A szülő születése - avagy a rogersi alapelvek a szülő-gyermek kapcsolatban

Carl Rogers nagy hatású amerikai pszichológus olyan alapértékeket fektetett le a pszichoterápiában, amelyek nem csak a terápiás folyamatban kiemelkedően eredményesek, hanem egyéb interperszonális kapcsolatokban is jól hasznosíthatóak, mint például szülői/nevelői, iskolai, sőt, még akár munkahelyi kontextusban is. Cikkünkben a rogersi értékeket a szülői/nevelői kapcsolatba ágyazva mutatjuk be!

Carl Rogers alapító alakja volt a humanisztikus pszichológiának. Az ő nevéhez fűződik a személyközpontú pszichoterápiás irányzat kialakítása. E pszichoterápiás szemlélet alaphipotézise, hogy minden egyénben megvan a képesség önmaga megértésére és a pozitív irányú változásra. A segítő kapcsolat és a pszichoterápia fő feladata Rogers szerint a kliensben rejlő tartalékok mozgósítása, a fejlődésre való képességének felszabadítása.

A kapcsolat jellege

Rogers úgy vélte, hogy egy kapcsolat által lehet igazán fejlődni. A személyközpontú pszichoterápiában a segítő és a kliens egyenrangú felek, a segítő partnerként tekint a segítettre, és mindketten azon dolgoznak, hogy mozgósítsák a kliens belső tartalékait egy előremutató változáshoz.

A szülő-gyermek kapcsolat azonban természetéből adódóan egy alá-fölé rendelt viszony.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a szülő birtokolja a gyermeket, vagy, hogy a gyermeknek ne lennének jogai. Itt inkább arról van szó, hogy amit a szülő megad a gyermekének (szívességek, gondoskodás, értékrend átadása stb.), azt a gyermeknek nem kell viszonozni, hanem felnőttként majd továbbadja a saját gyermekeinek. Tehát azok az értékek, családi mintázatok, vagy adott esetben családi sebek, amelyeket a gyermek a szülőjétől vagy nevelőjétől kap, azokat nem adja vissza, hanem később akarva-akaratlanul továbbadja saját gyerekeinek.

Optimális esetben csak fiatal felnőtt korára jön el az az időszak, amikor megjelenik a kölcsönösség a szülő-gyermek kapcsolatban. Például egy ebéd megfőzésén, vagy a villany megszerelésén keresztül segíti a felnőtté vált gyermek az idősődő szüleit.

A rogersi szemléletben, amennyiben segíteni szeretnénk gyermekünk fejlődését, nem az a fő kérdésfeltevés, hogy miképpen tudom megváltoztatni a gyermekem, hanem az, hogy

hogyan tudok egy olyan kapcsolatot kialakítani vele, amelyet ő fel tud használni a saját fejlődésére?

A szülő-gyermek kapcsolat természetéből adódóan alá-fölé rendelt viszony, azonban ez nem azt jelenti, hogy a gyermeknek ne lennének jogai. Fotó: Pixabay

Az empátia és a feltétel nélküli elfogadás kifejezése

Egy ilyen kapcsolat kialakításához elengedhetetlen az empátia és a feltétel nélküli elfogadás, pozitívan látás. Ez azt jelenti, hogy a szülő úgy fogadja el a gyermekét, ahogy van. Ezt úgy fejezheti ki, hogy támogatást nyújt és érdeklődést mutat a gyermeke iránt, bármilyen is annak pillanatnyi attitűdje. Próbálja megérteni a gyermekében zajló folyamatokat, kifejezi pozitív érzéseit, biztatást nyújt, szemkontaktust teremt és pozitív a testbeszéde. Így mutathatja ki, hogy elkötelezett a gyermek iránt.

A hitelesség ereje

Minél inkább önmagunk tudunk lenni, annál alkalmasabb a kapcsolat a gyermek fejlődésére. Ehhez elengedhetetlen, hogy tudatában legyünk saját belső élményeinknek, érzelmeinknek.

Az a szülői attitűd, amelyet kifelé mutatunk, összhangban kell, hogy legyen a mélyebb, valódi, tudatalatti szinten megjelenő attitűddel.

Más szóval ahhoz, hogy a hitelességet képviseljük, szülőként az érzéseinket, gondolatainkat a viselkedésünkben is kifejezésre kell juttatnunk. Képzeljünk el egy láncdohányos szülőt, aki tinédzser gyermekét azon kapta, hogy rágyújtott egy szálra. A szülő félteni kezdi gyermekét a cigarettázás káros hatásaitól. Pillanatnyi dühétől és aggodalmától vezérelve leszídja gyermekét és megtiltja neki, hogy dohányozzon. Elmagyarázza a kamasznak, hogy miért káros a szervezetre bagózás. Vajon hiteles-e az a szülő a gyermek szemében, aki egy olyan tevékenységet tilt meg neki, amit maga is rendszeresen művel?

A kongruencia fontossága

A kongruencia, vagyis egybehangzóság a következetes szülői magatartásban fejeződik ki, miszerint a szülő viselkedése egybehangzó a gyermekkel szemben támasztott elvárásaival. A zsebpénz adása szemléletes például szolgálhat a következetes szülői magatartásra. A gyermek számára későbbi pénzkezelésében meghatározó, ha gazdasági nevelést kap, és rendszeresen kap zsebpénzt. Érdemes a zsebpénzt egy feladat elvégzéséhez kötni, például egy bizonyos házimunkához (pl. kétheti rendszerességgel alaposan kitakarítja a saját szobáját). A megállapodás tehát a példában úgy szól, hogy a konkrét összeget fix rendszerességgel, egy specifikus feladat elvégzésével érdemli ki a gyermek.

Tegyük fel, hogy a gyermek hazahoz egy rossz jegyet és a szülő pillanatnyi indulataitól vezérelve megvonja a következő zsebpénzt. Ez egy inkongruens lépés a részéről, hiszen megbontotta a megállapodást, miszerint a zsebpénz nem a jó jegyekhez, hanem a szoba kitakarításához van kötve. Mit érezhet ilyenkor a gyermek? Összezavarodhat és elveszítheti a takarítás iránti motivációját. A példában említett szülő nem viselkedett kongruens módon, hiszen megszegte a gyermekével kötött egyezményt.

A pszichológiai biztonság szerepe

Ahogy korábban említésre került, Rogers úgy tartotta, hogy

mindenkiben megvan a képesség egy érettebb állapot felé tartó fejlődésre.

Megfelelő pszichológiai környezetben ez a képesség felszabadul. Ennek a környezetnek az alapja a pszichológiai biztonság, amelyre a személyközi bizalom, a kölcsönös tisztelet jellemző. Egy ilyen biztonságos légkörben az egyének fesztelenül önmaguk lehetnek, érzéseiket és gondolataikat szabadon kifejezhetik.

A személyközpontú kapcsolatok ajándékai

Azoknak a szülőknek/nevelőknek, akik magukévá teszik ezeket az értékeket, megfigyelések szerint gyermekeik önirányítottabbak és könnyebben szocializálódnak.

A rogersi értékek hiteles képviseletének más személyközi kapcsolatokban is megvan a hozadéka.

Azoknál az osztályoknál, ahol a tanár kongruensen viselkedik, autentikus, emellett empátiát tanúsít és feltétel nélkül elfogadja tanítványait, a diákok motivációja külsőből belső motivációvá alakul, csökken a szorongásuk, továbbá eredetibb gondolkodás és fokozott figyelem jelenik meg náluk.

Azokon a munkahelyeken pedig, ahol a vezető és beosztottjai közötti kapcsolatot a rogersi alapelvek jellemzik, a beosztottak magasabb szintű felelősségérzetet tanúsítanak, kreatívabbak és innovatív gondolkodást mutatnak.

A rogersi értékeket szem előtt tartó, személyközpontú kapcsolatok minden kétséget kizáróan különleges ajándékkal bírnak az egyének számára.