A szerencsejátékba való bevonódás mértékét a játékosok hibás gondolatai, téves következtetései nagymértékben megnövelhetik. A különféle irracionális sémák kontrollvesztett állapotot okozhatnak, ez pedig drasztikus életminőségbeli romláshoz vezethet el. Cikkünkben a kóros játékszenvedélyt megalapozó jellegzetes kognitív folyamatokat mutatjuk be. Tartsatok velünk!
Az egyik legelterjedtebb definíció szerint szerencsejátéknak nevezünk minden olyan játéktevékenységet, amely során fogadást kötünk egy olyan eseményre, melynek kimenetele véletlenszerű tényezők által meghatározott. Ebben az értelemben véve szerencsejátéknak tekinthető például a sportfogadás, a különféle számsorsjátékok és a rulett is.
A szerencsejátékban résztvevő személyek természetesen nagymértékben különböznek egymástól a játékba való bevonódottság mértékét tekintve, a vonatkozó szakirodalom ez alapján két nagy kategóriát különít el: a játékban való közösségi részvételt, valamint a mértéktelen használatot. A szórakozást, kikapcsolódást szolgáló használatot kontrollált szerencsejáték-tevékenység jellemzi, amely például abban nyilvánul meg, hogy a játékos egy nagyobb veszteség után spórolásba kezd, és nem a veszteségeit kezdi el üldözni.
Ezzel szemben a mértéktelen játék impulzív jellegű, kontrollálatlan, amely erőteljes társas elszigetelődéshez is vezethet. A továbbiakban a patológiás szerencsejáték főbb ismérveit mutatjuk be, ezt követően pedig azokkal a hiedelmekkel, megalapozatlan gondolatokkal foglalkozunk, amelyek elősegítik, hogy a játékosok huzamosabb ideig a játékban maradjanak, akár súlyos veszteségeik ellenére is.
A függőségek típusai
Minden olyan viselkedés szenvedélybetegségnek tekinthető, amelyet az egyén képtelen kontrollálni, tartós, visszatérő, és erőteljes negatív hatást gyakorol mind az érintett személyre, mind pedig az érintett környezetére nézve (például a függő személy elhanyagolja a családját a fokozódó játékszenvedélye miatt).
A szakirodalom alapján a függőségeket két nagy csoportba lehet sorolni. Elkülönítünk egymástól kémiai szerek által okozott függőséget és viselkedéses addikciókat. Viselkedéses függőségek általában olyan hétköznapi tevékenységekkel kapcsolatban alakulnak ki, melyek a mindennapi életben természetesnek számítanak: ilyen például a játék, a munka, az evés és a sport is. Azonban amennyiben ezek a cselekedetek túlságosan nagy hangsúlyt kapnak az egyén életében, és kóros formát öltenek, akkor már addiktív magatartásról beszélünk. A viselkedéses függőségek közé tartozik például a munkafüggőség, a testedzésfüggőség, az internetfüggőség és a szerencsejáték-zavar is.
A kóros játékszenvedély jellemzői
A patológiás szerencsejáték súlyos, krónikus jellegű probléma, mely az érintett személy életének személyes, társas és foglalkozásbeli működését is jelentős mértékben károsítja. A függő személy teljesen elszigetelődhet a családjától, a barátaitól, problémái léphetnek fel a munkahelyi teljesítőképességét illetően, valamint amikor az egyénnek már nincs más lehetősége a pénszerzésre, akkor illegális cselekedeteket is elkövethet.
A kóros játékszenvedély alapvető jellegzetességei közé tartozik a zavar progresszív jellege: az egyén a korábbi elképzelésétől eltérő módon, lépésről-lépésre egyre inkább belemerül a szerencsejátékba; fokozatosan veszti el a játéktevékenysége feletti kontrollt. Jellegzetes lehet emellett az is, hogy annak érdekében, hogy a függő személy a korábban átélt kellemes, euforikus hatást elérje, ahhoz egyre nagyobb és nagyobb tétekkel kell játszania. Megjelenhetnek továbbá megvonási tünetek is, amelyek például alvászavarban, vagy ingerlékeny hangulati állapotban juthatnak kifejezésre.
Jellemző lehet a folyamatos sóvárgás érzése, a szerencsejáték, mint jól bevált érzelemszabályozó stratégia használata, valamint az is, hogy az érintett tagadja betegségének problémás voltát. Mindezek mellett általános jelenség lehet a veszteségek üldözése is. Súlyosabb esetben előfordulhat az is, hogy az egyén egy számára fontos kapcsolatot vagy karrierlehetőséget a játékszenvedélye miatt jelentős mértékben veszélyeztet.
Szerencsejátékosok jellegzetes hiedelmei
A kóros játékszenvedéllyel küzdőknél számos olyan irracionális, alaptalan gondolati tartalom, téves következtetés jelenik meg, amely elősegíti azt, hogy a szerencsejáték akár súlyos veszteségek ellenére is fennmaradjon. Sok esetben megfigyelhető, hogy a játékosok saját képességeiket jelentős mértékben eltúlozzák: azt gondolják, hogy a játék kontrollálható, bejósolható. A saját képességek túlértékelése legtöbb esetben a stratégiai típusú játékok esetén fordul elő.
A stratégiai típusú szerencsejátékok (mint például a tippmix vagy a lóverseny) során kifejezett lehet az az illúzió, hogy amennyiben ismerjük az aktuálisan egymással megmérkőző csapatokat, játékosokat, akkor ennek fényében bejósolható a párharc kimenetele. Ebben az esetben a játékos korábbi tapasztalatai, saját képességeiről alkotott hiedelmei, tudása azt a látszatot keltheti, hogy a szerencsének, a véletlennek nincs szerepe a játék során.
Emellett fontos megemlíteni a „játékos tévedése” jelenséget is, mely az egyén azon hiedelmére utal, hogy a hosszú, súlyos veszteségekkel tarkított periódusokat győzelmeknek kell követniük. Tehát például, ha tízszer egymás után vesztettünk, a tizenegyedik alkalommal már nyernünk kell. Ez azonban teljes mértékben téves gondolkodás, hiszen a tizenegyedik alkalom során is ugyanúgy 50% esélyünk lesz a győzelemre, mint a korábbi tíz játék során.
Problémát okozhat a veszteségek átkeretezése is. Ez azt jelenti, hogy a függő egyén a korábbi veszteségeket tanulási folyamatként definiálja, amely azt hivatott elősegíteni, hogy a személy a későbbiekben nagy mennyiségű pénzt legyen képes nyerni. A veszteségek tanulási folyamatként való értelmezése egyfajta elhárító működést is jelent azzal a kellemetlen érzéssel szemben, ami egy komolyabb pénzösszeg elvesztése esetén jelenhet meg.
Megfigyelhető az emlékezet szelektív működése és a különféle prediktív képességek birtoklásának a képzete is. A szelektív memóriaműködés annyit jelent, hogy az alkalmi győzelmekkel összefüggő emlékek előhívása könnyebben és gyorsabban valósul meg, mint a kellemetlen, vesztes játszmák felidézése. Ez megint csak azt eredményezheti, hogy a személy a sorozatos veszteségek ellenére bennmarad a játékban.
Alapvető tévedés lehet továbbá az is, hogy a játék kimenetele bizonyos, szerencsejátékkal össze nem függő tényezők alapján bejósolható. Ilyen esetben a szerencsejátékos egyén például úgy gondolkodik, hogy „amikor legutóbb napos volt az idő, akkor sok pénzt nyertem; és mivel ma is szép idő van, ha játszom, biztosan nyerni fogok”.
Ide tartozó babonás hiedelem lehet az is, hogy „ha játék előtt imádkozom, akkor nyerni fogok” vagy az a fajta elgondolás is, hogy „ha a játék közben a szerencsehozó nyakláncomat viselem, akkor biztosan nem veszíthetek”. De a kóros szerencsejáték-tevékenységet folytató személyek jellegzetes gondolkodási sajátossága lehet az tévhit is, hogy a szerencse „fertőző” jelleggel bír: ha az élet egyéb területein sikeresek vagyunk, akkor a szerencsejátékban is azok leszünk!
A kóros játékszenvedély jelentős terhet ró az érintett személyre, és a zavarban szenvedő egyén közvetlen környezetére is. A felépülést nagyban nehezíthetik az erőteljes mértékben rögzült, irracionális gondolatok, következtetések, és a szerencsejáték-zavar nagyfokú tagadása is. Mindezek mellett a kezelést akadályozó tényező lehet a függő személy alacsony szintű motivációja, folyamatos visszaesése, valamint nehézséget jelenthetnek a társuló pszichés problémák (például szorongás, depresszió) is. Azonban ennek ellenére
a kognitív-viselkedésterápia eszköztárának alkalmazásával jelentős javulás érhető el súlyos játékszenvedély esetén is.
Hasznos technika lehet a relaxáció, az aktivitástervezés és költségnapló megalkotása, de a kognitív átstrukturálás (a szerencsejátékkal összefüggő irreális mértékű kontrollálhatóságról alkotott gondolatok, hiedelmek átalakítása) és a relapszus prevenció (mely során a szerencsejáték szempontjából fokozott mértékben kockázatosnak értékelt szituációk felismerése és elkerülése történik meg) módszereivel is jelentős fejlődés érhető el.
Felhasznált irodalom
Balázs, H., Kun, B. & Demetrovics, Zs. (2009). A kóros játékszenvedély típusai. Psychiatria Hungarica, 24(4), 238-247.
Körmendi, A. (2009). A szerencsejátékok strukturális és szituációs jellemzői. Alkalmazott Pszichológia, 11(3-4), 19-35.
Körmendi, A., Kuritárné, Sz. I. (2007). Kóros játékszenvedély: összefoglaló tanulmány az aktuális kutatásokról. Psychiatria Hungarica, 22(5), 344-365.
