positivity and belief in intergroup conspiracies. British Journal of Psychology, 107(3), 556-576.

Golec de Zavala, A., Cichocka, A., Eidelson, R., & Jayawickreme, N. (2009). Collective narcissism and its social consequences. Journal of personality and social psychology, 97(6), 1074.

Jolley, D., & Douglas, K. M. (2014). The social consequences of conspiracism: Exposure to conspiracy theories decreases intentions to engage in politics and to reduce one's carbon footprint. British Journal of Psychology, 105(1), 35-56.