A nonbináris lesz az új bináris? – éles eszmecsere a Mindset gendervitáján

„Imane Khelif esete aligha értelmezhető a genderelmélet kereteiben, és jól tükrözi, hogy a témában az alapfogalmak terén is vannak homályos területek és félreértések” – vezette fel a beszélgetést Zele Dorottya, a Mindset pszichológusa. A Gender a ringben fantázianevet viselő eseményen ringbe szálltak a biológia és a társadalomtudományok képviselői, hogy a szakterületük egy-egy sajátos fénytörésében láttassák a genderproblémát. A szakmailag is meredek vita végpontjait a „problémás, ha egy betegségből új emberképet faragunk” és a „ha nem bináris kategóriába helyezi magát, támogatom” jelölhetnék, de ezeken túl is rengeteg izgalmas irányzat körvonalazódott. 

Dr. F. Lassú Zsuzsa, Dr. Csányi Gergely, Dr. Bereczkei Tamás és Dr. Tényi Tamás, a szakmai vita meghívottjai szeptember 13-án a Twentysix rendezvénytermében találkoztak, hogy tudományos vita keretében ütköztessék a gendertémával kapcsolatos álláspontjaikat. 

A genderkérdés körül sok a bizonytalanság 

A vita kiindulópontját a médiában is nagy port kavart Imane Khelif esete szolgáltatta, akinek nemi hovatartozása, és ezáltal sportolói karrierje kérdőjeleződött meg. F. Lassú Zsuzsa pszichológus, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ+ pszichológiai szekciójának elnöke szerint a bokszolónő esetében összemosták az interszexualitás és a transzneműség fogalmait, miközben az sosem volt kérdés, hogy Khelif nőnek született, és nőként is definiálta magát. 

Csányi Gergely elárulta, hogy szociológusként az olimpiai gendervita vonatkozásában a bokszszövetségek kromoszómaszámlálós harca hidegen hagyta, és sokkal inkább a médiareprezentáció gender aspektusai foglalkoztatták. Csányi szerint a genderelmélet inkább paradigmaként írható le, mintsem rögzített elméletként. A gender a férfiak és nők közötti viszonyra utal, amely „sokféleképpen értelmezhető, épülhet a munkamegosztásra, presztízsre, és kijelöli a genderszerepeket” – tette hozzá. 

Bereczkei Tamás, az evolúciós pszichológia hazai megalapítója szerint azért is különösen fontos a nemek közötti egyenjogúság és munkamegosztás, mert biológiailag és pszichológiailag nagyon különbözőek vagyunk. A biológiai nem fogalmára helyezve a hangsúlyt kifejtette, hogy „az abszolút bináris, ugyanakkor lehet bizonyos varianciája például a kromoszóma-eltérések miatt” – ez a nagyon ritka állapot áll fenn Imane Khelif esetében. 

Tényi Tamás orvos-pszichiáter felvetette, hogy a Khelif-történetnek az interszexualitás fogalmi értelmezése adhat keretet. Szerinte az különbözteti meg az álláspontokat, hogy hova helyezzük az interszexualitást: harmadik nemnek tekintjük, vagy ugyanolyan betegségként kezeljük, mint a diabéteszt?  

Balról jobbra haladva: Dr. Csányi Gergely, Dr. F. Lassú Zsuzsa, Zele Dorottya, Dr. Tényi Tamás, Dr. Bereczkei Tamás

Biológiai nem vs. társadalmi nem 

„Ha a beszélgetés tétje, hogy mi a gender, arról kellene beszélni, amivel a gendertudomány alapvetően foglalkozik: a férfiak és nők viszonyáról, munkamegosztásról, reprezentációkról” – terelte a beszélgetést új mederbe Csányi Gergely, aki szerint a társadalmi nem félrefordítás, ezért adekvátabb a gender kifejezést használni. 

Tényi Tamás Kovács Eszter könyvére hivatkozva vázolt négy lehetséges megközelítést. Egyes konzervatív elméletek egyenlőségjelet tesznek a biológiai és a társadalmi nem közé, mások a férfi és női nem binaritását és kiegészítő jellegét hangsúlyozzák. A konstruktivisták a hagyományos nemi szerepek átalakulásában hisznek, a dekonstruktív megközelítés pedig a biológiai nemet is társadalmi konstrukcióként definiálja. Tényi szerint a fő irányvonalak mentén „mindenki elhelyezheti magát a genderről való diskurzus skáláján”.    

F. Lassú Zsuzsa a gondolkodás leegyszerűsítésének tulajdonítja a nemiség fogalmának biológiai és társadalmi nemre való lebontását, hiszen a biológiai nem is összetett fogalom, amit „a társadalom narratívájában tudunk értelmezni”. Erre rímel Csányi gondolata, aki szerint a legizgalmasabb aspektus, ahogy egymásba kúsznak a gender értelmezésének bio-pszicho-szociális rétegei. 

Bereczkei Tamás kiemelte, hogy a kultúraközi vizsgálatok a bináris szerepmegosztást támasztják alá. Különböző prioritások jellemzik a férfiakat és a nőket: a férfiak jobban teljesítenek a téri információfeldolgozásban, magasabb pontszámokat mutatnak az agresszivitásban, a kockázatvállalásban és a tárgyi orientációban, míg a nők az empátia, a verbális kommunikáció, a személyi orientáció és az érzelmi intelligencia terén nyújtanak kiemelkedő teljesítményt. Ezek nyilván a szelekciós folyamatokra épülő ősi mechanizmusokra mutatnak rá, amelyek tükrében a nemi szerepek megoszlása evolúciós logikát követ – fejtette ki Bereczkei. 

A szenvedőkön segíteni kell, de hogyan? 

A meghívottak közös nevezőt találtak abban, hogy a gender diszfóriával küzdők (szerk. akik nem tudnak azonosulni a saját nemükkel) alapvetően szenvedő egyének, akiken segíteni kell, de a segítségnyújtásról más-más elképzeléseik vannak. 

F. Lassú Zsuzsa pszichológusként affirmatív megközelítésben dolgozik, ami alapvetően az egyén nemi identitásának szabad megélését, az egyéni identifikáció szabadságát és az önelfogadást támogatja, ennek szellemében pedig a destigmatizációért és a depatologizációért küzd. Elmondása szerint valószínűleg azonban még hosszú az út addig, amíg a transzszexualitás – a homoszexualitáshoz hasonlóan – kikerül a betegségek nemzetközi osztályozásából, hiszen a diagnózis szükséges ahhoz, hogy a transznemű személyek megfelelő ellátást kapjanak. 

Tényi Tamás szerint a gender diszfóriával küzdők „szenvedő emberek, klinikai esetek, akikkel foglalkozni kell”, és aggodalomra ad okot, hogy az elbizonytalanodó gyerekeket senki sem nyugtatja meg, és nem támogatja kellőképpen. Tényi elmondta, hogy egész pályafutása alatt a segítségnyújtás szándéka vezérelte, hiszen pszichiáterként rengeteg pszichiátriai beteggel, pszichotikusokkal és személyiségzavarosokkal találkozott, akiket kirekesztett és megbélyegzett a társadalom. Klinikusként azonban problémásnak látja a gender diszfória depatologizálását, ami szerinte egy új antropológia, egy új emberkép konstrukciójához vezethet. 

„Ez az a pont, ahol két egymással összeférhetetlen álláspont találkozik” – zárta le a vitát Tényi, és a meghívottak megegyeztek abban, hogy bár különbözőképpen interpretálnak témákat, kérdéseket, és nem győzték meg egymást álláspontjaikról, mégis egy nyitott és előremutató párbeszéd született. A beszélgetés végén a szakemberek a kutatás fontosságát is hangsúlyozták, hiszen rengeteg még a bizonytalanság a gendertéma körül, ami tudományos vizsgálódásra érdemes lehet, ugyanakkor fontos lenne, hogy az adatok értelmezése ne ideológiai alapon történjen. 

Dr. Bagdy Emőke a közönség soraiban

Az eseményt követően a közönség soraiból felszólaló Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, szupervízor, professor emeritus örömét fejezte ki, hogy létrejött egy olyan közösség, ahol a társadalmat és a közéletet megosztó témákat tudományos igényességgel lehet megvitatni, ugyanakkor megjegyezte, hogy a normalitással kapcsolatos határproblémák és a konszenzus hiánya akadályt jelent a nézetek összegyúrásáig és közös állásponttá kovácsolásáig vezető párbeszéd kialakításában.