Nemcsak fizikailag lehet bántalmazást elszenvedni egy kapcsolatban. A szavak és az érzelmi manipulációk hatásukat tekintve nagyon hasonló fájdalmat okoznak, mint a tettleges erőszak. A kimondott szavaknak hatalmuk van és nemcsak gyógyítani, de ártani is tudnak. Milyen jelekből ismerhetünk rá a verbális abúzusra? Hogyan lehet ellene védekezni?

A verbális abúzus az egyik legnehezebben felismerhető bántalmazási forma. Akár azért, mert rejtett módon, a komolytalanság álarcába csomagolva jelentkezik, akár túlzó manipulatív mivolta miatt. Akárhogy is, közös tényező, hogy tönkreteszi az áldozat önbecsülését és megkérdőjelezi a valóság észlelését. Sokan azért ragadnak bent egy érzelmileg bántalmazó kapcsolatban, mert

nem akarják elhinni, hogy valóban megtörténik velük.

Ilyen helyzetekben könnyebb azzal nyugtatni magunkat, hogy „biztos nem úgy értette”, illetve „tulajdonképpen jót akar”. Bár a kapcsolati bántalmazás esetében legtöbbször párkapcsolatra gondolunk, ugyanúgy előfordulhat barátságokban, családban vagy akár a munkatársak között is. A bántalmazó fél kontrollt szerez az áldozat felett az elszigetelésen és elhallgattatáson keresztül. Az elszenvedő hiába érzi, hogy sérül a kapcsolatban, sokszor túlságosan fél megszakítani a viszonyt.

Láthatatlan sebek

Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a fizikai és az érzelmi fájdalom – például egy szakítás vagy társas kirekesztés – ugyanazokat az agyterületet aktivizálják. Szubjektív tapasztalati szinten tehát tulajdonképpen mindegy, hogy a verbális abúzus után nem maradnak rajtunk kék-zöld foltok, ettől még az

nem múlik el nyomtalanul.

Ha a verbális abúzus súlyos és folyamatos, leépülhet az áldozat önértékelése és önértelmezése egyetlen heg vagy zúzódás nélkül. A szenvedő fél egyre kevésbé tartja magát értékesnek, csökken az önbizalma, miközben kételkedni kezd saját képességeiben. Idővel a kritikák és megjegyzések annyira a részét képezik az áldozat önértékelésének, hogy nem látja magát reálisan. Szépen lassan beépülnek az önmagáról alkotott képbe és azonosul a bántalmazó nézőpontjával. A verbális abúzus csapdába ejti az áldozatot, aki könnyen úgy érezheti, hogy más számára sem lehet jó, éppen ezért nincs ereje kilépni a kapcsolatból. A személy teljes kapcsolati hálójára hatással van, hiszen az élet minden területén elkezd kételkedni, hogy vajon a másik fél valóban kedveli-e és értékesnek tartja-e őt. Ez az érzés könnyen elszigetelheti a többiektől. Ráadásul egy hosszú távon fennálló érzelmi bántalmazás növelheti a depresszió és a szorongás kialakulásának esélyét, ami akár étkezési rendellenességeket, gyomorfekélyt vagy alvási problémákat is okozhat.

Gyakran a szégyen miatt nem beszélnek az áldozatok.

Az érzelmileg bántalmazó kapcsolat kezelésének első és legfontosabb feltétele a felismerés. Ha verbális abúzus bármely aspektusát tapasztaljuk,

a továbblépéshez elengedhetetlen a beismerés.

Ahhoz, hogy valaki visszaragadja magához életének irányítását, őszintén szembe kell néznie vele, hogy min ment keresztül. Ezt követően több lehetséges stratégia is van, ami segíthet túljutni a verbálisan bántalmazó kapcsolaton.

Legyen a saját mentális-fizikai egészséged az első és ne magadat hibáztasd!

Ilyen helyzetben tudatosítani kell, hogy a saját igényeink prioritást élveznek. El kell engedni azt a belső megfelelési vágyat, ami az idők során a bántalmazó fél irányába kialakult. Érdemes keresni olyan elfoglaltságokat, amik

elősegítik a pozitív gondolkodást és megerősítik, kik is vagyunk.

Ez lehet valamilyen önismereti foglalkozás, de akár egy új hobbi, ami rólunk szól és csak a miénk. Ezeken az egyszerű lépéseken keresztül megtapasztalhatjuk, hogy tudunk gondoskodni önmagunkról és erősítik a bántalmazásban sérült önbecsülésünket! A verbális erőszak következményeként hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy velünk van a baj. Hiszen miért másért viselkedne így velünk valaki, aki szeret minket? Fontos ilyenkor felmentenünk magunkat és abbahagynunk az önostorozást valami miatt, ami felett nincs hatalmunk.

Húzz határokat és ne félj hátat fordítani!

Talán a legnehezebb lépés, hogy tisztáznunk kell a másik féllel mit tehet meg velünk, mit nem. Fel kell vállalnunk, hogy többé nem kiabálhat, nem sértegethet és nem használhat lebecsmérlő címkéket velünk szemben.

Segíthet, ha felhívjuk a figyelmét a következményekre.

Csak olyan határokat szabad meghúznunk, amikhez tartani tudjuk magunkat. Tehát ha a továbbiakban sem változik a kommunikáció stílusa, akkor valóban véget kell vetnünk a beszélgetésnek, el kell hagynunk a szobát. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy nem mindenkit lehet „megmenteni”. Egy hosszú távú, verbálisan abuzáló kapcsolatban valószínűleg nem fog megváltozni a bántalmazó hozzáállása attól, hogy igyekszünk megfelelni neki, a kedvére tenni. Sőt. Érdemes magunkat emlékeztetni, hogy az egyetlen személy, akinek a viselkedéséért felelősek vagyunk, az önmagunk.

Építs biztonsági hálót és mindig legyen menekülési útvonal!

Ha felismertük a problémát, bármilyen fájdalmas, de el kell kezdeni beszélni róla. Bár ilyenkor sokszor a szégyen és

a megalázottság érzése visszatartja az áldozatot a kibeszéléstől, ez csak tovább ronthatja a helyzetet.

Éppen ezért hasznos ha a történteket megosztjuk egy megbízható baráttal, családtaggal vagy akár szakemberrel. Igyekezni kell minél több időt tölteni olyan személyek társaságában, akik valóban szeretnek és támogatnak minket. Ez a kapcsolati háló segít csökkenteni az elszigeteltség és magányosság érzését, ráadásul új nézőpontból világíthatja meg a szituációt. Nagyon nehéz hátat fordítani valakinek, aki fontos számunkra, még akkor is, ha szenvedünk a kapcsolatban. Ennek ellenére  számolnunk kell a lehetőséggel, hogy amennyiben nem képes változtatni a viselkedésén, búcsút kell venni tőle. Egy verbálisan bántalmazó kapcsolat ugyanolyan káros hatásokkal lehet az egészségünkre, mint a fizikai abúzus. Minden helyzet más és más, de adott esetben fel kell vállalni, hogy a kapcsolat megszüntetése az egyetlen megoldás!

 

Felhasznált szakirodalom Eisenberger, N. I. (2012). The pain of social disconnection: examining the shared neural underpinnings of physical and social pain. Nature Reviews Neuroscience13(6), 421. Follingstad, D. R., Rutledge, L. L., Berg, B. J., Hause, E. S., & Polek, D. S. (1990). The role of emotional abuse in physically abusive relationships. Journal of family violence5(2), 107-120. Kross, E., Berman, M. G., Mischel, W., Smith, E. E., & Wager, T. D. (2011). Social rejection shares somatosensory representations with physical pain. Proceedings of the National Academy of Sciences108(15), 6270-6275.