„Rengeteg szakirodalmat olvashatunk arról, hogyan alakulnak ki a fizikai sérülések, s hogyan lehet megelőzni őket, de ennek a jelenségnek a mentális része már sokkal hiányosabb” – kezdte előadását dr. Kalamár Hajnalka. A Szülők Akadémiája program által szervezet előadás-sorozat aktuális részén a szakpszichológus több oldalról is bemutatta a sérülés lehetséges okait. Az előadó kiemelte: nemcsak a fiatal sportolók tehetnek lépéseket a sérülés elkerülése érdekében, hanem maguk a szülők is nagy szerepet játszanak ebben. Tudósításunk.
Az előadás kellemes hangulatban telt, hiszen immár két éve dolgoznak együtt az előadók és az akadémia berkein belül sportoló gyerekek szülei. Dr. Kalamár Hajnalka szakpszichológus csaknem 15 éve foglalkozik sportolókkal, így az előadás alatt nemcsak szakirodalmi tényekkel példálózott, hanem saját tapasztalatait is megosztotta a hallgatósággal.
Apró lépések a tudatosság felé
Az előadó is tisztában van vele, hogy nem lehet elmenni szó nélkül a sérülések fizikai tényezői mellett. A leggyakoribb okok között a fáradtság, a túledzettség vagy éppen az aluledzettség, s ennek következtében a figyelem hiánya jelenik meg. A szakpszichológus ugyanakkor megjegyezte: a legtöbb sérülés a szezon elején és végén van. Előbbinél még nem elég edzettek vagy koncentráltak játékosok, utóbbinál pedig túl nagy lelki teher nehezedik a fiatal sportolókra. A szezon hajrájában már a fáradtság is kiütközik a játékosokon, éppen ezért figyelmeztetett a szakember az alvás minőségének a fontosságát. „Biztosak vagytok abban, hogy amikor lefekszik a gyereketek, akkor tényleg alszik?” – tette fel a kérdést a szülőknek. Egy apuka példáját említette, aki nemrég ismerte fel, hogy sportoló kisfia azért fáradt minden reggel, mert lefekvés után kezd el a tableten Facebookozni, játszani, ami több órán át eltarthat. Bár dr. Kalamár Hajnalka is elismerte, hogy a szülők nem tudják egész éjjel a gyermek alvását felügyelni,
A feleknek azonban mindenképpen érdemes beszélniük a témáról.
A szakirodalom szerint is ugyanis az éjfél előtti alvás sokkal jobban regenerál, ráadásul erősebben működnek ilyenkor a test öngyógyító mechanizmusai.
A következő téma, amit érintett az előadó, a táplálkozás és a folyadékbevitel jelentősége volt. A kevesebb folyadékbevitel következtében kevesebb vér jut az izmokba, amelyek ezáltal merevebbek lesznek, emellett a víz hiánya rossz mozgáskoordinációt eredményez, s ezáltal megnövekszik a sérülés valószínűsége. A táplálkozás kapcsán a szénhidrát és a fehérje fontosságát is hangsúlyozta a szakpszichológus. Szemléltetés ként egy egy kísérletet is megemlített. Egy börtönkísérlet keretein belül két csoportot alakítottak ki: az egyik hagyományos étrendet, míg a másik fehérjében gazdagabb étrendet kapott három héten keresztül. A kutatók azt találták, hogy utóbbi csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt az agresszivitás és a börtönön belüli konfliktusos magatartás. Ez a sportolókra vetítve egyértelmű: az agresszív magatartás a pályán is több sérüléshez vezethet. Az előadó szerint a gyermek táplálkozását annak 12-13 éves koráig képes a szülő erősen befolyásolni.
Az alvás és a táplálkozás tekintetében is a tudatosságot emelte ki Kalamár: „még ha csak apró, látszólag csekély dolgokról van is szó, ezek mozdíthatják el a sportolót az átlagos szintről a legmagasabb csoportba.”
Stresszfaktorok pályán kívül és belül
„Amikor a játékos rosszabb teljesítményt nyújt, sokkal gyakrabban sérül is meg. Hogy miért? Tapasztalatom szerint a fókuszvesztés az egyik oka ennek” – folytatta előadását a szakpszichológus. Akár iskolai és családi történések, edzői szigor vagy a párkapcsolati problémák is elterelhetik a fókuszt a sportról.
A legerősebb stresszfaktor bárki számára,
ha ki van szolgáltatva valaminek, de nem tud védekezni ellene, nem tudja kontrollálni. Ezekre a stresszhelyzetekre a szervezet kialakít bizonyos reakciókat, ilyen a fejfájás vagy a hányinger. A sejtszintű emlékezett révén minél gyakoribbak ezek a helyzetek, annál erősebb lesz a tünetképződés, amelynek következtében rosszabb lesz a teljesítmény, a sportoló pedig mindinkább eltávolodik a sporttól. Ezzel kapcsolatban említette meg a szakpszichológus a másodlagos betegségelőnyt, amely szerint a sérülés akár lehetőség is lehet arra, hogy a sportoló megússza ezeket a stresszhelyzeteket, legyen szó a mérkőzésről vagy a hibázás lehetőségéről. Ebben a helyzetben a játékos nemcsak felmentést kap a feladattól, hanem még mások sajnálatát és törődését is kiválthatja – ennek felismerése nemcsak a szülő, hanem az edző feladata is.
Természetesen a sportpályán a csapaton belüli események is elindíthatnak negatív mentális folyamatokat. A fiatalok kognitív térképe még alacsonyabb szintű – például nem látják előre, mi is lesz egy hét múlva. Tehát minél kisebb a gyermek, annál végérvényesebbnek tűnik számára egy vereséggel végződő mérkőzés. Nem tudja átlátni, hogy most ez egy rosszabb szakasz. Ilyenkor kell a szülőnek biztatni, lelkesíteni gyermekét vagy rávilágítani, hogy mindenkinek vannak gyengébb periódusai. „Nem mindegy, hogy a gyermek, amikor meghallja a sípot a meccs kezdetén, akkor a kudarcok és a bizonytalanság emlékei vagy az elhivatottság és a küzdeni akarás érzése keletkezik benne.”
Az előadás rámutatott arra, hogy a sportoló gyermekek vállaira nehezedő terhek egy részét a szülők is át tudják vállalni, tudnak nekik segíteni a minél gyorsabb és eredményesebb fejlődésben, valamint a sérülés megakadályozásában. A programsorozat következő előadása május 22-én lesz, amelynek címe „Hűség, bizalom, klublojalitás. Ezek jelentősége közvetlenül kapcsolódik a személyiség fejlődésében” lesz.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
