A pszichológia születése – Wilhelm Wundt és a lipcsei iskola

Kit nevezünk „a pszichológia atyjának”? Ha ezt a kérdést feltennénk az utcán, egészen valószínűsíthető, hogy tízből kilencen Freudot vágnák rá válasznak, és a tizedik is csak akkor mondana mást, ha történetesen pszichológushallgató az illető. Pedig az igazság valóban máshol keresendő, egészen pontosan a 19. század végének Lipcséjében, ahol egy német tudós, Wilhelm Wundt tanári állást kapott a városi egyetemen.

Wundt 1832-ben született Neckarauban, egy Mannheimtől nem messze eső kis településen. Első diplomáját orvosként szerezte, karrierjét is ebben a szakmában kezdte el és alapozta meg. A praktizálásba azonban már nem vágott bele: sokkal jobban érdekelte őt a a kutatás, a kísérletek világa. Első híres-hírhedt vizsgálatainak egyike az volt, hogy bizonyos időszakokban fogyasztott sótartalmú ételeket, bizonyos időszakokban pedig teljesen kiiktatta azokat a napirendjéből, így ezen változók mentén tudta megvizsgálni saját vizeletének sótartalmát. Bár a kísérlet nem járt semmiféle szignifikáns eredménnyel, a tudomány mindenféleképpen profitált belőle, hiszen megágyazott Wundt későbbi experimentális pszichológiai elveinek, többek között az úgynevezett introspekciónak: vagyis annak a metódusnak, amikor a kutató a saját maga testével vagy viselkedésével kapcsolatban végez tudományos igényű vizsgálatot.

Elhivatottsága azonban nem szenvedett csorbát a következő évtizedekben sem (sőt, ő számít az egyik legdokumentáltabb, legtöbbet publikációt kiadott pszichológusnak, egészen a mai napig!), élettani tanulmányait is felhasználva egyre több, jobb és kiforrottabb kutatást vezetett, mígnem 1875-ben felkérték, hogy tanítson a Lipcsei Egyetem filozófiai tanszékén. Wundt megtalálta igazi helyét: a tanítás mellett kísérletek tömkelegét végezte el az iskola falai között, megteremtve egyúttal egy igazán pezsgő nemzetközi tudományos élet alapjait – nem is költözött már tovább más városba egészen az 1920-ban bekövetkező haláláig.

Egy új időszámítás kezdete

Kutatási elképzelései az orvostan és a filozófia keveredéséből születtek. A pszichológiához való egyedi megközelítését (ahogy ő nevezte: Experimental- und Völkerpsychologie, azaz kísérleti- és néplélektan) alapvetően határozta meg a természettudományokhoz és a bölcsészethez fűződő, párhuzamos elköteleződése.

A test, a lélek és az elme kérdéseinek integrált megválaszolására tehát létrehozta saját laboratóriumát – ennek évszámát, vagyis

1879-et tekintjük a pszichológiatudomány megszületésének.

Sok vagy kevés, nézhetjük bárhonnan, mindenesetre érdemes egy másodpercre elidőzni a gondolaton, hogy kedvelt szakmánk idén tölti be 142. életévét.

Megnyílt tehát Lipcsében a történelem első pszichológiai laboratóriuma – a kutatások pedig elsősorban reakcióidő-mérésekre fókuszáltak (például hogy gyorsabban reagálunk hangi ingerekre, mint a fényre), méghozzá a már fentebb említett introspekció technikájával. Ezen vizsgálatok során tehát egy személyben volt ő maga az alany és a megfigyelő is.

Ki kell hangsúlyoznunk, hogy ezt a mai kutatási kultúra már meglehetősen túlhaladott irányzatnak tartja,

ahogyan azt is, hogy eleinte még titkosítás nélkül, saját névvel voltak dokumentálva a vizsgálati személyek. Ez manapság abban a tudományos életben, mely hatalmas hangsúlyt fektet a titkosításra, a személyazonosság védelmére, teljességgel elképzelhetetlen. 

A wundti örökség 

Bár konkrét kutatási eredményei manapság már nem különösebben határozzák meg a pszichológiatudományt, módszertani újításai, paradigmaváltó személyisége miatt egyértelműen a lélektan legnagyobb és legfontosabb alakjai között kell, hogy emlegessük Wilhelm Wundtot.

Ahogy Kurt Danziger, német pszichológus fogalmazott róla: „Neve elválaszthatatlanul kapcsolódik a kísérleti pszichológia eredetével – ez még akkor is így van, ha nem tulajdonítható neki semmilyen tudományos felfedezés és eredeti módszertani újítás vagy bármilyen hatásos elméleti általánosítás.” Munkásságát fémjelzi számtalan tanítványa (közülük talán a leghíresebb a neves munkapszichológus, Hugo Münsterberg, valamint a „würzburgi iskola” atyja, Oswald Külpe), több, mint 500 publikációja, továbbá a Lipcsei Egyetem pszichológiai kara, mely a mai napig az ő nevét viseli, és melynek megalapításától egy komplett szakma tekinti a saját időszámítását. Márpedig ennél többet egy tudós életében valószínűleg kívánni sem lehetne.