„A kreatív munkát nem lehet robotokkal elvégeztetni” – interjú Kaszás György kreatívigazgató, tréner és coach-csal

Egyre többet olvashatunk arról, hogy hogyan változtatja meg a munka világát a digitalizáció és a robotika: számtalan szakma fog eltűnni és rengeteg új jelenik majd meg helyettük pár évtizeden belül. Az innováció egyre több cég kulcsértékévé válik, és a kreativitás a szellemi munkakörökben felértékelődik. Mi ennek az oka? Mit is értünk pontosan kreativitás alatt? Milyen típusai vannak? Mit tegyünk, ha fejleszteni szeretnénk ezt a készségünket? E kérdésekre adott választ interjúnkban Kaszás György, kreatívigazgató, tréner és coach.

Kaszás György kreatívigazgatóként, trénerként és coachként is több évtizedes tapasztalattal rendelkezik. Számos könyvet írt már reklámkészítés, marketing és kreativitás témakörében is. Utóbbi kapcsán kérdeztük szaklapunk számára adott interjújában.

A kreativitás egyre értékesebb készség a munkaerőpiacon, ha a szellemi munkakörökről beszélünk. Mi ennek az oka?

Ennek rendkívül sok oka van. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a ma létező szakmák jelentős része a robotika térhódításával megszűnik egy-két évtizeden belül, így aztán hihetetlenül felértékelődik, egzisztenciális kérdéssé válik az intellektuális alkalmazkodóképesség, a változókészség. Ez kreativitás nélkül mind elképzelhetetlen. A mai oktatás, még ha akarna se tudna felkészíteni a munkahelyi életre, se a középiskolában, se a felsőoktatásban. Az, amit ma tanítanak, elképzelhető, hogy tíz-húsz év múlva már nincs. Ehelyett kreatív gondolkodókészséget kellene tanítani, és ezt erősíteni a diákokban. A Kreativitássuli című könyvemben is leírtam pár kutatási eredményt és jelentést ennek kapcsán. Mark Tutssel a Leo Burnett WorldWide hálózat vezető kreatívigazgatója 2015-ben a Cannes-i reklámfesztiválon az előadását azzal a kijelentéssel kezdte, hogy a legértékesebb vagyontárgy az üzleti életben a kreativitás. Az oxfordi egyetem kutatása, melyet Carl Benedikt Frey és Michael Osborne végzett, azt írja: „A munkakörök jövője olyan szerepekhez kötődik, mint a kommunikáció, a közösségi intelligencia és a kreativitás. Olyan készségekhez, amelyeket nehéz számszerűsíteni vagy gépekkel, szoftverekkel helyettesíteni.” Itt van egy nagyon fontos rész: hiába jön a robotika kora, a kreatív munkát nem lehet robotokkal elvégeztetni.

Ha már megemlítette az oktatást, mit gondol, miért nem készíti fel megfelelő módon a gyerekeket a munkahelyi életre?

Kétszáz éve, még az ipari forradalom idején jött létre az oktatásnak az a koncepciója, amit ma is használnak. Ez keretként szolgált arra, hogy az egyszerű munkásoknak meg tudják tanítani azt a munkafázist, amit nekik el kellett végezniük. Ezt a módszert kiterjesztették később az elemi, a középiskolai és a felsőoktatásra is, és máig használják is. Ez a megközelítés rendkívül sok lexikális tudást nyom az ember fejébe. Sőt, ma már odáig fajult a helyzet, hogy az oktatott anyag domináns része csupán vattaanyag, amivel semmit nem tudsz kezdeni.

Miért használják még ma is ezt a módszert, ha nem hatékony?

Az oktatásnak az a fő problémája, amit már anno Edward de Bono is megírt: az egymást követő oktatói generációkat mindig az előző generáció oktatói tanítják. Mire? Arra, amire őket az előző oktatói generációk tanították, és pontosan úgy. Változás csak akkor következne be, ha lenne egy olyan oktatáspolitikai erő, amely megértené annak fontosságát, hogy

a holt tananyagrészek helyett inkább informatikát, online írástudást, „net-állampolgárságot” kellene tanítani.

Azonban, amennyiben megteremtenék az ehhez szükséges hátteret is, akkor felmerülne a kérdés: ki fogja megtanítani új dolgokra azokat a tanárokat, akik ma tanítanak? Azt, amit most csinálnak, évekig tanulják az egyetemen, ahol nagyon jól elsajátítják, hogyan kell például Petőfit tanítani. A világ azonban folyamatosan változik és ez már kevés lesz. Ma szégyenszemre azt a kort éljük – először a történelemben –, amikor van egy, a világot alapvetően megváltoztató terület – az internet, a digitális kommunikáció és társaik –, amiben a diákok behozhatatlanul többet tudnak, mint a tanáraik. Összefoglalva tehát, az oktatás évtizedekkel lemaradt.

Ön mit gondol a nem hagyományos oktatási rendszerekről, mint például a Waldorf? Azok esetleg hatékonyabbak lehetnek a kreatív gondolkodásmód serkentésében?

Egy ideig igen. Sajnos azonban a waldorfos gyerekek is bekerülnek aztán a felső tagozatba, és ott véget is ér a fejlesztő folyamat. A tanároknak ott is az országos tanrendhez kell igazodniuk. Ha nem azt tanítják meg, akkor az ő diákjaik legkésőbb az érettségin megbuknak, és onnantól kezdve nincs tovább. A waldorf iskolák és egyéb, nem hagyományos oktatási formák lehetnek játékosabbak, de az érettségire ugyanúgy oda kell érnie a diákjaiknak, ahogyan a más iskolákból érkezőknek is. Nálunk nincs az, ami a finneknél: ott nincsenek tantárgyak, se kötelező tematikák. Ők meg tudják engedni maguknak, hogy az oktatási sztenderdet átalakítsák.

Munkahelyi környezetben hogyan lehet serkenteni a kreativitást?

Nem minden szervezetnél van szükség kreativitásra. Olyan cégnél, ahol a munkatársak nagyrészt könyveléssel foglalkoznak, ott például nem kell. Ezzel szemben persze számos vállalat van, ahol viszont elengedhetetlen. Utóbbi esetben az első és legfontosabb dolog, hogy a főnök kreatív legyen. Steve Jobs például nem csak az Apple-t indította el, hanem amikor onnan kirúgták, alapított két másik céget is sikeresen. Bill Gates pedig mindig tudta, hogy amit meglátott és „megszerzett”, hogyan helyezze rendszerbe. Összerendelt olyan dolgokat, amik nem léteztek addig egyben a valóságban, és ebből új dolgokat hozott létre. Ez maga az ötlet és a kreativitás lényege. A vezetésnek azért is fontos a szerepe, mert a humán erőforrásért felelős részleget is irányítja, melynek a munkatársak alkalmasságát, gondolkodó készségét és kreativitását is kellene vizsgálnia, valamint azt, hogy miképp tudnak csapatban dolgozni. A másik lényeges dolog a cégattitűd és cégszemélyiség. Igényes-e a szervezet vagy sem? Hisz-e abban, hogy a kreatív teljesítményt drágábban lehet eladni, mint az átlagosat? Vannak olyan cégek, ahol a vezetés a munkatársak heti munkaidejéből ad szabad órákat ­arra – méghozzá nem is keveset –, hogy egy előre egyeztetett, az adott kolléga által szeretett ötlet kidolgozásán munkálkodhasson. Ettől a vállalatnak állandóan vannak újításai, és mindez arra mutat, hogy ezért csak és kizárólag a vezetés a felelős.

Ha munkakörnyezetről beszélünk, mi az ideális a kreativitás szempontjából?

Ismételten a menedzsment és az első számú vezető játszanak nagyon meghatározó szerepet abban, hogy milyen igényesen alakítják ki az enteriőröket a cégnél, hol tölti a munkatárs a napját, hol adja ki a munkateljesítményét. Ezt azonban nagyon könnyű túltolni. Így van ezzel az Apple, a Google és Magyarországon a Prezi. Van náluk mindenféle, még roller, csocsó és műgyep is. Ezek valójában oda nem illő dolgok, és ezek az Y és Z generáció jobb teljesítményéhez nem előfeltételek. Én azt mondom, hogy egy kolléga ne csocsózással üsse el a munkaidejét, a „hűdelaza” munkahelyen. A játék pihentet, meg olyan vagány dolog is, de nem ismerek olyan ötletalkotási gondolkodókeretet, amelyben a problémamegoldó gondolkodás kelléke lenne. Nem szükséges, hogy valaki nyolc órát dolgozzon, legyen az csak négy, ha az alatt elvégzi a feladatát. Ez a munkahelyi csocsó ma már egy szimbólum, ami azt az üzenetet rejti magában, hogy mi ennél a cégnél nagyon fiatalosak, rugalmasak vagyunk. Valójában viszont csak egy üres jelentésű ál-ikon.

Mit is értünk pontosan kreativitás alatt, és vannak-e típusai?

Többféle kreativitás létezik. Ez attól függ, milyen rendezőelv alapján nézzük. Amiről mi most nem beszélünk – mert a témánk szempontjából nem releváns –, az például a matematikai kreativitás, mozgási kreativitás vagy kapcsolati kreativitás. Sőt, az alkotói kreativitás – szobrászok, festőművészek, zenészek, táncosok stb. asztala – sem az, amiről most szó van. Jelen témánk a problémamegoldó kreativitás, mely problémák megoldása érdekében új összefüggéseket keres és talál. A kreativitás e típusának van egy csomó technikája és kerete.

Hogyan írná le azt a személyt, akire igazán jellemző a problémamegoldó kreativitás?

Elsősorban nagy mennyiségű tudásanyag van a fejében. Hiszen

a valóságban létező dolgok újszerű kapcsolódásából jönnek létre a megoldások.

Minél több dolgot tud valaki, annál többféle a variációs lehetősége. Vezetőként értékes embereket vesz maga mellé, és képes elismerni, hogy nem ő a legokosabb. Törekszik arra, hogy nála tehetségesebb specialisták dolgozzanak neki. Tudja még azt is, hogyan kell megfelelő módon bánni a kreatív emberekkel, valamint ismeri és alkalmazza azokat a gondolkodási kereteket, melyekkel új, eredeti szellemi termékeket állíthat elő. Ez utóbbi nagyon fontos, mert a vezetők általában kevés módszert ismernek, és azokat is rosszul alkalmazzák a gyakorlatban.

Mondana erre egy konkrét példát?

Magyarországon számos cégnél büszkék rá, hogy brainstormingokat tartanak, miközben fogalmuk sincs arról, ez pontosan mit takar. Egy órára beülnek a tárgyalóba, ahol a vezető ismerteti a problémát és várja a megoldásokat. Ekkor talán kettő vagy három javaslat felmerül, jó esetben egyben van némi fantázia is, de a többi nagyjából mind használhatatlan, és végül beköszönt a csönd. A vezető lezárja a meetinget, és megkéri a jelenlévőket, hogy másnapig gondolkozzanak még, és küldjék el e-mailben az ötleteiket. Hány levél fog érkezni? Valószínűleg egy se. Itthon a brainstormingot egy teremmel, székekkel, flipcharttal és egy óra időtartammal azonosítják. Fogalmuk sincs a moderátor és a facilitátor feladatkörök közötti markáns különbségekről. Nem is gondolják, hogy elő kell egy ilyet készíteni, és azt se, hogy hogyan kellene. Nincsenek tisztában azzal, hogy egy brainstormingnak három fázisa van, hogy melyek azok, és hogyan különítsék el azokat egymástól.

A kreativitás fejleszthető. Felnőttként, hogyan érdemes nekikezdenünk? Milyen módszereket alkalmazzunk?

A kreatív készségek fejleszthetők. Tavaly ilyentájt jelent meg a legutóbbi könyvem, a Kreativitássuli. Ebben nagyjából száznegyvenhat gyakorlat található, melyeknek döntő többsége gyerekeknek szól ugyan, de felnőtteknek is hasznos. A kreatív gondolkodás eredményességéhez szükséges háttérkészségekről is szó esik benne: ilyen például a memória és a figyelem. Előbbi azért fontos, mert ha van is egy csomó tudás a fejedben, arra kell emlékezned belőle, ami az adott feladat megoldásához szükséges. A figyelem szintén kulcsfontosságú, javasoltam gyakorlatokat ennek fejlesztésére is. Ezen felül néhány problémamegoldó technikát is ismeretetek vázlatosan a könyv vége felé. Azt tanácsolnám tehát azoknak, akik fejlesztenék a kreativitásukat, hogy olvassanak ilyen típusú könyveket és internetes anyagokat. A folyamat elindításához viszont mindenképp szükség van tréningre vagy coachingra is. Ők irányt adnak a hozzáálláshoz, és egyéni, személyre szabott képzést is nyújthatnak.

•••

A Mindset Pszichológia sokszínű. Közösségünkben számos vélemény, értékrend és látásmód fér meg egymás mellett. Jelen cikk kizárólag az interjúalany álláspontját tükrözi.

https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE