A fennálló koronavírus-helyzet óta most másodjára tartott személyes részvételű eseményt a Mindset Pszichológia. Az Aktív éber hipnózis – a rítusoktól a mindennapokig című előadáson dr. Jakubovits Edit az elméletek mellett, néhány, a mindennapok során is alkalmazható gyakorlatot is megosztott a közönséggel. Mi is pontosan az aktív éber hipnózis? Mit jelent a módosult tudatállapot? Hogyan idézhetjük elő ezt a hétköznapokban? Tudósításunkból kiderül.
A hipnózis közben az egyén egyfajta módosult tudatállapotba kerül. A hétköznapi gondolkodásban sokszor azt hiszik, hogy ilyenkor a kliens mozdulatlanul fekszik, a hipnoterapeuta pedig beszél hozzá. Előadónk dr. Jakubovits Edit orvos, hipnoterapeuta, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója elmondta, hogy
a hipnózis során a módosult tudatállapotban interakció, beszélgetés, mozgás is lehetséges.
Kutatók megfigyelték, hogy a relaxációs hipnózishoz hasonló tudatállapotba kerülhetnek az aktív sport közben a személyek, például hosszútávfutók, biciklizők, távgyaloglók, de bármilyen ritmikus, ugyanolyan mozgássort ismétlő tevékenység közben is lehet ilyet tapasztalni. Hasonló arckifejezést mutatnak, valamint hasonló élményekről számolnak be az emberek relaxációs és aktív hipnózis közben is. Ezért manapság már nemcsak úgynevezett relaxációs hipnózis létezik, hanem világszerte előszeretettel használják a Bányai Éva professzor asszony által kidolgozott aktív éber hipnózist is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a kliens valamilyen mozgásforma közben kerül módosult tudatállapotba. Ilyen lehet például a szobabiciklizés vagy valamilyen mozgássor elsajátítása.
Dr. Jakubovits Edit szerint az aktivitás közben előálló transzállapotok előidézését és fenntartását fokozhatják a hanghatások és a csoportosan végzett aktivitás – különösen akkor, ha közben közösen, egy ritmusra adnak ki hangokat a résztvevők. Sámánoknál és táltosoknál a dob, a csörgő vagy keleten a gongok használata segítette a transzállapot kialakítását. De jó példák a hangokkal kísért közös mozgásra a népi táncok, a törzsi rítusok (pl. maoriknál a „haka”) vagy a modern kori őrjöngő koncertek, fesztiválok. A transzállapot kialakításában ilyenkor nemcsak az anyai szívritmusra emlékeztető hangszerek hangjai, hanem az azonos ütemre történő kiabálások, kántálások is fontosak, mivel segítik a csoporton belüli össze-HANG-olódást. Ez a szinkronitás nemcsak az emberek között, hanem az egyének agyműködésében is létrejön, és ez a kutatások szerint biológiailag is örömöt okoz (talán azért, hogy minél gyakrabban akarjuk átélni ezt az élményt).
Az előadó oktatói tevékenysége során előszeretettel alkalmaz a diákjai körében egy rövid, saját fejlesztésű gyakorlatsort az órái elején, melyet aztán mindenki önállóan, akár a tanulás, akár a vizsgák előtt is elvégezhet. A tapasztalatok szerint ennek hatására csökkent a stressz szint, nőtt a figyelmi kapacitás és teljesítőképesség, csökkent a halogatás, valamint a jegyek is javultak. Egyik tanítványa így jellemezte a vizsgaidőszakban alkalmazott technikáját: „Ugyan a macska ilyenkor ijedten ugrott az ágy alá, de mindenből jelest kaptam!” A gyakorlat során a mozdulatsorokhoz úgynevezett célmondatokat kötnek (a hipnózis nyelvén „szuggesztiók”-at), amelyek aztán automatikusan megvalósulhatnak a mindennapi életben. Lássunk néhány ilyen mondatot: „Készen vagyok, megcsináltam”, „Megcsináltam, továbblépek”, „Dicsér, dicsér” (vállveregetéssel kísérve). Vagy: „Mit nekem egy vizsgadrukk, én ettől jobb vagyok! Há!!! Önbizalmam juj de sok, mert tudom, hogy menni fog. Há!!!”
A tudatállapot magától is meg tud változni a figyelem fókuszálásával, különösen az erős érzelmi bevonódást igénylő helyzetekben.
Az előadó több példát is hozott erre: szerelem, vizsgázás, szülés stb. Eszerint egyáltalán nem kell hipnózis vagy formális meditációs gyakorlat ahhoz, hogy a hétköznapokban is megváltozzon a tudati működésünk. A megszokott működésmódhoz képest ilyenkor megváltozik az észlelés, a gondolkodás, az érzelmek és a fiziológia, de még akár a viselkedés is. Sőt, emlékezeti rendszerünk is teljesen másként viselkedik ilyen helyzetekben: lehet, hogy pontosan, minden apró részletre emlékszünk, máskor pedig csak nagy vonalakban, benyomás szinten van meg egy emlék, vagy csak a tudatalatti területekről befolyásolja a működésünket. Azonban a spontán tudati változás során, ha nem vagyunk gyakorlottak a módosult tudatállapot élményvilágában, könnyen a csoportos hatás alá tudunk kerülni. Ez pedig nem feltétlenül kedvező. A figyelem fókusza ugyanis lehet számunkra negatív (betegség, műtét, hirtelen veszélyhelyzet, vizsgaidőszak vagy maga a vizsga élménye) vagy pozitív töltetű (szerelem, művészeti élmény). Ilyenkor az agy működése a hormonális hatások vagy fizikai ráhatások miatt időlegesen megváltozik, a figyelmi aktivitás pedig beszűkül. Ennek evolúciós oka a túlélés segítése.
Az előadó szerint a minimális stresszhatás javít a teljesítményünkön (például egy vizsgahelyzetben). Viszont, ha túlzottan magasak lesznek a stresszhormonok a szervezetben, az olyan idegrendszeri működésváltozást idéz elő, amelyben a memóriaközpont működése lecsökken, helyette olyan területek válnak aktívvá, amelyek létrehozzák a segítségkereső viselkedést, illetve a kritikai gondolkodás háttérbe szorulását. Olyan hormonok is felszabadulnak, amelyek szintén ilyen irányba hatnak. Mindez segíti a csoport összehangolódását is, ami a kritikai gondolkodás háttérbe szorulásával és ezzel együtt a kontroll időleges átadásával jár. Ezzel vészhelyzetben időt és erőt nyerünk. Nem kell időt és energiát fordítani a mérlegelésre, gondolkodás nélkül követhetjük azt, akiről azt hisszük, hogy tudja a megoldást. Másrészt ez a tudati változás lehetővé teszi, hogy a belső kontrollt is időlegesen elengedjük, és ezzel eddigi hozzáállásainkat, eddigi megoldási mintáinkat is el tudjuk engedni, hogy felfedezhessük az eddig nem észlelt és használt képességeinket, új megoldásokat találjunk, ami a csoportos összehangolódás okán sikerre viheti a csoportot is.
A meditációk során és a transzállapotokban végzett önismereti munka egyik célja, hogy ilyen helyzetekben is megőrizzük a nyugalmunkat, a tudatosságunkat, szert tegyünk egy időt és energiát nem igénylő gondolkodási, döntési képességre, továbbá cél az is, hogy növekedjen a kreativitás és az összehangolódási képesség. Ha a fókuszált figyelmi helyzet inkább pozitív, a személy észlelése, érzékelése, élettani működése (pl. immunrendszer) vagy a viselkedése kedvező irányba változhat. Ilyenkor boldogságot, örömöt, extázist érezhetünk (ilyen például a flow állapot, egy randi vagy egy szuper előadás). A transzállapot után mindenképpen létrejön valamiféle változás az ember életében. Ez a kimenetel azonban a negatív fókusz után is lehet kedvező – ez a trauma utáni növekedés jelensége (például egy bukás után a diák nekiáll rendesebben tanulni).
Az önismereti munka, a transzállapotok tudatos gyakorlása segíti a biztonságos keretek között végbemenő változást, illetve a kikerülhetetlen nagy kríziseket is elviselhetőbbé teszi, hiszen a tudatállapot ismerős lesz. Egy vizsgaszituációban sokat számít például, hogy a figyelmünk fókuszát előre be tudjuk állítani pozitívra. Vagy ha váratlanul mégis negatív fókusz kerül elő, lehet gyakorolni, trenírozni, hogy az adott helyzetben is meg tudjuk azt változtatni. Az előadó ezért kifejezetten hangsúlyozta, hogy
nem mindegy, hogy melyik állapotban töltünk több időt, fontos a figyelem gyakorlása.
Erre példákat is hozott a tanítványai beszámolóiból: „Egyik meditációm alatt tudatosítottam magamban, hogy azt a stresszt, azt a módosult tudatállapotot, amit megélek a vizsgák előtt, átformálom pozitív energiává, olyanná, ami segíti a munkámat, és sikert érhetek el vele. Az élettan dolgozat előtt iszonyú stressz nehezedett rám, szinte alig láttam tőle. Majd hirtelen valami megváltozott, az egész eltűnt rólam, és >>átváltozott<< önbizalommá, bátorsággá. Mire a dolgozat elém került, teljesen letisztult tudattal kezdhettem bele, és ez a végeredményen is meglátszott.”
A hipnózisnak és módosult tudatállapot előidézésnek több célja, előnye is van.
Egyrészt erőforrást mozgósíthat, tehát segíthet felidézni a pozitív, minket erősítő emlékeinket, képességeinket, ezáltal növelve az önbizalmat, valamint a megküzdőképességet. Másrészt segíthet a negatív emlékek feldolgozásában, bizonyos tudattalan működésmódok, félelmek feltárásában, tudattalan blokkok feloldásában. A doktornő úgy gondolja, nem lehet megítélni vajon a relaxációs vagy az aktív éber hipnózis-e a jobb, mindössze más a kettő: más biológiai folyamatok indulnak be, valamint más helyzetekben hatékonyabb az egyik vagy a másik.
Az előadás második felében különböző gyakorlatokat is kipróbálhattak a nézők. Hasonló mozdulatsorokat szokott az előadó a diákjaival is végezni, de itt kiegészítette a gyakorlatsort az immunrendszert aktiváló mondatokkal is. Ezekben a helyzetekben első sorban a testünkre, valamint a mentális jóllétünkre fókuszáltunk. A pszichoterapeuta évekig fejlesztette gyakorlatsorait, amelyek a pozitív szuggesztiók mellett chi kung, tai-chi, progresszív relaxációs és küzdősport elemeket is tartalmaznak. Ahogy az előadás címe is utal rá, az ősi rítusok testhelyzetei, amelyeket a kultikus szobrok, festmények ábrázolnak, segíti a transzállapot kialakulását, különösen, ha ritmusos hang kíséri a testhelyzet hosszabb ideig tartó felvételét. Adott testhelyzethez hasonló élmények társulnak, mindegy, hogy a Föld melyik pontján végzik, ezen kívül a testi, lelki állapot javulását is megfigyelték ezekben az állapotokban.
A rendszeres mozgás (legalább hetente négyszer) önmagában is képes az agyműködést javítani.
Wendy Suzuki munkássága alapján tudjuk, hogy az izmokból a gyakorlatok során olyan fehérje szabadul fel (myokin kathepsin B), amely a tanulásért felelős központokat segíti (akár a térfogatát is megnövelve), és javítja a hangulatot. Ha ezt tudatosító serkentő, segítő mondatokkal, ritmusos hangokkal kísérjük, a módosult tudatállapot kedvező szinkron jelenségeit is hozzájárulnak a kedvező hatásokhoz.
Azt már régóta tudjuk, hogy a test és lélek kapcsolatban áll egymással és oda-vissza tudnak hatni érzelmeinkre, hangulatunkra. Az előadó több szemléletes kutatást is felvázolt Amy Cuddy munkássága alapján. Ezek közül több is az úgynevezett „győztes póz” előnyeiről szólt: magasba tartott kéz, esetleg mellveregetés, feszes, erőteljes, magabiztos állás. Egészen egyszerűen ez annyit jelent, hogy
ha egy állásinterjú vagy bármilyen fellépés, megmérettetés előtt két percig felvesszük a győztes pózt, akkor sokkal nagyobb eséllyel teljesítünk jól bármilyen stresszes helyzetben.
Még a hormonok is megváltoznak a testünkben. Ugyanez a helyzet viszont akkor is, ha egy „vesztes pózt” veszünk fel: összehúzzuk magunkat, görbe a hátunk, keresztbe vonjuk a karunkat, halkan beszélünk. Mindkét esetben a tesztoszteron (férfi nemi hormon, ami nőkben is jelen van) és kortizolszint (stresszhormon) aránya lesz a döntő. Ha növekszik bennünk a tesztoszteron és csökken a kortizolszint, akkor mindenre képesnek érezzük magunkat (ez jön létre a győztes póz során). Ha viszont a vesztes pózt vesszük fel egy darabig (vagy egészen sokáig!), akkor a kortizolszint megugrik, a tesztoszteron pedig csökken. Egy kutatás szerint csak az számított a felvételt illetően egy állásinterjú során, hogy ki milyen pózban (győztes vagy vesztes) ült előtte két percig (a végzettség vagy a munkatapasztalat kevéssé számított). Jakubovits Edit úgy gondolja, az csak tőlünk függ, hogy melyik pózt és hozzáállást választjuk. A döntést senki nem befolyásolhatja, csak a saját tapasztalataink segíthetik. Azt is elmondta, hogy mélyebb lelki sérülésekben természetesen terápiára is szükség van, hogy feltárjuk és átalakítsuk a vesztes póz történetét, viszont akár ez az egyszerű tudatos gyakorlat szinte azonnal segítheti mind a mentális, mind a fizikai jóllétünket.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az ősi szertartások voltak hivatottak arra, hogy szabályozzák a közösség testi lelki jóllétét. Ezek mindegyike tartalmaz csoportos, hangokkal és testmozgással kísért részeket, és a módosult tudatállapot tudatos felidézése fontos szerepet játszott a csoport túlélésében. Érdemes ezeket feleleveníteni, igazítani a jelenkor körülményeihez, és a mindennapok részévé tenni. Továbbá érdemes tudatosan figyelni, hogy csoportos, negatív fókuszú, erős érzelmi bevonódással járó állapotokban (pl. negatív gondolati hullámok a kemoterápiás kezelések során vagy a vizsga előtti csoportos stresszhelyzetben) meg tudjuk magunkat védeni a negatív fókusz spiráljától, és tudatosan tudjunk dönteni a pozitív irány mellett. Ezért érdemes önismereti munkát végezni és védett helyzetekben használni a transzállapotok megélését. De ha egészen egyszerűen már csak a testtartásunkra figyelünk, akkor is sokat tehetünk a saját egészségünkért. Az előadó szerint erre már nagyon korán fel kellene hívni az emberek figyelmét. Hasznos lenne akár már iskolás korban megtanítani a gyerekeknek az ilyen jellegű gyakorlatokat annak érdekében, hogy kevésbé legyenek stresszesek, és ezáltal megelőzzük a betegségeket is. Ha pedig mégis úgy alakul, hogy nehéz helyzetbe kerülünk, legyen az eszköztárunkban olyan módszer, ami segíthet a gyógyulásban, a nehéz élethelyzetek elviselésében.
Az előadó ajánlott két videót is:
Dr. John Hagelin - Hacking Consciousness at Stanford University
Esküvői szertartás: Wedding Haka - Subtitled & translated
***
Ne maradj le soron következő eseményeinkről sem! Látogass el honlapunkra, hogy értesülj a legújabb előadásokról, induló csoportjainkról, tréningjeinkről!
