Érzelmi kimerültség, erőtlenség, elhidegülés és az érzés, hogy már nem vagyunk képesek hatékonyan ellátni a feladatainkat – ezek mind-mind a kiégés tünetei. A kiégés, vagy más néven a „burnout” egy végállapot, amelyet egy még visszafordítható folyamat előz meg. A folyamatnak külső szemmel könnyen felismerhető jellemzői vannak, ám a leginkább veszélyeztetett személyek gyakran csak túl későn veszik észre, hogy baj van. Melyek a kiégés első jelei? Miből vegyük észre, hogy változtatnunk kell?

A burnout egy olyan krónikus stresszállapot, amely az egyén fizikai és érzelmi kimerüléséhez, cinizmushoz és a hatékonyság érzésének csökkenéséhez vezet. Ha valaki „kiégett”, akkor már sem személyesen, sem szakmai szinten nem képes hatékonyan működni. Ezt az állapotot azonban nem kell megvárnunk ahhoz, hogy felvegyük a harcot a problémával, a burnout nem hirtelen következik be. A jelenség összetett és lassan szivárog be a mindennapjainkba, és ha alapvetően pörgősek vagyunk, magas elvárásokat támasztunk magunkkal szemben,

vakok lehetünk a problémára.

Érdemes néha megállni egy pillanatra és „meghallani” testünk és elménk üzeneteit, mert annak ellenére, hogy tudatosan nem foglalkozunk a kimerültségünkkel, szervezetünk folyamatosan jelzéseket küld nekünk. Ha tudjuk, mi az, amit észre kell vennünk, egy fokkal közelebb kerülünk a megoldáshoz.

A kiégés első vészjósló jelei, avagy vedd észre, ha kimerültél!

Fontos meglátnunk, ha a fáradtságérzésünk krónikus szintre lépett. Ha már egy kiadós alvás sem győzi le a fáradtságunkat, és egész nap kimerültnek érezzük magunkat, érdemes feltennünk a kérdést: vajon ráléptünk-e a kiégés felé vezető útra. Ha nap mint nap azon kapjuk magunkat, hogy rettegünk a következőkben ránk zúduló feladatoktól, és hosszú ideje már csak túl akarjuk élni a perceket, órákat, akkor eljött az ideje a változtatásnak.

Az állandó kimerültség érzése mellett az inszomnia is egy erős tünete a kiégésnek – ha hosszú ideje képtelenek vagyunk a pihentető alvásra,

ideje komolyan vennünk a testünk jelzéseit.

Ha képtelenek vagyunk kikapcsolni, a munkahelyen tapasztalt nehézségek könnyen beszivároghatnak az otthon töltött időnkbe. Az alvásra való képtelenség mellett több fórumon is üzenhet nekünk a szervezetünk: szapora légzés, szúró érzés a mellkasban, gyomorpanaszok, étvágytalanság, gyakori fejfájás, szédülés – ezek mind-mind intő jelek. A kimerültségünk pedig nem ritkán gyakori megbetegedésekhez is vezethet, mivel ezt az állapotot az immunrendszerünk is megérzi.

Ha komolyabbra fordul a helyzet, szorongás és depresszió is kialakulhat nálunk. A szorongás és/vagy depresszió állapotában pedig professzionális segítség nélkül nagyon kicsi az esélye annak, hogy képesek legyünk változtatni a helyzetünkön.

Érdektelenség, pesszimizmus és zárkózottság – a veszélyes triász

Ha egyre kevesebbszer van kedvünk bemenni dolgozni, egyre többször próbálunk meg megúszni egy-egy feladatot, és amint tudunk, megpróbálunk eljönni a munkahelyünkről, tegyük fel a kérdést: valóban így akarjuk tölteni a mindennapjainkat? Ne várjuk meg, amíg már az is zavar minket, ha a munkatársunk kérdez tőlünk valamit, vagy amíg inkább késve ebédelünk, nehogy beszélgetnünk kelljen valakivel. Ha az egész hetet egy egybefüggő „szomorú hétfőnek” érezzük, az nem lehet kívánt állapot.

Hosszú munkanapok és túlórák ellenére sem vagy hatékony?

A krónikus stressz lehetetlenné teszi, hogy a munkahelyeden töltött hosszú munkaórák ellenére is produktív légy. Úgy érezheted, hogy teljesen mindegy, mennyit dolgozol, sem te, sem mások nem lesznek elégedettek a munkáddal.

A kiégést nem lehet elég komolyan venni. Fontos tudni, hogy

a kezeléséhez nem elég egy pár nap pihenő, mint mondjuk egy megfázásnál.

Ha a szervezeted üzeneteiből egyértelműen az rajzolódik ki, hogy baj van, akkor lépj, mielőtt túl késő lenne!

Kezdd azzal, hogy minden nap legalább egy pár percet arra szánsz, hogy megvizsgálod magad! Ha az adott pillanatban egy-egy feladat halaszthatatlannak is tűnik, tedd fel a kérdést: „Számítani fog ez egy év múlva? Valóban annyira fontos ez a feladat, hogy saját magam elé helyezzem?”. Az apró lépések is rengeteget számítanak – ha egy picivel erősebb határokat szabsz, és csak eggyel többször mondasz nemet, mint eddig, akár komoly hatást is elérhetsz.