A korai években megélt nehéz helyzetekben kialakult sémák egyfajta túlélési stratégiaként funkcionáltak. Azonban a sémák ismétlődése felnőttkori párkapcsolatunkban már maladaptívnak, funkció nélkülinek bizonyul. De vajon miért vonzódunk a problémás kapcsolatokhoz? Miért választjuk a fájdalom újraélését? Tartsatok velünk, cikkünkből kiderül!

Régóta megfigyelt jelenség, hogy azok a gyermekek, akiknek a szülei alkoholisták voltak, felnőttként gyakran alkoholista partnert választanak. Az abúzust megélt gyermekek nem ritkán felnőttkori párkapcsolatukban ismét bántalmazás áldozatává válnak. Az a gyermek pedig, akit túlzó kontroll alatt tartottak a szülei, felnőttként hagyja majd, hogy párja uralkodjon felette. Számtalan más példán keresztül is megfigyelhető, hogy gyermekként megélt élethelyzetünk valamilyen módon ismétlődik felnőtt életünk során is, méghozzá a kapcsolatainkon keresztül. De vajon miért vonzódunk a problémás kapcsolatokhoz? Miért választjuk a fájdalom újraélését? 

Jeffrey Young pszichoterapeuta szerint a sémáinkban keresendő a válasz. Szerinte a

sémák olyan önsorsrontó érzelmi és kognitív mintázatok,

amelyek a gyerekkorban betöltetlen alapvető érzelmi szükségletekből alakulnak ki, és egész életünk folyamán ismétlődnek.

A sémák olyan hiedelmek, amiket önmagunkról és a világról alkotunk, és összeforrtak énérzetünkkel. Éppen emiatt igencsak nehéz őket feladni, még akkor is, ha fájdalmat okoznak. A maladaptív viselkedés pedig a sémára adott reakcióként alakul ki.

Young és kollégái a sématerápia konceptuális modelljében a kognitív viselkedésterápia, a kötődési, Gestalt, tárgykapcsolati, konstruktivista és freudista iskolák elemeit integrálták és bővítették ki. Youngék 18 sémát különböztettek meg. Vegyük szemügyre, hogyan szövi át problémás párválasztásainkat a leggyakoribbak közül négy séma: a függés-alkalmatlanság érzet, a behódolás, a feljogosítottság-grandiozitás, valamint az elhagyatottság érzése.

A függés-alkalmatlanság életcsapdája

A függés-alkalmatlanság séma által irányított viselkedésű személyeket gyerekkorukban nem tanították meg az önállósághoz szükséges készségekre. Szüleik mindent megcsináltak helyettük, és bizonyos helyzetekben a gyermekük helyett elvállalták a felelősséget. Első szárnynyitogatási próbálkozásaikat erősen megakadályozták, és sokszor helyettük hoztak meg döntéseket. Felnőtté válva az ilyen személyek abban a hiedelemben élnek, hogy képtelenek egyedül helytállni az életben, és végigkíséri életüket az inkompetencia érzése. Gyakran találnak maguknak olyan partnert, akik ezt a fájdalmas, de ismerős érzést erősítik bennük azáltal, hogy ők dominálnak a kapcsolatban, és mindent megtesznek helyettük. Az ilyen személyek identitásérzete gyakran teljesen egybeolvad a szüleikével vagy partnerükével, és soha nem alakul ki saját véleményük, érdeklődési körük vagy baráti társaságuk.

A behódolás és feljogosítottság-grandiozitás sémák kialakulása

Azoknál a gyermeknél, akiket büntettek vagy bűntudatot ébresztettek bennük, mikor kifejezték szükségleteiket, érzéseiket, preferenciájukat vagy igényeiket, a behódolás sémája alakulhat ki domináns mintázatként. Későbbi életük folyamán végletekig alkalmazkodnak más emberekhez. Fő hajtóerő bennük, hogy mindig mások kedvében járjanak, még akkor is, ha ez saját szükségleteik háttérbe szorításával jár. Saját igényeikről és vágyaikról ismétlődően lemondanak, önfeláldozásuk akár a mártírságig is elmehet. Nem ritkán választanak olyan partnert, aki velük ellenkezőleg annyira el van foglalva a saját igényeivel, hogy a párjáéval már nem is törődik. Az ilyen típusú énközpontú személyeknél a feljogosítottság-grandiozitás séma uralkodik. Ez a séma akkor alakul ki, amikor gyerekkorban a szülők nem húzták meg élesen a határokat, és nem tanították meg őket mások érzéseivel törődni. Nagy valószínűséggel elkényeztették őket, és azonnal megadták nekik, amit csak akartak, így nem alakult ki náluk a türelem és az önkontroll képessége. Felnőttként mindig dühbe gurulnak, ha nem kapják meg azonnal, amit akarnak.

Azoknál a gyereknél, akikben bűntudatot ébresztettek, mikor kifejezték érzelmi szükségleteiket, a behódolás sémája alakulhat ki domináns mintázatként. 

Az elhagyatottság hiedelme

A negyedik gyakori hiedelem az elhagyatottság sémája. Jellemzően akkor alakul ki, amikor gyerekkorban nem adatott meg egy stabil, biztonságos családi környezet. Az is előfordulhat, hogy az egyik szülő meghal vagy elhagyja a családot. Ha a korai fejlődés során valaki ilyen fokú magára hagyatottságot tapasztal meg, későbbi élete folyamán olyan erőssé nőhet benne az elhagyástól való félelem, hogy görcsös ragaszkodás alakulhat ki benne a kapcsolatai iránt.

Ezzel a görcsös viselkedéssel pedig – ironikus módon – éppen azt éri el, hogy a másiknak elege legyen belőle, és szakítson vele.

Az ösztöneinkkel szemben, az egészséges párválasztás felé

Ahogy a fentiekben is láthatjuk, a korai években megélt nehéz helyzetekben kialakult sémák egyfajta túlélési stratégiaként funkcionáltak. Azonban a sémák ismétlődése felnőttkorban, az azokra reagáló viselkedés már maladaptívnak bizonyul. Amikor két olyan felnőtt találkozik, akikben a bennük élő, érzéseiben megakadt gyermek egymás romboló mintázatait erősíti, azt sémafenntartó párkapcsolatnak nevezzük. Valamelyik fél viselkedése mindig „benyom egy gombot" a másikban, amely aktiválja a sémáját, és erre reagálva egy ismerős, ám fájó mintázat szerint viselkedik. Sokszor azért választunk tehát olyan partnert, aki erősíti a bennünk rejlő sémákat, mert ez belőlünk nagyon ismerős érzést vált ki. Egészséges mintázatok ismeretének hiányában pedig újra és újra lefutjuk az ismerős rossz köröket. Ahhoz tehát, hogy leküzdjük sémáinkat, sokszor ösztöneinkkel ellentétes módon kell viselkednünk.

A bennünk élő, súlyos sérelmeket átélt gyermekkel szemben legyünk empatikus türelemmel.

Az új, egészséges mintázatok kialakításában pedig segítségünkre lehet a Young-féle sématerápia, amely segíthet a személyiség működését átláthatóvá tenni, és a terapeuta által alkalmazott „empatikus szembesítés” már viszonylag rövid távon is sikereket ér el a személyiségfejlődés vonulatában.

Felhasznált szakirodalom

Young, J. E., Klosko, J. S. & Weishaar, M. E. (2010). Sématerápia. Budapest: Magyar Viselkedéstudományi Kognitív Terápiás Egyesület.

Young, J.E., Klosko, J. S. (2020). Fedezd fel újra az életed! Oriold és társai. Budapest.