A mozgás minden ember életében természetes, alapvető igény és cselekvés. A fogyatékkal élők esetében sincs ez másképpen. Sőt náluk akár kiemelt jelentőségű is lehet, amennyiben a sportot mint integrációs eszközt vizsgáljuk. Vajon a sport csak az ő életüket változtatja meg, vagy a társadalmi megítélésre is hatással van? Cikkünkből kiderül.
A fogyaték, az akadályozottság és a hátrány miatt kialakuló egyéni és társadalmi helyzetek multidimenzionálisnak tekinthetők; beszélhetünk róluk orvosi, élettani, pszichológiai, szociológiai és társadalmi vonatkozásban is. A probléma alapja azonban minden területen a kategorizáció kérdésköre, vagyis hogy
az adott kultúrában hol húzódik a határ az akadályozott és az ép között,
és mi a következménye annak, ha valaki az egyik vagy másik oldalhoz tartozik.
A fogyatékos lét korunk társadalmi problémájaként is felfogható, hiszen a fogyatékkal élők sok esetben a társadalomból kirekesztetten élnek. „A társadalom betegséggel, fogyatékossággal, deviáns csoportokkal kapcsolatos közgondolkodása, a számukra létrehozott intézmények és azok működése, a velük kapcsolatos jogszabályok, a velük szemben viseltetett kizáró vagy integráló attitűd az egyénektől leválasztott társadalmi konstrukciót tükrözik” – mondja Bányai Borbála szociológus.
A fogyatékkal élők esetében sokszor találkozhatunk az akadálymentesítés kifejezéssel, mely megmutatja, milyen testi, fizikai és társadalmi korlátokkal kell szembesülniük. Ahhoz, hogy a fogyatékkal élő emberek elkerüljék az inkompetencia érzését, elengedhetetlen, hogy a megfelelő életstílust válasszák, és alakítsák ki önmaguk számára. Ennek a választott életstílusnak gyakran része a mozgás és mozgatás, melynek fizikai előnyei mellett társas, illetve társadalmi hatásai is lehetnek. A rendszeresen végzett sporttevékenység növeli a kitartást, a teherbírást és a küzdőképességet, valamint jó hatással van a fájdalomtűrésre is.
Noha egyre több a törekvés az egyenlő bánásmód kialakítására, a fogyatékkal élő sportolók még mindig hátrányban vannak. Ez a sportolók díjazásában vagy akár sporteseményeik közvetítésében is megnyilvánul.
Vajon a Paralimpia változtat ezen a helyzeten?
A BBC brit médiacsoport közvélemény-kutatást végzett három hónappal a 2016-os paralimpia után, hogy felmérje az esemény hatásait. Kutatásukban arra keresték a választ, vajon változott-e a fogyatékkal élők megítélése a paralimpia óta.
Eredményeiből kiderül: az ép válaszadók 75 százaléka úgy véli, hogy hozzáállása pozitív irányba változott a sportesemény óta. A fogyatékkal élő kitöltők 76 százaléka pedig egyetért azzal az állítással, miszerint megítélésük az egyenlőség felé tolódott el a korábbi, negatív állásponthoz képest. Ez az eredmény jelentős változást mutat a paralimpiát megelőző évben készített felmérésekhez képest, melyben a fogyatékossággal élők egy ötöde másodrendűnek érezte magát.
Az általános hozzáállásra vonatkozó kérdés esetében pedig a következőképpen alakultak az eredmények:
A változás az emberek attitűdjében volt tapasztalható. Az attitűd nem más mint tárgyakhoz és személyekhez való érzelmi, kognitív és viselkedéses viszonyulás. Ez jellegzetes viselkedést eredményez: lehet megszerző vagy elhárító, kedvező vagy kedvezőtlen, azaz pozitív vagy negatív előjelű azon tárgyak vagy személyek irányába, amelyekkel összefügg. A Paralimpia hatására az emberek nyitottabban fordulnak a különböző kisebbségi csoportokhoz tartozó emberek felé, melyet a jövőben tovább kívánnak fejleszteni. Sebastian Coe a londoni szervezőbizottság elnöke is a társadalmi megítélés megváltoztatása mellett áll:
„Meg akarjuk változtatni a közvéleményt a fogyatékossággal kapcsolatban, ünnepelni a paralimpiai sport kiválóságát és köztudottá tenni, hogy a két játék egy egészet alkot.”
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
