Előfordul, hogy érzéseinket és gondolatainkat legpontosabban az alkotás folyamatán keresztül tudjuk kifejezni. Ez akkor sincsen másképp, ha mentális betegség okozta élményekről van szó. Ilyenkor a kifejezéspszichológia módszereinek segítségével felfedezhetünk hasonlóságokat, diagnosztikus jegyeket a műveken. A skizofréniának sokszor különösen szembetűnő nyomai vannak a képzőművészeti alkotásokon. Vajon mik lehetnek ezek? Cikkünkből kiderül.
Van, amikor belső állapotainkat nem tudjuk vagy nem szeretnénk szavakkal kifejezni, szimbolikusan azonban képesek vagyunk megjeleníteni őket. Szubjektív állapotaink megnyilvánulhatnak rajz, festmény, szobor, költemény, de akár zenemű formájában is. Az így született alkotásokkal foglakozik a kifejezéspszichológia. Mivel ugyanaz a mentális betegség hasonló tünetekkel jár különböző betegeknél, így a szubjektív megélésben is lehetnek hasonlóságok. A pszichiátriai zavarok szimbolikus megnyilvánulásaival a kifejezéspatológia foglalkozik. Keresi az egyezéseket az azonos diagnózissal rendelkező személyek alkotásaiban. Célja, hogy alaposabban megértse a betegség alakulását, detektálni tudja a probléma aktuális státuszát, sőt a terápiás folyamatnak is részét képezheti az alkotómunka.
Skizofrén jegyek
A skizofréniával diagnosztizált páciensek alkotásain megfigyelhetünk bizonyos jegyeket, melyek a betegség jelenlétére utalhatnak. Ilyen például a klisészerű ismétlés vagy a rajzok fénymásolatszerű újrarajzolása. Gyakran jelennek meg a rajzaikon
üres, kitöltetlen, arc nélküli alakok befejezetlen körvonalakkal és hiányzó végtagokkal.
A skizofrén betegek emberrajzain sokszor hiányos a ruházat, félig vagy akár teljesen meztelenek lehetnek az alakok. Az ilyen befejezetlen, regresszív rajzok leginkább krónikus állapotban figyelhetőek meg. Nemcsak a kiüresedés lehet jellemző a skizofrén alkotásokra, akut pszichotikus fázisban rajzi hiperaktivitás is jelentkezhet. Egy ilyen képre tekintve az a benyomásunk támadhat, hogy a papírra már egy apró pont is alig férne rá. A rajz túlrészletezett, hihetetlenül aprólékos, többszörösen megerősített kontúrokkal tarkított. Sok rajta a satírozás és gyakori a tájképszerű ábrázolásmód. A skizofréniások faábrázolása is rendelkezik bizonyos karakterisztikumokkal. Legtöbbször kisebb méretű a fa, mint egy átlagos rajzon. A törzs csak egy vonal vagy egy nagyon szűk sáv, ami alul nyitott. Az ágak is általában egyszerű vonalak vagy egymáshoz közeli párhuzamosok, amelyek nincsenek lezárva, kevéssé hasonlítanak egy faágra. A rajzok mellett gyakran találkozhatunk kézírással is a skizofrén betegek alkotásain, ezekben sem ritkák az ismétlődő elemek.
Avignoni pergamenek
Opicinus Canistris (1296-1351) olasz származású pap volt, akinek a pergamenre rajzolt ábráit, térképeit és kódex illusztrációit az első skizofrén jegyekkel bíró alkotások között tartják számon. A fennmaradt életrajzi adatok és közel 200 oldalas naplója alapján gondolják a szakemberek, hogy ma skizofréniával diagnosztizálhatnánk őt. Alkotásai is ezt támasztják alá: rendkívül aprólékosak, visszatérő bizarr elemekkel tarkítottak. Messianisztikus pszichotikus víziói is megjelentek rajtuk. Canistrisnek az volt a téveszmés meggyőződése, hogy a megválasztott pápa helyett őt illetné jogosan ez a tisztség. Később a megbotránkoztató nézetei és pénzügyi visszaélései miatt eltávolították papi hivatalából. Ezután írnokként helyezkedett el az avignoni pápai bíróságon, ahol a hivatalos iratokat is gyakran illusztrálta skizofréniára utaló részletekben gazdag rajzaival. Így maradhattak fenn jellegzetes alkotásai.
Művészet a pszichiátrián
A 20. században a pszichiáterek elkezdtek felfigyelni a pácienseik rajzaira. Ekkor még nem létezett a mai fogalmaink szerinti művészetterápia. A legtöbb beteg spontán kezdett alkotni. Sokan verbálisan nehezen tudják kifejezni magukat, nem ritka, hogy a pszichiátriai betegeket ma is a festésen, rajzoláson keresztül ösztönzik kommunikációra. Ennek segítségével fejezik ki gondolataikat, érzéseiket, feszültségeiket. Néhány orvos gyűjteni is kezdte az érdekesnek talált képeket, szobrokat. Voltak, akik kiállításokat is rendeztek a darabokból. Adolf Wölfli alkotásai is így váltak világhírűvé. Wölfli aprólékosan kidolgozott, hangjegyekkel és szövegrészletekkel kombinált rajzaira orvosa, Walter Morgenthaler figyelt fel. Egy elmebeteg mint művész című könyvében ismertette meg a közönséggel skizofrén páciense művészetét.
Friedrich Schröder-Sonnensternt is különleges tehetségű művészként tartja számon a szakma. Eseménydús életútja során volt koldus, csempész, szélhámos ügyletekbe keveredett és alapított egy szektát is. Csalás, lopás és erőszak miatt többször is letartóztatták. 20 éves korában skizofréniát diagnosztizáltak nála, ezután elmegyógyintézetbe került. Ceruzával rajzolt képei részben ember, részben szörny figurákat ábrázolnak.
Skizofrén művészek
Vannak művészek, akiknek karrierjük későbbi szakaszára volt csak hatással pszichiátriai betegségük. Közéjük tartozik Franz Xaver Messerschmidt, akinél csak idősebb korában jelentkeztek a paranoid skizofrénia tünetei. Pszichotikus hallucinációi művészetére is hatással voltak. A pszichózis megjelenése után ábrázolásmódja megváltozott. Szokatlan, ijesztő grimaszoló torzókat kezdett készíteni. Egyes szakemberek úgy vélik, Louis Wain angol festőművész képeiben is skizofréniájának lefolyását követhetjük nyomon. Wain aktív éveiben sok száz macskarajzot készített. Kezdetben saját macskájukat festette le különféle szituációkban, hogy haldokló feleségének örömet szerezzen vele. Későbbi képein a macskák egyre absztraktabbá, aprólékosabbá, színesebbé, élénkebbé váltak. Ezek a képek már feszültséget, félelmet sugároztak, ami kezelőorvosa szerint egyre erősödő paranoid gondolatainak kifejeződései is lehetett.
Változás a kezelés hatására
A rajzelemzés a pszichiátriai diagnózis felállításában, illetve a differenciáldiagnózisban is hasznos eszköz lehet. Jól kiegészítheti a klinikai megfigyeléseket és más teszteket. A skizofrénia sikeres kezelésének előrehaladtával
a torz, bizarr, hiányos emberalakok befejezettebbé, teljesebbé, kidolgozottabbá válnak.
A képek kevésbé zsúfoltak, a vonalvezetés spontánabb lesz. Az ábrázolás realisztikusabbá válik. Fokozatosan eltűnnek a bizarr, patológiás tartalmi elemek a rajzokról. Láthatóvá válnak az emberalakok arcvonásai, végtagjai és ruha is kerül rájuk. Az ember-, illetve a szabadrajzok objektív mérőeszközei lehetnek a betegségben jelentkező állapotváltozásnak. A rajzok megváltozása jelezheti a javulást és az állapotrosszabbodást is. Jellegzetes és elkülöníthető rajzi jegyei vannak az akut pszichotikus fázisnak és a kompenzált állapotnak. Az emberrajzok sorozatos felvétele tehát a betegség változásának detektálásában is segítheti a klinikusokat.
