A sejt nem felejt – Testorientált terápiák nyomában

A szomatikus, vagy testorientált terápiák egyre népszerűbbé váltak az elmúlt években, ugyanis a tudományos kutatások arra mutattak rá, hogy számos emléket, tapasztalatot, érzelmet sejtszinten tárolunk, tehát nem „minden fejben dől el”.

A testi feszültség érzését akkor is átélhetjük, ha szorongó gondolatok, látható okok nem tartoznak hozzájuk. Az is megeshet, hogy ésszerű, racionális gondolatokat formálunk, azonban a zsigeri feszültséget ezek sem írják felül. Gondoljunk csak bele, mikor mondtuk, vagy hallottuk utoljára: „nem tudom, miért érzem így magam”! A testorientált terápiák ezen elfojtott tartalmak „itt és most”-ba helyezésével kínálnak enyhülést.

A szomatikus terápiák mögött meghúzódó holisztikus elmélet szerint az elme, a test, a lélek és az érzelmek mind kapcsolatban vannak egymással.

Ennek eredményeként a múltbeli érzelmi és traumatikus eseményekre adott reakció, az ezekből fakadó feszültség hatással van a központi idegrendszerre, és változásokat okozhat a testben, a testbeszédben, gyakran megváltozott arckifejezéseket, gesztusokat és testtartást, vagy akár testi fájdalmat is.

A testorientált terápiák a test-lélek kapcsolat tudatosságát fejlesztő speciális, nonverbális módszerek alkalmazásával segítenek oldani a feszültséget, haragot, frusztrációt és egyéb érzelmeket, amelyek a múltbeli negatív tapasztalatokból rakódtak le a testünkben. Céljuk a testi fókuszra való átkapcsolás lehetőségének megteremtése, ezen keresztül pedig lelki ellenállóképességünk, rezílienciánk növelése.

           Beszélgetünk a testünkkel

Míg a verbális terápiák során elménken keresztül igyekszünk megérteni önmagunkat, a nonverbális, testélmény alapú terápiák során a testünkön keresztül közelítünk belsőnkhöz, gyakorlatilag „beszélgetünk” a testünkkel.

Hiszen a testünk folyamatosan velünk van, mindent tud, ami velünk történt, még a méhben és a terhesség alatt történtekre is emlékszik.

Olyan tartalmakat is megőriz, amelyek a „hagyományos értelemben vett”, explicit emlékezetünkben nem lelhetők fel. A testi emlékezet egy implicit memória, melynek lényege az automatikusság. Az implicit memória esetében nincs szükség tudatos erőfeszítésre egy emlék előhívásához. Elegendő egy ismerős mozdulat, helyzet, reakció, összefoglaló néven egy „trigger”, és testi emlékezetünk automatikusan aktiválódik. Ilyen módon,

testünkben tároljuk például a születés előtti és a születést követő két év emlékeit. 

Amikor testtudatos gyakorlatokat végzünk, a testi érzeteinket figyeljük és tudatosítjuk, illetve a különböző testi folyamatainkban bekövetkező változásokat észleljük. Ez történhet mozdulatlan állapotban, de akár mozgás közben is, attól függően, hogy milyen szomatikus terápiás irányzatról, módszerről van szó. Fontos megkülönböztetnünk a test-pszichoterápiás módszereket a testterápiás módszerektől. A testterápiás módszerek esetében nem pszichoterápiás eszköztárról van szó. Íme néhány módszer a teljesség igénye nélkül:

              Test-pszichoterápiás módszerek:

• Biodinamikus pszichoterápia (Gerda Boyesen)
• Karakteranalitikus vegetoterápia (Wilhelm Reich)
• Neoreichiánus pszichoterápia (Nick Totton és William West)
• Core Energetics (John Pierrakos)
• Hakomi (Ron Kurtz)
• Bodynamic Analysis (Lisbeth Marcher)
• Pszichomotoros terápia (Ajuriaguerra)
• Bioszintézis (David Boadella)
• Organizmikus pszichoterápia (Malcolm Brown)
• Fókuszolás (Eugene Gendlin)

              Testterápiás módszerek:

• Feldenkrais módszer
• Alexander módszer
• Rolfing
• Hellerwork
• Biodinamikus masszázs 

              Test-alapú megközelítés a trauma, sokk és egyéb stressz-zavar feloldására:

• Somatic Experiencing (Peter Levine)

           Mi aktiválódik bennünk és miért?

Felmerülhet bennünk, hogy vajon mégis mi aktiválódik bennünk, mi okozza érzékenységünket az aktuális helyzetben? Miért éppen az adott szituáció váltott ki bennünk valamit? Erre a kérdésre nem feltétlenül találjuk meg a választ, hiszen nem biztos, hogy egy feltűnő múltbeli történés áll a háttérben. Az, amire idegrendszerünk – vagy akár más szervrendszerünk – sejtszinten emlékszik és

ami aktiválódik, az nem maga a múltbeli történés, hanem a mi korábbi megélésünk, reakciónk az adott múltbeli történésre.

Csecsemőként, kisgyermekként egészen hétköznapi eseményekre – egy viharra, egy esésre, egy váratlan erős hanghatásra, egy kisebb balesetre vagy egy kisebb orvosi beavatkozásra – adott reakcióinkat automatikusan, impliciten, tudattalanul tároljuk, hiszen tudatos emlék még nem alakulhat ki az adott életkorban.

Felnőttként is számtalan mindennapi helyzetben – akár a tudatos kódolás mellett – sejtszinten is kódoljuk reakcióinkat, például egy kisebb, veszélytelennek tűnő autóbalesetre (koccanás), egy stresszes szülésre, egy invazív orvosi beavatkozásra, egy betegségre vagy egy hosszabb ideig tartó mozgásképtelenségre adott reakciónkat.

A felsorolt történésekre adott reakción kívül még természetesen számos egyéb helyzetre adott válaszreakció is lehet az oka annak, hogy később egyes helyzetekben, életünk adott szakaszaiban, vagy bizonyos környezetben testünkben aktiváció jön létre, és nem érezzük magunkat komfortosan vagy biztonságban, nem érezzük magunkat jól a bőrünkben, még ha nincs is feltűnő okunk, logikus magyarázatunk erre. Ilyenkor a testünk emlékeztet minket valamire, és figyelmeztetést küld, esetleg veszélyt jelez – függetlenül attól, hogy valóban fennáll-e a veszély lehetősége.

Amennyiben nem utasítjuk el, hanem odafigyelünk ezekre a jelekre, érzékennyé válhatunk testünk üzeneteire, kapcsolatot teremthetünk saját szervezetünkkel.

Esélyt kapunk arra, hogy felmérjük, valóban fennáll-e a veszély, vagy esetleg másról szólhat a testünk által küldött figyelmeztetés. Saját megélésünk, reakcióink tudatosságának növelése nemcsak testi-lelki állapotunkra, önismeretünkre, hanem másokkal való kapcsolatainkra is pozitívan hathat.

           Segíthet-e nekem a testorientált terápia?

Az elmúlt évek során a testtudatos terápiák hatékonyan segítették elsősorban azokat, akik valamilyen traumát szenvedtek el, azonban mára a testtudatos irányzat célcsoportja jelentősen bővült. Az irányzat lehetőséget kínál számunkra, amennyiben párkapcsolati vagy intimitással kapcsolatos nehézséggel küzdünk, biztonságérzetre vágyunk, motiválatlannak érezzük magunkat, perfekcionizmusunkon dolgoznánk, szülői készségeinket szeretnénk fejleszteni, gyásszal, krónikus fájdalommal, pszichoszomatikus tünetekkel, szorongással, depresszióval vagy egyéb érzelmi nehézségekkel küzdünk.