A krónikus betegségeket kísérő pszichés folyamatok és a megküzdés lehetőségei

A krónikus betegségek száma egyre növekszik hazánkban és Európában is. Ennek oka egyrészt a várható élettartam növekedése, másrészt az életvitelből adódó kockázati tényezők halmozódása. Az Európai Bizottság szerint a krónikus betegségek teszik ki a betegségek okozta terhek számottevő részét, és a halálozások 86 százalékáért felelnek. A krónikus betegségek, mint a szív- és érrendszeri kórképek, a daganatos betegségek, a cukorbetegség olyan állapotok, amelyek elhúzódó lefolyásúak és folyamatos kezelést igényelnek. A testi tüneteken túl pszichés leterheltséggel is járnak.

Számos elhúzódó lefolyású betegség háttérben már eleve fennállnak olyan nemkívánatos pszichés tényezők, amelyek hozzájárulnak a betegség kialakulásához, a tünetek hosszú távú fennmaradásához vagy akár az állapot romlásához. Ezeket a kórképeket pszichoszomatikus betegségeknek nevezzük. Az ilyen típusú betegségek jelentkezésekor tehát kezdettől fogva

számolni kell egy „alap” pszichés leterheltséggel,

amire aztán tovább rakódnak a betegség miatt érzett félelem és szorongás, a fájdalom, a mozgás korlátozottság, a diagnosztikai és a terápiás beavatkozások okozta stressz kedvezőtlen hatásai. A pszichoszomatikus és szomatopszichés folyamatok együttesen, egymást erősítve hatnak, ami nagyon megterhelő lehet a betegnek és a környezetében élőknek egyaránt.

A krónikus betegek gyakran úgy érzik, hogy a testük cserben hagyta őket.

Tagadás, harag, szégyenérzet és szorongás

lehet úrrá rajtuk. Gyakori, hogy korábbi életvitelük miatti büntetésként élik meg a betegségüket. Előfordul, hogy kezdetben titkolóznak, nem merik még a szűkebb környezetük előtt sem felvállalni az állapotukat. Félnek a kedvezőtlen fogadtatástól, nem szeretnék, ha sajnálkoznának felettük, nem akarják terhelni a családtagjaikat vagy tartanak  a kapcsolati elszigetelődéstől. A terhek egyedül történő cipelése, a titkolózás azonban gyakran – az éppen elkerülni kívánt – kapcsolati elszigetelődéshez vezet, hiszen éket ver az érintettek közé, és megfoszt a társas támogatás lehetőségeitől is.

A hosszan tartó betegség átszövi a mindennapokat. Csökken a teherbírás, a munkaképesség, a teljesítmény. A kognitív funkciók beszűkülhetnek,

a betegség kerül a gondolkodás és a viselkedés fókuszába.

Megváltozhat a testkép, negatívabbá válhat az önértékelés, romolhat az önbecsülés. Regresszió és depresszív tünetek is jelentkezhetnek. Mindezek miatt nagyon fontos a krónikus betegek kezelése során a pszichés állapotukra is figyelni.

Megküzdés és kontroll

A krónikus betegséggel való megküzdés (coping) folyamatában fontos szerepet tölt be a kontroll megélése. A kontroll pozíciójában ugyanis azt tapasztaljuk, hogy

befolyást gyakorolhatunk életünk eseményeire,

így jobb emocionális közérzettel, hatékonyabban tudunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Az egészségpszichológia különbséget tesz az oki kontroll, a következmények felett gyakorolt kontroll és az áttolt kontroll között.

1. Az oki kontroll – ahogyan a neve is mutatja – a problémát kiváltó okokra irányul, azonban ez a módszer a krónikus betegségek estén nem mindig alkalmazható sikerrel, hiszen a diagnózis rendszerint nem befolyásolható.
2. A betegségek következményei felett gyakorolt kontroll azonban sokat javíthat a krónikus betegek életminőségén, hangulatán. A pozitív attitűd, a hit, az aktivitás fenntartása, a családtagokkal és barátokkal történő minőségi kapcsolattartásra törekvés, a megfelelő diéta, a tudatos életmódváltás, a kölcsönös együttműködésen alapuló orvos-beteg kapcsolat kialakítása és fenntartása terén egyaránt van lehetőség a betegség következményei feletti kontroll gyakorlására.
3. A krónikus betegségekkel való megküzdésben nagy szerepe van az áttolt kontrollnak is, ami az élet azon területeire fókuszál, amelyeket a betegség nem érint közvetlen formában. Sokan például ekkor adnak lehetőséget maguknak bizonyos művészeti ágak kipróbálására, tanulásra, alkotásra. Az új élmények, a kompetencia, a kreativitás kibontakozása során megélt öröm hatására – új keretek között – ismét átélhetővé válik az autonómia és a szabadság.

A megküzdést segítő további tényezők

• Humor: oldja a stresszhelyzetet, javítja a közérzetet.
• Rugalmasság: segíti az alkalmazkodást, a nézőpontváltást.
• Szívósság (hardiness): a stressz kihívásként történő kezelését segíti, valamint a nyitottság és érdeklődés révén az alkalmazkodást is támogatja.

Természetesen a megküzdéshez kellő mértékű motivációra és a belső erőtartalékok mozgósítására is szükség van, ami nem megy mindig könnyedén. A krónikus betegek gondozása során

fontos lenne ezért szélesebb körben elérhetővé tenni a pszichológiai ellátást,

hiszen a kedvezőbb egészségi állapot eléréséhez – a szomatikus kezelések mellett – a pszichés státusz támogatására is komoly szükség lehet. A betegek segítése a tevékeny és eredményes életvitelben az egyéni érdeken túl, szociális, társadalmi és gazdasági érdekeket egyaránt szolgál.