A kreativitás nyomában – előre determinált tulajdonság vagy fejleszthető készség?

Napjainkban a kreativitás felkapott és közkedvelt tulajdonsággá vált. A gyermekekből ezt próbáljuk előcsalogatni, felnézünk az újszerű ötletekkel előálló társainkra, de a munkaerőpiacon is a gyakran keresett jellemvonások közé tartozik. A kreatív emberek alkotókészsége másokat is magával ragad, és mi magunk is szívesen válnánk kreatívabbá. Azonban lehetséges-e ez, és ha igen, hogyan?

A kreativitás összetett fogalom, nehéz rá konkrét meghatározást találni. Guilford az elsők között kutatta e jellemvonást. Az ő megfogalmazásában a kreativitás alkotóképesség, mely során a különböző tapasztalataink összekapcsolódnak, és ezáltal valami újat tudunk alkotni. A kreativitást gyakran kapcsolják a divergens gondolkodáshoz, ami a nem-szokványos, eredeti gondolkodásmódot jelenti.

Ha a kreativitásra gondolunk, gyakran jutnak eszünkbe tehetséges festők, stílusos írók, és további kiemelkedő művészek.

Azonban a kreativitás nem csak erről szól: ez a készség a mindennapi élményeinket teszi színesebbé és élvezhetőbbé.

Mindenkiben rejlik kreativitás, de ahogy a többi tulajdonság is, ez is személyenként különbözik abban, hogy kire mekkora arányban jellemző. Ez az alapvető készség nem, vagy csak nagyon nehezen tanítható, alakítható ki, azonban a jó hír, hogy a kreatív gondolkodás kibontakozására és fejlesztésére is több stratégia létezik.

Külső tényezők

A kreativitás kibontakozásában nagy szerepet játszanak a külső tényezők is. Rogers szerint a kreativitás nem erőltethető, és elengedhetetlen a megfelelő környezet kialakítása.

Először is lelki biztonságra van szükségünk a kibontakozáshoz. Fontos, hogy a környezetünkben lévő emberek (család, barátok, tanárok, stb.) tiszteletben tartsák és elfogadják a bennünk rejlő értékeket, gondolatokat. Ha empatikus megértéssel fordul felénk a környezetünk, akkor biztonságban érezzük magunkat, és így szabadon, gátlások nélkül vethetünk fel ötleteket, alkothatunk, hiszen nem kell félnünk a bírálástól. Emellett a belső normáinkat, ítélő- és szabályrendszerünket is érdemes félrerakni, amikor kreatív alkotási helyzetbe kerülünk.

A másik külső tényező a lelki szabadság. Ez teljes szabadságot jelent tettekben és gondolatokban, legalábbis szimbolikusan. Ha eszünkbe jut egy ötlet, ne korlátozzuk le, ne vessük el egyből! Ehelyett inkább figyeljük meg, gondolkodjunk el rajta. Ha megengedjük magunknak a szimbolikus úton való önkifejezést, az megadja a lelki szabadság élményét.

A lelki szabadság megélése és lehetősége fontos a kreativitás kibontakozásához.

Belső tényezők

Rogers szerint három belső tényező is hozzátartozik a kreativitáshoz.

Először is a tapasztalat nyitottsága. Ez a minket körülvevő ingerek szabad befogadását, tudatosítását jelenti, általános ítéletek nélkül. (Pl. „A modern festmények rondák.” helyett: „Ez a festmény nem tetszik.”)

Emellett fontos, hogy az alkotásunk értékelésénél a saját értékeinket és megítélésünket helyezzük előtérbe, és ne másokét. Ez a belső tényező tehát az, amikor az ötleteink, műveink bírálatakor a saját nézeteinket és véleményünket helyezzük a központba, és nem a külső mércéknek próbálunk megfelelni.

Végül, de nem utolsó sorban, a belső tényezők közé sorolandó a spontaneitás és az ügyesség is, ahogy a rendelkezésünkre álló információkat kezeljük. Merjünk szokatlan, lehetetlennek tűnő dolgokat is összepárosítani, kipróbálni!

Tippek a kreativitás fejlesztéséhez

Ha a fenti tényezőkön elgondolkodunk, és igyekszünk azoknak megfelelően alakítani az életünket, az mindenképp hasznos ránk nézve. Azonban ezek gyakran nehezen megfoghatók a mindennapokban, ezért következzen most pár konkrétabb ötlet is, melyekkel elindulhatunk a kreativitásunk fejlesztésének útján:

1. Brainstorming („ötletbörze”)

Ennek a módszernek a lényege, hogy egy adott idő alatt minél több ötletet gyűjtsünk össze. Nincsenek rossz ötletek, bármilyen elrugaszkodott gondolatot fel lehet vetni! Az ötletek gyűjtése közben tehát nem minősítjük az ötleteket, nem kategorizáljuk őket „rossznak” vagy „jónak”. Az ötletbörze végén kerül csak sor az ötletek kiválogatására, szelektálására különböző szempontok (pl. megvalósíthatóság) szerint.

2. Gyűjtsd az ötleteidet!

Ez a módszer hasonló a brainstorminghoz, azonban mégsem teljesen ugyanaz. Gyakran előfordul az emberrel, hogy eszébe jut hirtelen egy jó vagy megfontolandó ötlet, de aztán ahogy a mindennapi teendőinket végezzük, ezek elfelejtődnek. Ennek megelőzésére szolgál az ötletgyűjtés: ahogy eszünkbe jut valami, érdemes azt rögtön leírni post-itekre, egy jegyzetfüzetbe, vagy épp a telefonunk jegyzeteibe. Így nem vesznek el a felbukkanó, halványan körvonalazódó gondolataink sem.

3. Szabadíts fel figyelmet!

Reggel felkelünk, rohanunk a munkába/iskolába, délután egy megbeszélt találkozóra megyünk, otthon még főzni kell, tanulni vagy a gyerekeknek segíteni a leckében, majd esetleg egy kis sorozatnézés, alvás, és kezdődik minden elölről. A napjaink rendkívül zsúfoltak tudnak lenni, azonban érdemes néha időt szakítani a megállásra és kicsit elszakítani a figyelmünket a hétköznapi teendőinkről. Álljunk meg, figyelmi fókuszunkat kicsit irányítsuk el a problémákról, és csak a jelenben létezzünk. Ez a felszabadult figyelem és energia elengedhetetlen a kreatív gondolatok születéséhez, de legyünk megengedők önmagunkkal: ne várjuk görcsösen a kreatív ötleteket, csak élvezzük a pár percnyi nyugalmat. Az ötletek pedig majd megjönnek a maguk idejében.

4. Csodálkozz rá a mindennapi dolgokra!

A kíváncsiság nagy hajtóerő tud lenni abban, hogy valaminek utánajárjunk, megismerjük. Próbáljunk minden nap meglepődni valamin! Legyünk nyitottak a megszokott dolgokra is, hiszen még több olyan oldaluk is lehet, amik felfedezésre várnak. Ha valami felkelti az érdeklődésünket (például egy dal, vagy vers), járjunk utána! Élvezzük a kíváncsiságot, és hogy képesek vagyunk megismerni a körülöttünk lévő világot!

5. Találd meg az örömöt a hétköznapi tevékenységekben is!

A cselekvéseinket, az életünket az örömteli események, történések motiválják. Rengeteg olyan tevékenység tölti ki azonban a napjainkat, amelyeket automatikusan, érdektelenül végzünk el. Próbáljunk belegondolni, hogy mi az élvezetes ezekben a történésekben! Hogyan lehet például örömteli a fogmosás? Mi az élvezetes abban, ahogy eljutunk a munkahelyünkre? Ha ezekben az apró elemekben megtaláljuk a derűt, akkor nem csak a mindennapjaink válnak élvezetesebbé, de bizonyos tevékenységekben, vagy valamilyen hobbi űzésében is nagyobb esélye van a kreativitásunk kibontakozásának!