„Egy pszichológusnak sosem fáj a feje!” – ragadt meg minket Lázár Gergely mondata a Be Smart Klub által rendezett A párod nem a pszichológusod című előadáson december 19-én. A Tanácsadó- és iskolapszichológus rendkívül érdekes és hasznos témákat feszegetett. Vajon tényleg mindent megoszthatunk párunkkal, vagy jobb, ha néha hallgatunk? Miben más egy terápia és egy párkapcsolat? Milyen okai lehetnek annak, ha valamit nem akarunk bevallani? Lehet olyan egyéni élettörténet, például „szülősítés”, amely által hajlamosabbá válhatunk egy párkapcsolatban a pszichológus szerep felvételére? Gergely szerint igen. Tudósításunk.
Az előadás ötlete
Lázár Gergely (www.gery.hu) két iskola (egy általános, illetve egy speciális szakiskola) diákjainak segít. Ezenkívül egy céget vezet, ahol pedig felnőttek kaphatnak életvezetési, pályaválasztási vagy párkapcsolati tanácsokat. Sokan úgy vélik, a pároknak feltétel nélkül mindent meg kell beszélniük, hiszen ha nem így tesznek, nem is szeretik igazán egymást. Ez azonban koránt sincs így.
A pszichológus figyelmét egy felnőtt férfi kliensének története keltette fel. Szakítás utáni gondokkal kereste fel Gergelyt. Elmondta, hogy barátnője megismerkedésük kezdetén pszichológushoz járt, ám amikor körülbelül már két hete komolyan együtt voltak, a nő bejelentette: „Mostantól nem járok pszichológushoz, hiszen itt vagy nekem Te!” A kapcsolat vége felé a férfinek már pánikrohama volt, valószínűleg a rárakódott terhek súlya miatt.
Gergely fejében megfogalmazódott a gondolat: „Lehet, hogy mégsem jó, ha elvárjuk párunktól, hogy a pszichológusunk legyen? Vagy, ha mi szeretnénk lenni a párunk pszichológusa? Biztosan jó, ha mindent megosztunk a másikkal?”
Mi lehet az oka, ha valamit nem akarunk megosztani párunkkal?
Számos motiváció lehet annak hátterében, ha valamiről inkább hallgatni szeretnénk. Nézzünk néhány példát:
- Félelem: Mondjuk a nő véletlenül ablakmosó folyadék helyett körömlakk-lemosót önt az autóba. Ezt persze nem meri elmondani párjának, hiszen sejti, hogy rosszat tett. Ám van egy rossz hírünk: a félelemből való elhallgatások általában kiderülnek.
- Játszma: A párkapcsolatok egyik leggyakoribb problémája. Azért tartunk vissza információt, hogy párunkat frusztráljuk vele. Gyakran sértődöttség áll a háttérben. Például amikor a férfi megkérdi barátnőjét, hogy mi az új jelszó a laptopon, a nő csak annyit mond: az évfordulónk dátuma. Ezzel mintegy sarokba szorítva a férfit.
- Információ hiány: Ezek általában dilemma helyzetek: elmondjuk, ne mondjuk? Fél füllel hallottuk a munkahelyen, hogy létszámleépítés lesz. Egyáltalán nem biztos, hogy minket is érint, de mi van, ha mégis? Osszam meg párommal, vagy inkább védjem meg az idegeskedéstől?
- Kímélet: Az előadó ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: „egy egészséges rendszerben szabadon középpontba kerülhetünk, majd ha már nem szükséges a többletfigyelem, vissza is vonulhatunk onnan”. Például, ha társunknak meghal egy közeli rokona, nem feltétlenül jó, ha délután hazatérve elkezdjük ráönteni napi bosszúságainkat. Persze ez nem aranyszabály. Lehet, hogy valakinek éppen az tesz jót, ha elterelik a gondolatait.
A szakember kiemelte a „volt partner pozitívumainak” felhozatalával kapcsolatos aggodalmait is. Hiszen valljuk be, nem mindenki szereti hallani, ha előtte valaki jobb vagy szebb volt. Egyszer egy férfi merevedési gondokkal fordult Gergelyhez. Az első kérdése az volt hozzá: mikor kezdődtek a gondjai? A kliens válasza: barátnője elmondta neki, hogy a volt barátjának több centiméterrel hosszabb volt a pénisze, mint az övé. Ezek után nem tudott teljesíteni. Az előadó nem taglalta részletekbe menően a történetet, de láthatjuk ennek a kijelentésnek a káros következményét.
- Egyszerűen nem érdekli a téma: Teljesen evidensnek tűnhet, ha egy férfit nem érdekel a Szex és New York sorozat. Ez fordítva is igaz: lehet, hogy nem barátnőnkkel fogjuk kitárgyalni a legutóbbi foci vagy MMA meccset.
- A kapcsolat fejlődésének állomása: egy szimbiotikus periódusban törvényszerű lehet, ha mindenről beszélgetni akarunk, még a differenciációban akár előfordulhat, hogy bizonyos témákat megtartunk magunknak.
A párod nem felelős az érzelmi hiányaidért és az önreflexiódért!
Az előadó kiemelte a szükséglet és a hiány közötti különbséget. A szükséglet teljesen természetes emberi igény. Ilyen például a szomjúság, az éhség vagy a szeretet szükséglet is (ld. Maslow-piramis). Míg a hiány valamilyen gyermekkori veszteség következtében kialakult deficit. Például, ha valaki állandó, vég nélküli megerősítésre, elismerésre vágyik a partnerétől, az takarhat valamilyen belső hiányt. Ám a párunk nem mindig képes ennek a hiánynak a betöltésére.
Sőt ez nem is az ő feladata.
„Amikor szerelembe esünk, természetes regresszió indul be személyiségünkben” – véli Lázár Gergely. Gyermeki létben, örülve várjuk, hogy mindig párunkkal lehessünk, ő pedig kielégítse szükségleteinket anélkül, hogy nekünk kérnünk kellene rá. Egyfajta rejtett szerződést kötünk a másikkal. Ha te megnyugtatsz, megdicsérsz, megnevettetsz, én is meg foglak téged! Ám pont a rejtett mivolta miatt senki nem fog úgy belépni egy kapcsolatba, hogy azt mondja: „Figyelj, én heti háromszor minimum ki fogok borulni. Te viszont ilyenkor is csak vigasztalj meg engem, és ismételgesd azt, hogy nem az én hibám!”
Ezzel szemben a pszichológus nem viszi be a hiányait a munkájába, de van lehetősége önismeretet végezni vagy szupervízióban segítséget kérni, ha valamiben elakad. Ügyfele hasonló érzelmi tölteteit, amolyan „konténer funkcióként” elraktározhatja, és segítheti kliensét a fokozatos önreflexió kialakításában, szemben a párunkkal, aki felé nem tanácsos ilyen elvárásokat támasztani.
A „ha szeretnél, elfogadnál ilyennek” típusú kijelentések, a szakember szerint gyakran egy manipulatív felszólítást jelölnek meg: viseld el azt is, ha az érzelmi hiányaimon keresztül büntetlek és bántalak téged. Művészi példaként József Attila: Nagyon fáj című versét is meghallgathattunk.
Határok
A határok igen fontosak egy párkapcsolatban is. Mindkét kapcsolati formában együtt szabjuk őket, egy klienssel való munkában azonban ezek felállításában a szakembernek nagyobb felelőssége van (ez egy újabb kapcsolati asszimetria).
- Diffúz vagy hiányzó határ: Például a sebész főorvos otthon a vakbélműtét részleteit is megbeszéli a feleségével.
- Merev, kizáró határ: „Te nem a jelenben örülsz!” – említette korábbi barátnője mondatát Gergely, akivel egyik alapkonfliktusa pont ebben állt: a kapcsolat jelene vagy egy beszélgetés csak az örömről szólhatott, az együttlétükhöz kapcsolódó szorongásokról, melyet a korábbi konfliktusok tápláltak már nem.
- Rugalmas határ: Főorvos úr kollégákkal megbeszéli a művi vágások részleteit, otthon azonban már félre tudja tenni.
Lázár Gergely szerint a
„most nem szeretnék beszélni róla”
mondat is egyfajta határkérdést vonhat maga után. Tiszteletben tartjuk-e párunk kijelentését, vagy egyből arra gondolunk, hogy ez fenyegető ránk nézve, ezért faggatni kezdjük: mit és miért nem akar elmondani? Itt merül fel a kötődés kérdése, mely egy pszichológussal való kapcsolatban szintén fejleszthető, azonban két bizonytalan kötődésű ember könnyen lehet, hogy nem képes kezelni ezeket az ambivalenciákat.
A terapeuta jó esetben tiszteletben tartja azt, ha valamiről éppen nem szeretnénk beszélni. A határok, keretek tisztázásával a pszichológus biztonságot ad a kliensnek. Ha jól működik ez a viszony, ezt a biztonsági érzetet adaptálhatjuk akár a párkapcsolatunkra is.
A veszteség feldolgozásának aktív oldala
Ha valamilyen veszteségélmény jut az eszünkbe, általában az „elszenvedőre” gondolunk, aki passzív áldozata a történteknek: elhagyták, megcsalták, átverték. Időnként azonban mi is okozhatunk veszteségeket (akár a partnerünknek is), amelynek feldolgozásáért nemegyszer mi, elkövetők vagyunk a felelősek. Természetesen egy pszichológusnak is lehetnek barátai, párkapcsolata. A szakember egyik férfi barátja elmesélte neki, hogy maga se tudja mi történt, de egy buli utáni reggelen nem a barátnője ébredt mellette, hanem egy ismeretlen lány. A fiú teljesen összezavarodott, hiszen szerelmes volt a lányba, jól működött a kapcsolatuk, meg sem fordult a fejében mással lefeküdni. Ám mégis megtörtént. Majd hozzátette, hogy már el is mondta a barátnőjének. Gergely baráti énje erre kifakadt: „Micsoda? Minek mondtad el?”
Ezzel szemben, ha pszichológus szerepében hall egy ilyen történetet, maximum ennyit reagált volna: „Milyen érvek mentén jutottál arra a következtetésre, hogy érdemes megosztanod ezt a barátnőddel?” Érezhetjük a kettő hozzászólás közötti különbséget. Az első megnyilvánulás teljesen személyes, indulatokkal teli, és levonhatjuk a barát véleményét is. Míg a terapeutának ilyet szinte sosem szabad tennie.
Pártatlanul kell a dolgokhoz állnia,
így segítve a kliens önálló döntésének meghozatalát. Gergely álláspontjából mindazonáltal átjött: barátja vallomását felelősségáthelyezésnek tartotta, a megcsalással kapcsolatos gyászmunkát pedig szerinte neki kellett volna elvégeznie, nem pedig közösen a párjával.
„A pszichológus profi, a párod nem?”
Még a legnagyobb jóakaratunkban sem biztos, hogy mindenben tudjuk támogatni a másikat, hiszen egy professzionális segítőnek is három szerepe van: ember, grandiózus segítő és szakember. Az utolsóval társként nem mindig rendelkezünk, ilyenkor érdemes rábízni egy hozzáértőre a feladatot, hogy hozzá forduljon partnerünk, ne tőlünk várja a megoldást.
Titkok
„Mi történne, ha kiderülne a párunkról, hogy egy gyilkos?” – az extrém felvetés, melyet a Dr. House sorozat egyik karaktere adott, meglepően hatott, de az előadónak pont ez volt a célja. Az elköteleződés személyes dimenziója arról szól, hogy a társunkat „mindenével, még a számunkra láthatatlan, ismeretlen részeivel is” együtt elfogadjuk. Ha valamilyen rejtett titkunk kerül elő a kapcsolatban, az akár a személyes elköteleződésünket kérdőjelezheti meg. Ám, ha pozitív válasz érkezik erre, akkor amolyan – Gergely szavaival élve – „intimitásflashként”, csúcsélményként is átélhetjük az elfogadás élményét.
A szakember összefoglalásként elmondta: „Fontos lemondanunk a teljes kontrollról a párunk és a kapcsolatunk felett. Meg kell értenünk: lehet olyan, amit nem tudunk megbeszélni együtt.” De ha ez zavaróvá válik, még mindig felkereshetünk egy terapeutát!
***
A Be Smart Klub legközelebbi előadása január 9-én lesz! Bővebb információt itt találnak!
