„Jól érzem magam!” – egyénenként változhat, hogy kinek mit jelent ez a mondat. A Stanford Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy országonként van-e különbség abban, ki hogyan szokta inkább jól érezni magát, és ez miként függ össze a testi-lelki egészséggel?

A pozitív érzelmi állapotok a jobb testi egészséghez is hozzájárulnak, legalábbis a nyugati társadalmakban végzett tanulmányok ezt mutatják. Az olyan kifejezések azonban, mint „pozitív érzelmi állapot”, vagy „jól érzem magam”, kultúránként eltérő jelentéssel bírhatnak. Az Egyesült Államokban ezt sokkal inkább az olyan tevékenységekhez kötik, melyek úgynevezett magas arousal (a szervezet általános izgalmi és éberségi állapota) szinttel járó pozitív állapotot (HAP – high arousal positive states) idéznek elő, mint például egy kiadós testedzés vagy egy összejövetelen való részvétel, sok ember társaságában. Japánban ugyanakkor sokkal inkább az alacsony arousal-szinttel járó pozitív állapotokat (LAP – low arousal postivite states) részesítik előnyben és tartják kívánatosnak az emberek, vagyis számukra a „jól levés” inkább olyan tevékenységekhez kötődik, mint egy relaxáló fürdő vagy az imádkozás.

Sokféleképpen lehet tehát magunkat jól érezni, és azon túl, hogy ez természetesen egyéni személyiségtényezők függvényeként is alakul, kultúránként is eltérő. Így aztán felmerülhet a kérdés:

ha mástól érzik jól magukat az emberek, akkor a testi egészségükre is más tevékenységek fognak pozitív hatást gyakorolni?

Ezt a kérdést tették fel a Stanford Egyetem kutatói, eredményeiket pedig az Emotion nevű folyóiratban publikálták, melyek nem teljesen az előfeltevéseiket igazolták.

Magali Clobert és munkatársai egy viszonylag nagy elemszámú mintán dolgoztak, hiszen 640 amerikai és 382 japán állampolgár két különböző időben felvett felmérési adatait vették alapul. Az amerikaiak némiképp képzettebbek és valamivel idősebbek voltak, mint a japánok, de összességében mindkét minta vizsgálati alanyai egy iparosodott és modern társadalomból jöttek, magasan iskolázottnak és középkorúnak számítottak – emelkedett felül Clobert a két minta apróbb különbségein.

Önbevallásos jólléttől a biológiai markerekig

A kutatásban felmérték a résztvevők HAP- és LAP-állapotokkal kapcsolatos tapasztalataikat, illetve azt, hogy mennyire jellemzik a mindennapjaikat olyan tevékenységek, melyek a két állapot előidézésére alkalmasak – például hányszor látogatnak el sok résztvevős bulikba vagy mennek el edzeni (melyek a HAP-állapothoz köthetők), és milyen gyakran imádkoznak, meditálnak vagy időznek el egy szép tájat szemlélve. A résztvevőket megkérdezték a testi és lelki jóllétükkel kapcsolatban is, amiről önbevallásos alapon nyilatkoztak, továbbá biológiai mérések is történtek, hiszen néhány hónappal később (ez volt a második mérési időpont) olyan biológiai markerek is bevizsgálásra kerültek, mint az egyének koleszterinszintje, testtömegindexe, valamint egy gyulladáskeltő citokin, az IL-6 szintje a szervezetükben. Ennél a második mérési pontnál ismét nyilatkoztak az élettel való elégedettségről, alvási szokásaikról, szubjektív testi és lelki jóllétükről, valamint a HAP- és LAP-állapottal kapcsolatos tevékenységeikről.

Az eredmények egy része az elvárások mentén alakult: a magas aktivációs szinttel járó tevékenységek csak az USA-ban jártak együtt és jósolták be a jobb testi egészségi állapotot, mint például alacsonyabb testtömegindex és IL-6 szint, továbbá kevesebb alvási probléma és testi fájdalom. A japán emberek tehát hiába végeztek HAP-tevékenységeket, az nem volt kimutatható hatással sem testi, sem lelki egészségükre. Az alacsony arousalt kiváltó aktivitások tekintetében azonban már közel sem ennyire tiszta a kép.

Habár az az eredmény, miszerint a több LAP-állapothoz kötődő viselkedés erősebb kapcsolatban áll a testi egészséggel Japánban, hozta a papírformát, meglepő módon ugyanezek az aktivitások mégis az amerikaiak körében jósolták be erősebben a pszichológiai jóllétet, nem Japánban.

Ráadásul a LAP-tevékenységek a gyulladáskeltő citokinek kedvezőbb szintjével is együttjártak az USA-ban. Így aztán az elején felvetett kérdésre, miszerint kultúránként más tevékenységek járulnak-e hozzá a testi egészségünkhöz, egy „részleges igennel” felelhetünk – összegeztek a kutatók.

Megjegyzendő, hogy érdekes változóként beemelhető lehetne egy ilyen vizsgálatba az intovertált/extrovertált dimenzió is, hiszen az említett tevékenységek szeretete és preferálása a kulturális meghatározottságon túl ezzel a személyiségdimenzióval is összefügghet, és árnyalhatja a kapott eredményeket. Az is egy érdekes kérdésként merülhet fel, hogy Magyarországon vajon hogyan alakulnának ezek az adatok, és hogy a magyar emberek számára vajon inkább a HAP- vagy a LAP-aktivitásokkal kapcsolódik össze inkább a „jól érzem magam” élménye.

 

Forrás: Research Digest