A szerhasználattól kreatívabbá válhatunk?

A szerhasználat kultúrája egyidős az emberiséggel. Egyeseket a mélybe ránt, mások sikeresen megküzdenek függőségükkel. Néha viszont olyan kimagasló teljesítmények születnek a hatásuk alatt, amelyek felvetik a kérdést: köze lehet egymáshoz a szerhasználatnak és a kreativitásnak? Cikkünkben ennek a kérdésnek eredtünk a nyomába.

Picasso, Oscar Wilde, Edgar Allan Poe, Hector Berlioz, Erdős Pál – néhány név azon kiváló művészek és tudósok közül, akik életük valamely szakaszában aktív szerhasználók voltak. Néhány rendkívüli művészi és tudományos teljesítményük pedig kifejezetten szerhatás alatt született. Vajon a kreatív elmékre másképpen hatnak a tudatmódosító szerek? Hozzásegítheti őket egy-egy tudományos áttörés vagy maradandó műalkotás létrehozásához?

Kreatív alkotómunka

Az alkotás olyan kreatív folyamat, amely során a művészek és a tudósok mind tudatos, mind tudattalan folyamatokat felhasználnak. A kiemelkedően kreatív személyek általában magas fokú érzékenységgel rendelkeznek,és magasabb a toleranciaszintjük a szélsőséges érzelmi állapotokkal szemben is.

Az alkotási folyamat gyakori velejárói a módosult tudatállapotok,

amelyek számos módon elérhetőek, például meditációval, hipnózissal, külső ingerektől való eltávolodással, azaz szenzoros deprivációval vagy akár pszichoaktív szerek használatával is. Egyelőre tisztázatlan kérdés, hogy bizonyos személyek hogyan képesek az alkotási folyamatot kísérő szélsőséges emocionális állapotok adaptív kezelésére, mégis meglepő összefüggésekre mutathat rá ez a jelenség. A továbbiakban különböző szerhatások alatt született kreatív teljesítményeket mutatunk be.

Pszichedelikus látomások

A pszichedelikumok, mint például az LSD, a pszilocibin tartalmú gombák vagy a meszkalin módosult tudatállapotot és misztikus élményeket idézhetnek elő. Empirikus kutatások arra utalnak, ahogyan például Dobkin de Rios és munkatársainak vizsgálata is, hogy az LSD implikálta felfokozott állapot képes lehet emelni a használó kreativitását és tudatosságát. A művészek között számos olyan példát találunk, akik pszichedelikus szerekkel éltek alkotómunkájuk során. A holland festőművész, Jan Kervezee tizennégy éven keresztül minden nap LSD-t vett be munka előtt. Az irodalom terén pedig Aldous Huxley az egyik leghíresebb példa, akinek Az észlelés kapui című elbeszélése első meszkalin élményének leírásáról szól.

A titokzatos zöld múzsa és az ópiumfelhő

Az abszint egy magas, eredetileg 25-74 százalék közötti alkoholtartalmú égetett szesz, amelynek készítésekor a fehér ürömfű leveleit és virágait, az ánizs és az édeskömény termését és más fűszereket is felhasználnak. Picasso, Van Gogh, Edgar Allen Poe és Oscar Wilde is rendszeres abszintfogyasztók voltak, többüket meg is ihlette annak hatása.

Vannak olyan művészek is, akik az ópium bódító hatása alatt alkottak. Hector Berlioz például egyik leghíresebb művének, a Fantasztikus szimfóniának két tételét is ópiummámorban írta, és ezt az állapotot is jelenítik meg a darabok. Mihail Bulgakov, a Mester és Margarita világhírű szerzője kezdetben diftériájára kapott morfiumot, amelyre hamar rászokott, erről az élményéről szól Morfium című műve. Kevesen tudják, de világhírű matematikusunk Erdős Pál pedig serkentőszerekkel élt. Amfetamint használt, hogy több napon keresztül is képes legyen ébren maradni, ne kelljen megszakítania a produktív munkafolyamatot.

Módosult tudatállapotok és kreativitás

Stanley Knipper, a téma egyik jelentős kutatója azt állapította meg, hogy a módosult tudatállapotok és a kreatív folyamatok hasonlítanak abban, hogy mindkettő könnyebb hozzáférést biztosít a tudattalanhoz és az intuícióhoz. Módosult tudatállapotban eltávolodunk a hétköznapi valóságtól, ilyen módon kulturálisan független alkotások jöhetnek létre. A kutatások arra utalnak, hogy ezek a szerek serkenthetik a kreatív teljesítményt, de a csupán

olyan jellemzőket erősíthetnek fel, amelyek eredendően is megvannak

a személyben. A kiváló teljesítményt produkáló szerhasználó művészek és tudósok leginkább olyan szerencsés zsenik voltak, akikre jól hatott a szer, és képesek voltak a kreatív teljesítményük fokozására felhasználni annak hatását. Ennek a szerencsés interakciónak a létrejöttére azonban rendkívül kis esély van. Nem érdemes tehát amiatt kísérletezni valamilyen kábítószerrel, hogy elismert művészekké vagy Nobel-díjas tudósokká váljunk. A cikkünkben bemutatott személyek a kultúrtörténet és a művészettörténet kivételes alakjai, akik alkotásaik nyomán betekintést nyújthatnak számunkra ebbe a szokatlan és ritka jelenségbe.