A krónikus stressz hatása a szervezetünkre

Bizonyára sokunk mindennapjainak része, hogy kihívást jelentő, nehéz helyzetekkel kell megbirkóznunk. Az ősz beköszöntével vissza kell térnünk a mindennapok valóságába, így a stresszel teli helyzetekbe is. Tudjuk-e azonban, hogy ezek a mindennapi történések milyen biológiai változásokat indítanak el bennünk? Hogyan hat szervezetünkre, agyunkra vagy éppen memóriánkra a stressz?

Egy vizsgára várakozva vagy az idői nyomás alatt dolgozva mindannyian átéljük azt a kellemetlen érzést, amelyet stressznek nevezünk. Gyakran az is előfordul, hogy rosszul alszunk, ingerlékenynek vagy éppen túlterheltnek érezzük magunkat. Annak ellenére, hogy ezeket az élményeket senki számára nem kell bemutatni, a stressz sokkal több mint „csak” egy érzés, hiszen testünk minden porcikáján végighaladva jelentős változásokat képes okozni.

Bizonyára sokan tudjuk, hogy a stressz alapvetően nem ördögtől való dolog, sőt, gyakran létfontosságú, hiszen képes extra energiák mozgósítására a kérdéses pillanatokban (például nyilvános beszéd megtartásakor vagy sportversenyek alkalmával). Az „üss vagy fuss” válasz a szervezetünk egyik nagyon alapvető reakciója, amely veszély esetén lép működésbe, és rövid távon fontos számunkra. Azonban ha túl hosszan vagy túl gyakran jelenik meg, kellemetlen változásokat okozhat agyunkban, szerveinkben és sejtjeinkben is. Ezt nevezzük krónikus stressznek.

Nézzük tehát, hogyan működik ez a dolog!

Az úgynevezett stresszhormonokat a mellékvese termeli és bocsátja ki, ezek a kortizol, az adrenalin/epinefrin és a norepinefrin. Ezen hormonok a véráramon keresztül könnyen eljutnak az artériák és a szív irányába. A szív az adrenalin hatása miatt gyorsabban kezd verni, és a vérnyomásunkat is megemeli. A kortizol az artériák falát károsítja, illetve hozzájárul a koleszterin-plakkok kialakulásához és felhalmozódásához. Összességében ezen változások növelik egy esetleges szívroham vagy sztrók kialakulásának kockázatát.

Nem csak a szívnek és az érrendszernek „jut ki a jóból”.

Az agyunk és az emésztőrendszerünk az idegpályákon keresztül kapcsolatban állnak egymással.

Amellett, hogy úgy érezhetjük, mintha „pillangók repkednének a gyomrunkban”, a belek természetes ritmikus összehúzódásai megkavarodhatnak, amely irritábilis bél szindrómát eredményezhet. Megváltozhat a bélbaktériumok összetétele és funkciója is, amely emésztésünkre és az általános egészségünkre is hatással van.

A belső szerveink mellett a derékbőségünk is megsínyli a stresszorokkal való küzdelmet. A kortizol növeli ugyanis az étvágyat, hiszen azt üzeni nekünk, hogy minél előbb töltsük fel energiaraktárainkat, legfőképpen szénhidrátokkal. Emellett, ha ez még nem lenne bőven elég, ezeket az extra kalóriákat zsigeri zsírként szedjük magunkra, amelynek hatása nem csupán annyi, hogy nehezebben gomboljuk be a nadrágunkat, ugyanis a szívbetegségek és az inzulinrezisztencia kialakulásának kockázatát is növeli.

Mindezek mellett gyengül az immunsejtek működése, így fokozottan ki vagyunk téve a különböző fertőzéseknek, és a gyógyulás folyamata is lelassul. A hajhullás, a szexuális diszfunkciók, a fejfájás, a kimerültség, az ingerlékenység és a koncentrációs nehézségek még ráadásként nehezíthetik mindennapjainkat.

Az agyunk és a stressz

Ahogyan a fentiekben olvashattuk, a kortizol hormon központi szerepet játszik a stresszválaszban. Stressz esetén az úgynevezett HPA-tengely (hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg tengely) aktiválódásával kezdődő sorozatos interakció rögtön cselekvésre ösztönöz bennünket. A kortizol folyamatos jelenléte azonban növeli az amygdala, agyunk félelemközpontjának aktivitását és neurális kapcsolatainak számát.

A hippokampusz működésére is negatív hatással lehet, amely agyunk tanulással, memóriával és stresszkontrollal kapcsolatos része, illetve ez gátolná a HPA-tengely aktivitását is. Röviden tehát, ha a hippokampusz működése csökken, az arra való képességünk is gyengül, hogy kordában tartsuk a bennünket érő stresszt. És mivel a hippokampuszban kevesebb agysejt kezd termelődni, megágyazhatunk olyan komoly mentális problémáknak, mint a depresszió vagy az Alzheimer-kór.

A prefrontális kéreg által szabályozott koncentráció, döntéshozatal, érvelés, ítélőképesség és szociális kapcsolataink működtetése is csorbát szenved a kortizolnak köszönhetően.

Egy érdekes kutatás során patkányok utódgondozását vizsgálták.

A gondoskodó patkány mamák utódjai a későbbiekben jobban birkóztak meg a nehéz helyzetekkel.

Hogy miért? Mert agyuk több olyan receptort termelt, amely tapad a kortizolhoz, és így tompítja a stresszválaszt. A kutatás legmeglepőbb eredménye azonban az, hogy az egyetlen anya patkány viselkedése miatti változás továbbadódott a következő generációknak. Vagyis ezek a változások örökletesek voltak!

Amikor „leblokkolunk”

Miért történik meg olyan sokszor az, hogy a precíz felkészülés ellenére, a vizsgán azt érezzük, hogy „ezt olvastam már valahol”, de nem mégsem teljesítünk jól?

Már tudjuk, hogy stresszhelyzetben az amygdala aktivitása nő, ami a prefrontális kéreg aktivitását csökkenti, amely például a gondolkodásért is felelős. Hogy mi az oka ennek a gátlásnak? Az agyunk veszélyhelyzetet észlelt, ezért próbálja csökkenteni a lassabb kognitív folyamatokat, és célja, hogy a primitívebb „üss vagy fuss” válasz felülírja azt.

Hogyan fordíthatnánk mégis a javunkra ezeket a szituációkat? Próbáljunk hasonló környezetben készülni, hiszen az újdonság is potenciális stresszor lehet. Oldjuk meg a tesztkérdéseket idői nyomás alatt, üljünk az asztalnál a kanapé helyett. Ezek az apró változtatások csökkenthetik érzékenységünket, és összeszedettebbek maradhatunk a kritikus helyzetekben.

Megküzdés – a „jolly jokerek”

Jó hír, hogy a kortizol hatása visszafordítható! A legerősebb fegyverünk a testmozgás és a meditáció, amelyeknek fontos része a mély légzés, a tudatos figyelem saját magunkra és a környezetünkre. A mozgás jótékony hatásának köszönhetően csökken a szorongásunk és emelkedik a jóllétünk. Nem is beszélve arról, hogy az alvás, így a kipihentség szempontjából is nagyon előnyös számunkra.

Mi az, amit érdemes mindezekből átgondolnunk? Életünk tele van nehéz helyzetekkel, azonban számunkra valójában az a fontos, hogy ezekre hogyan reagálunk, hogyan próbálunk megküzdeni velük. Ha képesek vagyunk arra, hogy megoldandó feladatokként tekintsünk ezekre a szituációkra fenyegetések helyett, akkor már sokat tettünk saját egészségünkért. Ne érezzük tehát legyőzve és megsemmisítve magunkat a mindennapok nehézségei által, hanem kezdjük el szabályozni a stresszt, mielőtt az kezd el korlátozni bennünket!