A sport valójában fennmaradásért vívott küzdelem?

Az köztudott, hogy az előnyös tulajdonságok miként alakítják a fajok túlélését. Ha azonban mélyebbre ásunk a témában, felfedezhetünk egy váratlan összefüggést a sport és az evolúciós elméletek között. Cikkünkben feltárjuk, hogyan lehet a sport a genetikai alkalmasságunk megnyilvánulása. Megvizsgáljuk, miként fonódik össze a versenyzés és a siker iránti veleszületett vágyunk mélyen gyökerező evolúciós történelmünkkel.

Darwin, az evolúciós pszichológia kiemelkedő kutatója fogalmazta meg a fajok eredetének és a természetes kiválasztódásnak az alapelveit, melyek szerint azok, az egyedek által hordozott „hasznos” tulajdonságok terjednek el egy populáción belül, amelyek elősegítik az adott faj túlélését. Azok a tulajdonságok, amelyek nem járulnak hozzá a túléléshez, sőt akár ellentétes hatást váltanak ki, nem terjednek el, mivel az ezekkel rendelkező egyedek nem képesek hosszú távon fennmaradni.

Ilyen tulajdonság lehet például egy lepke színe. A fehér színű lepkék egy fehér virágokkal borított mezőn jobban el tudnak rejtőzni a rájuk leselkedő ragadozók elől. De ha valamilyen okból kifolyólag a környezetünk drasztikusan megváltozik, mondjuk átalakul a növényzet és szépen lassan lecserélődnek a fehér virágok lilára, azok az egyedek lesznek előnyben, akik lila színűek. Megeshet az is, hogy valamiféle véletlenszerű mutáció miatt az egyik utód valami új tulajdonsággal jön világra. Ez vagy ronthatja, vagy javíthatja is a túlélését. Az esetben, ha az utóbbi az igaz, ez a tulajdonság szépen lassan generációról generációra terjedni kezd a populáción belül. Így tudnak a fajok lassan, számtalan generációt átívelően alkalmazkodni a környezetükhöz és ezáltal fejlődni.

A versengés a fejlődés záloga

Minden faj szeretné fenntartani magát. Emiatt azt gondolnánk, hogy nincs fajon belüli versengés. Viszont az evolúció fintora, hogy egy faj akkor tud folyton alkalmazkodni környezetéhez, ha a „leghasznosabb” tulajdonságokkal rendelkező egyedek szaporodnak, így az ő génállományuk öröklődik tovább.

Egy faj pedig úgy tudja bebiztosítani a túlélését, ha fajon belüli versengést fenntartja.

Udvarlási szokásaink

A „hasznos” tulajdonságok vonzóvá fognak válni a fajon belül, így azok az egyedek, akik ezen tulajdonsággal rendelkeznek, nagyobb valószínűséggel találnak párt és nemzenek utódokat, tehát jó génjeik nagyobb valószínűséggel fognak elterjedni. Jó genetikája azonban az egyednek valahogy igazolnia kell az ellenkező nem számára. Emiatt alakultak ki a fajok udvarlási szokásai. Gondoljunk például a madarak táncára vagy tollazatuk mutogatására.

Ilyen igazolási eszköz lehet a sport is. Miért hozunk létre szabályokat, nem életszerű akadályokat, hogy ezeken az akadályokon emberek versengjenek egymással? Miért számít, hogy ki ugrik magasabbra, ki úszik gyorsabban vagy ki tud jobban csapatként összedolgozni és az ellenfél kapujába juttatni a labdát? Miért olyan lényeges, hogy ki az erősebb és viszi földre a másikat vagy tolja ki a kijelölt körből? Miért olyan élvezetesek ezek számunkra?

Sportteljestményünk a mi násztáncunk vagy színes tollazatunk.

A sport mint evolúciós dísz maradthatott fent, ami hozzájárul génjeink tovább örökítéséhez.

A sport mint evolúciós dísz

Az udvarlás tehát egy verseny, ahol azok kapnak több lehetőséget, akik valamilyen téren többet tudnak nyújtani fajtársaiknál. Ebben a versenyben összemérjük képességeinket, ügyességünket, erőnket, külsőnket. A sport egy dísz, egy ékszer az evolúció szempontjából. A sportokban legyőzött akadályok valójában nem élet-halál kérdések. Mondhatni feleslegesek.

Darwini perspektívából nézve azonban kijelenthetjük, hogy a sport egy olyan kulturális tevékenység, amely a státuszunk felmutatására szolgál.

Státuszunk pedig nagyon fontos szerepet játszik az egyén szaporodási sikerében. 

A sport mint genetikai jelző

A páva terebélyesebb, színesebb faroktollazatával mutatja meg szexuális riválisainak és potenciális partnereinek, hogy rátermettebb és genetikai állománya szempontjából szerencsésebb a többi jelöltnél. Tudatalatti szinten valami ilyesmit jelenhetett a sport is. A jó sportteljesítménnyel együtt járó tényezők, mint az izmok erőssége, az ügyesség, a stratégiai gondolkodás, a problémamegoldó képesség, az izomzati felépítés a pályán sokak számára láthatóvá válnak. Ezek a tulajdonságok mind nagyon jól örökíthetőek, ezért a kiváló sportteljesítmény evolúciós szempontból egy kiemelkedően jó genetikai állományra utal, ezáltal pedig vonzóvá válik.

A fentiek alapján tehát tekinthetünk a sportra az evolúciós udvarlási szokások modern formájaként is.

A sport a „hasznos” tulajdonságok bemutatását, ezáltal szexuális kiválasztódás sikerességét  is hivatott szolgálni. A sportnak mint evolúciós dísznek pedig az a funkciója, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy génjeink hordozzák azokat a kvalitásokat, amelyek lehetővé tették fajunk fentmaradását.